Mesélj egy kicsit a családotokról! Hol éltek, hogyan telnek a mindennapjaitok?
A férjemmel Monorierdőn élünk, 2023-ban költöztünk ide Jászberényből. Jelenleg négy gyermeket nevelünk, az ötödik pedig már a pocakomban van, márciusban érkezik. Én a gyerekek előtt hivatásos táncos voltam, de valószínűleg arra a pályára már nem tudok visszatérni, így most inkább más, például pénzügyi területen képzelem el a jövőmet. A párom sokáig logisztikában dolgozott, raktárosként, targoncavezetőként, viszont az elmúlt években többször is munkahelyet kellett váltania.
Mi okozta ezeket a váltásokat?
A költözés időszakában diagnosztizálták nála sclerosis multiplex betegséget. Ez akkor egy nagyon nehéz időszak volt: több napig kórházban volt, és sokáig nem tudták, mi a baja. Szerencsére a kapott kezeléseknek köszönhetően most tünetmentes, de nagyon figyelnie kell arra, hogy kerülje a szélsőséges hőmérsékletet és ne betegedjen meg. Ezért olyan munkát kell találnia, ami kiszámíthatóbb körülményeket ad – például fűtött, zárt környezetet. Jó hír, hogy úgy tűnik, most már körvonalazódik egy új lehetőség.
dm adományátadó
Milyen volt ez az időszak nektek családként?
Nagyon ijesztő. Magas lázzal kezdődött az egész, amit nem tudtunk csillapítani, ehhez izomfájdalom és végtaggyengeség társult. A kórházban először még azt is hitték, hogy sztrókja van, annyira rossz állapotban volt. A bal oldala szinte nem működött rendesen. Szerencsére mára ezek a tünetek teljesen eltűntek. Rendszeresen jár kontrollokra, és hálásak vagyunk, hogy most jól van.
Hogyan jutottatok el a dm Együtt a babákért programjához?
A védőnőnkön keresztül hallottunk róla. Jó kapcsolatban vagyunk vele, rendszeresen járunk hozzá a gyerekekkel, most pedig a várandósgondozás miatt is. Beszélgettünk arról, hogyan fogjuk megoldani ezt az időszakot, mert én most gyeden vagyok, a páromnál pedig épp munkahelyváltás zajlik. Innen jött szóba a program lehetősége.
dm adományátadó
Miben segít nektek konkrétan a dm támogatása?
Egy nagyobb pelenkacsomagot kapunk, ami több hónapra elegendő. Ez elsőre talán apróságnak tűnik, de nekünk most hatalmas segítség. Egy bizonyos idő mindkettőnk keresetéből kiesett, közben pedig össze kell készítenünk a kórházi csomagot, és a babának is vannak még hiányzó dolgai. Igyekszem mindent felhasználni a nagyobb gyermekek után, de van, ami négy gyerek után már nem használható. A pelenkára szánt összeget így más, szükséges holmikra tudjuk fordítani – például olyan eszközökre, amik a nagyobb testvérek után már tönkrementek.
Nehéz volt elfogadni a segítséget?
Bizonyos szempontból igen. Én mindig azt gondoltam, hogy mindent meg tudok oldani egyedül. Korábban inkább én segítettem másoknak – adományoztam, továbbadtam kinőtt ruhákat, vagy támogattam beteg gyerekeket. Sokkal könnyebb adni, mint elfogadni. Most viszont azt érzem, hogy a gyerekeim tanítottak meg arra, hogy ez is része az életnek. Van, amikor az ember az egyik oldalon áll, és van, amikor a másikon. És ez rendben van.
dm adományátadó
Mit tanultál ebből az egész helyzetből?
Azt, hogy segítséget kérni nem gyengeség. Nekem például még az is nehéz volt régen, hogy megkérjek valakit egy egyszerű szívességre, mondjuk, hogy hazahozza a gyerekeimet az óvodából, ha nálam épp alszik itthon a pici. Inkább megoldottam egyedül, még ha nehezebb is volt. Most már másképp látom. Az ember sosem tudhatja előre, mit hoz az élet, és bármikor kerülhet olyan helyzetbe, amikor jól jön egy segítő kéz. Talán úgy tudom a legjobban megfogalmazni, hogy ha tudsz adni, akkor tudj elfogadni is. Erre tanítottak meg a gyermekeim.
Az adományok a Katolikus Karitászon keresztül jutnak el a családokhoz.
ajánlott videó
Szponzorált tartalom
