Szoboszlai Dominik ritkán ad interjút, különösen a magánéletét érdeklő kérdésekben, de most szponzora, a Red Bull kedvéért kivételt tett. Az energiaital márka egy autós „lifestyle-interjúra” hozta össze őket Musimbe Dennissel, akinek kérdéseire válaszolva eddig ritkán tapasztalat lazasággal és nyíltsággal oszt meg privát sztorikat. A több részletben megjelenő beszélgetés első etapjában élete első tetoválásának történetéről és üzenetéről is szó esett.
Szoboszlai Dominik (Fotó: Profimédia / MI News & Sport /Alamy Live News)
Musimbe megkérdezte, hogy belegondolt-e már abba, hogy egy Steven Gerardhoz, a Livelpool – legendához köthető idézetet tetováltatott magára, még jóval azelőtt, hogy egyáltalán sejtette volna, hogy egyszer az angol topliga topcsapatában fog kikötni.
„Én ebben egy rossz példa vagyok, ugyanis én 14 évesen varrattam az első tetkómat” – kezdi a válaszát a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya, majd hozzáteszi: „Nem is arra figyeltem, hogy kinek az idézete, amúgy, hanem azt, hogy ez így tök rám vall, én vagyok ez az egész. Ez így elmondja az énemet” – indokolja a választását Szobo.
„A tehetség isteni áldás, de hihetetlen akarat és alázat nélkül mit sem ér” – hangzik el a teljes idézet, majd Dominik kifejti, hogy azért szerinte elég sok mindennek kell együttállnia ahhoz, hogy az ember a kisgyerek korában kitűzött célt elérje – de az elszántság mindennél fontosabb.
Szerintem még mindig nagyon sok tehetséges gyerek van mindenben, akár más sportban, most ne vegyük csak a focit, de rohadt nagy akarás, kitartás, kell, lemondások… minden kell hozzá, hogyha tényleg oda akarsz elérni, amiről gyerekként álmodsz, akkor ezt mind meg kell csinálnod. Ja, és még akkor se száz százalék. […] Na, és itt van a nagy fordulópont, hogy valószínű, ha azt mondanák az embereknek vagy a gyerekeknek, hogy 100%, hogy te egy Liverpoolban fogsz játszani, de meg kell csinálnod ezt és ezt, akkor megcsinálná, valószínű. Még akkor sem biztos, mert azért nem egyszerű. De így, hogy 50-50, hogy megcsinálod, de még akkor sem biztos, hogy feláldozzam az életemet egy „talán”-ért, azért nem fogok belemenni
– fogalmaz a labdarúgó.
A második felvonásban még személyesebb témák kerülnek elő: Musimbe az apaságról kérdezi Szoboszlait, aki elmondja, hogy nagyon szereti, nagyon jó érzés, és – ahogy Dennis is – mindig is kislányt szeretett volna. Arra a kérdésre, hogy el tudja-e képzelni, hogy majd belőle is élsportoló legyen, így válaszol:
Én szeretném. De semmiféleképpen ne focizzon
– hozzátéve, hogy ezt most így érzi, és lehet, hogy csak azért mondja, mert tudja, hogy ez mivel jár, hogy mennyi mindenen kell átmenni, hogy mennyit kell szenvedni. „Én például szeretném, hogy teniszezzen. De aztán úgyis azt csinál, amihez kedve van” – konkluzál jó apaként Dominik.
