Februári időjósló napok
A jeles időjósló nap lényege egyszerű: fix dátum, amit a közösségek sokáig kiemelten figyeltek, mert a tapasztalat szerint gyakran egybeesett valamilyen időjárási váltással. A mondások azért maradtak fenn, mert rövidek, ritmusosak, és a gazdálkodás mindennapjaiban jól használható kapaszkodót adtak: érdemes-e már készülni a tavaszi munkákra, kell-e még tartalékolni, várható-e visszatérő hideg.
A legismertebb februári jeles nap Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.). A hozzá kötött népi bölcsességek közül az egyik legelterjedtebb változat így foglalható össze: ha ezen a napon tiszta, napos, enyhe az idő, attól még könnyen lehet, hogy a tél visszatér és elhúzódik. Ha viszont szeles, csapadékos, havas arcát mutatja, azt sokan a tél „megbillenésének”, a tavasz közeledésének jelének tekintették.
A logika mögötte nem misztikum: a február eleje gyakran időjárási határhelyzet, amikor a tartósabb légköri helyzetek elkezdenek átrendeződni. A régi, laikus megfigyelők pedig azt látták, hogy ebből a váltásból néha még visszafordulás lesz, néha meg tényleg megindul a felengedés.
Márciusra még több a jóslat
Márciusban különösen sok „tavaszcsalogató” mondás él, mert a nap már szemmel láthatóan hosszabbodik, a levegőnek pedig van egy másfajta illata. A legismertebbek közé tartozik a Sándor–József–Benedek-hármas (március 18–21.) köré épülő hagyomány: a népi tapasztalat szerint ekkor „megjön a meleg”, vagy legalábbis megindul valami.
Csakhogy a régi bölcsességekben mindig ott van a fék is: március az a hónap, amikor egy napsütéses délután simán elhiteti, hogy „kész, vége”, aztán másnap reggel meg újra fagyos a járda. A jeles napok itt inkább azt üzenik: készülj a váltásra, de számolj a visszarendeződéssel is.
Fotó: illusztráció, Unsplash
