Van, aki számára a kávézás társas esemény: barátnős kibeszélés, randi előtti izgalom, munkahelyi pletyka. És van, aki szándékosan egyedül ül be egy kávézóba, rendel egy lattét, elővesz egy könyvet, vagy csak nézi az utcát. Nem vár senkit, nem siet sehova. Egyszerűen jól érzi magát.
Sokáig a közgondolkodás hajlamos volt az egyedüllétet magányként értelmezni. Pedig a pszichológia ma már árnyaltabban látja a kérdést: az, aki szeret egyedül kávézni, gyakran nem elszigetelt, hanem tudatosan választja ezt a fajta minőségi időt. Ez pedig bizonyos személyiségtípusra utal.
Az egyedül kávézás pszichológiája: nem magány, hanem feltöltődés
Az első és legfontosabb különbség: az egyedüllét és a magány nem ugyanaz. A magány hiányérzet: amikor társas kapcsolatokra vágynánk, de nem kapjuk meg őket. Az egyedüllét viszont lehet választás, sőt, igény. A pszichológiai kutatások szerint azok, akik képesek élvezni az egyedüllétet, magasabb szintű önszabályozással és érzelmi stabilitással rendelkeznek.
Az egyedül kávézók gyakran nem „nem találtak partnert”, hanem egyszerűen tudatosan teremtenek maguknak egy kis mentális teret vagy énidőt.
Introvertált? Igen, de nem úgy, ahogy gondolnád
A legkézenfekvőbb válasz az lenne: az egyedül kávézók introvertáltak. De ez csak részben igaz.
Az introverzió – amelyet Carl Gustav Jung vezetett be a köztudatba – nem azt jelenti, hogy valaki antiszociális vagy félénk. Sokkal inkább arról szól, honnan merít energiát. Az introvertált emberek a csendes, belső világukból töltődnek fel, míg az extrovertáltak inkább a társas helyzetekből. Egy kávézóban egyedül ülni tökéletes introvertált program: van körülötted élet, zaj, impulzus, mégis megőrzöd a saját teredet. Ez az úgynevezett „egyedül a tömegben” élmény, ami paradox módon nagyon megnyugtató lehet.
Ugyanakkor fontos: nem minden egyedül kávézó ember introvertált. Sok ambivertált (az intro- és extroverzió között elhelyezkedő) személy is élvezi ezt az időt.
Mit jelent, ha valaki szeret egyedül lenni? Magas önreflexió és belső világ
A pszichológia szerint azok, akik komfortosan érzik magukat egyedül nyilvános térben, általában erős belső világgal rendelkeznek. Szeretnek gondolkodni, elemezni, tervezni, vagy egyszerűen csak „lenni”.
Az egyedül kávézás gyakran egy mini rituálé. Egyfajta lassítás. A rohanó világban ez már önmagában tudatosságot feltételez.
A kutatások azt mutatják, hogy azok az emberek, akik rendszeresen időt töltenek egyedül, kreatívabbak és jobb problémamegoldók lehetnek. Az agy ilyenkor úgynevezett „default mode network” állapotba kapcsol: ez az a hálózat, amely az önreflexióért és a belső narratíváért felel. Nem véletlen, hogy sok író, művész és vállalkozó esküszik az egyedül töltött kávézós órákra.
Függetlenség és belső biztonság
Egy másik fontos személyiségjegy: az autonómia.
Az, aki gond nélkül beül egyedül egy kávézóba, általában nem érzi, hogy a társas jelenlét igazolná a létezését. Nem zavarja, ha mások látják, hogy egyedül van. Nem érzi cikinek. Sőt, még a telefonjához sem kapkod, hogy úgy tűnjön, mintha várna valakit. Ez a belső biztonság a stabil önértékelés egyik jele lehet.
Természetesen mindannyian voltunk már olyan élethelyzetben, amikor nehezünkre esett egyedül megjelenni valahol. De aki alapvetően jól érzi magát a saját társaságában, az valószínűleg nem kívülről várja a megerősítést.
Tudatos jelenlét – a modern luxus
Az egyedül kávézás gyakran a tudatos jelenlétről is szól. Leülni, figyelni az ízeket, az illatokat, az embereket, anélkül, hogy közben beszélgetnénk vagy multitaskingolnánk.
A mindfulness-irányzat évek óta hangsúlyozza: az egyedül töltött, figyelmes pillanatok csökkentik a stresszt és javítják a mentális egészséget.
Aki szeret egyedül kávézni, gyakran – még ha nem is tudatosan – gyakorolja ezt. Egy kávézó tökéletes átmeneti tér: nem otthon vagy, nem munkahelyen, mégis biztonságos közegben. Ez az átmeneti tér Winnicott pszichoanalitikus fogalma szerint segíti az önazonosság megélését.
Egyedül kávézás (Fotó: Getty Images)
Nem menekülés, hanem választás
Fontos azonban különbséget tenni. Az egyedül kávézás akkor utal egészséges személyiségvonásokra, ha választás eredménye. Ha valaki kizárólag így tud létezni, és kifejezetten kerüli a társas kapcsolatokat, az már más kérdés lehet.
A pszichológia nem címkéz, hanem mintázatokat figyel. Azok, akik:
- élvezik az egyedül töltött időt
- nem szoronganak a társas megítéléstől
- képesek befelé figyelni
- nem érzik fenyegetőnek a csendet,
általában magasabb érzelmi érettséggel és stabilabb identitással rendelkeznek.
Miért tűnhet mégis furcsának?
A közösségi média és a folyamatos kapcsolódás kultúrájában az egyedüllét néha gyanúsnak hat. Ha nem posztolsz, nem találkozol, nem osztod meg, mintha kimaradnál valamiből. Pedig az igazi belső egyensúly sokszor épp a külső zaj csökkentésével jön létre. Az egyedül kávézó ember nem feltétlenül zárkózott. Lehet, hogy ugyanő este barátokkal vacsorázik. A különbség az, hogy nincs szüksége állandó társas ingerre.
A személyiségtípus röviden
Ha pszichológiai szempontból szeretnénk összefoglalni, akkor azt mondhatjuk, hogy azok, akik szeretnek egyedül kávézni, gyakran az alábbi jegyekkel rendelkeznek:
- inkább introvertált vagy ambivertált beállítottság
- magas önreflexió
- jó érzelemszabályozás
- stabil önértékelés
- autonóm működés
- kreatív gondolkodás.
Ami talán a legfontosabb: jól érzik magukat a saját társaságukban.
Legközelebb, amikor meglátsz valakit egyedül ülni egy kávézóban, könyvvel vagy csak a gondolataiba merülve, ne sajnáld. Lehet, hogy épp a napja legértékesebb perceit tölti. Ha pedig te is szeretsz néha egyedül beülni egy presszóra, lehet, hogy nem furcsa vagy, hanem egyszerűen csak egy olyan személyiségtípushoz tartozol, amely számára a csend nem üresség, hanem tér.
