Bevásárlólista a telefonban. Teendőlista a noteszben. Mentális lista lefekvés előtt. És még egy lista arról is, mit kellene majd felírni egy következő listára. Ha magadra ismertél, jó hírünk van: nem vagy egyedül, és nem, ez nem (feltétlenül) kényszeresség.
A pszichológia szerint az állandó listázás sokkal inkább egy belső rendteremtő mechanizmus, mint egyszerű szervezési szokás. Azok az emberek, akik rendszeresen listákat írnak, gyakran nem a külvilágot próbálják kontrollálni, hanem a saját gondolataikat.
De mi zajlik pontosan ilyenkor a fejünkben? Miért nyugtat meg egy kipipált sor, és miért érezzük magunkat elveszettnek, ha csak fejben tartjuk a dolgokat?
A gondolatok nem sorban érkeznek
Az emberi agy egyik nagy kihívása, hogy nem lineárisan működik. A gondolatok összevissza jönnek: munka közben eszünkbe jut egy magánéleti feladat, vásárláskor egy régi beszélgetés, kávézáskor a bevásárlólistára egy tétel, lefekvés előtt pedig hirtelen az összes elhalasztott teendő.
A pszichológia szerint a listák ebben a káoszban külső memóriaként működnek. Amikor leírunk valamit, az agyunk megkönnyebbül: „nem kell ezt tovább cipelnem, el van mentve”.
Ezért van az, hogy sokan már attól is megnyugszanak, ha felírják a teendőt, akkor is, ha aznap már nem csinálják meg.
A listaírás csökkenti a szorongást
A feladatok addig tűnnek ijesztőnek, amíg homályosak. Amikor viszont leírjuk őket, hirtelen kézzelfoghatóvá és kezelhetővé válnak.
Egy hosszú, zavaros „mindent el kell intéznem” érzés helyett konkrét pontok jelennek meg:
- felhívni valakit
- elküldeni egy e-mailt
- elmenni a boltba.
A pszichológusok szerint a listák segítenek csökkenteni az ún. kognitív túlterhelést. Magyarul kevesebb dolog kavarog egyszerre a fejünkben, így az idegrendszerünk is lenyugszik.
Nem véletlen, hogy stresszes időszakokban sokan még több listát írnak, mint korábban.
Kontroll egy kiszámíthatatlan világban
Egy olyan világban, ahol folyamatosan történik valami – értesítések, határidők, elvárások –, a lista a kontroll illúzióját adja. Ez pedig nem feltétlenül rossz dolog.
A pszichológia szerint az emberek alapvető igénye, hogy átlássák a környezetüket. Amikor ezt nem tudjuk megtenni globálisan, megpróbáljuk kisebb egységekre bontani. Egy lista pontosan ezt csinálja: darabokra szedi a káoszt.
Nem a világ lesz rendezettebb, hanem a fejünk.
A kipipálás dopamint ad
Amikor kipipálunk egy feladatot, az agyunk jutalmazó vegyi anyagokat szabadít fel. Ezért olyan jó érzés áthúzni egy sort, még akkor is, ha csak annyi volt rajta: „elpakolni”. Ez a mini-sikerélmény motivál, és segít továbbhaladni. Nem véletlen, hogy sokan felírnak már elvégzett feladatokat is, csak azért, hogy kipipálhassák őket. Ez nem csalás, hanem önszabályozás.
A listázók gyakran túlgondolkodók
A kutatások és terápiás tapasztalatok alapján azok, akik rendszeresen listáznak, gyakran:
- érzékenyek
- felelősségteljesek
- hajlamosak túlgondolni dolgokat
A lista ilyenkor egyfajta „parkoló” a gondolatoknak. Nem kell mindent egyszerre megoldani, elég csak leírni.
Ez különösen jellemző azokra, akik este nehezen alszanak el, mert a fejükben pörög a másnap. Egy gyors lista lefekvés előtt sokaknál csodát tesz, ezzel tulajdonképpen megnyugtatjuk az agyunkat, hogy nem fogunk semmit elfelejteni, amit leírtunk.
Listaírás (Fotó: Getty Images)
Mikor segít, és mikor válik túl sokká?
Fontos különbség van az egészséges listázás és a kényszeres jegyzetelés között. Ha a listák:
- segítenek átlátni a napot
- csökkentik a szorongást
- támogatják a döntéshozást,
akkor jól működnek.
Ha viszont:
- újabb és újabb listák születnek ugyanarról
- a listaírás halogatássá válik
- a nem teljesített lista bűntudatot kelt,
akkor érdemes megállni egy pillanatra, és megnézni, mire is használjuk őket valójában.
A lista nem a fegyelemről szól
Sokan azt hiszik, a listák az összeszedett emberek eszközei. A pszichológia viszont mást mond: a listázás nem fegyelmet jelez, hanem önvédelmet.
Egy mód arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani. Módszer arra, hogy ne ússzunk el. Kapaszkodó akkor, amikor túl sok minden történik egyszerre.
Ha belegondolunk: egy lista végső soron nem más, mint egy halk üzenet magunknak:
„Nem kell mindent most megoldanod. Elég, ha leírod.”
Ha tehát legközelebb azon kapod magad, hogy megint listát írsz – egy cetlire, a telefonba vagy egy notesz szélére –, ne ostorozd magad. Lehet, hogy nem rendmániás vagy. Lehet, hogy csak próbálsz rendet tenni a fejedben. Ez pedig néha a legérettebb reakció, amit adhatunk a túl sokra.
