„Az éhségérzetet hormonok irányítják, nem az akaraterő” – új lehetőségek a krónikus elhízás kezelésében

Hogyan definiálható pontosan az elhízás?

Az elhízást a WHO (Egészségügyi Világszervezet) is krónikus, visszatérő betegségként tartja számon, amelyet a szervezet túlzott zsírszövet-felhalmozása jellemez. Ez a folyamat tartósan fennálló, alacsony szintű gyulladást tart fenn a szervezetben, és elősegíti olyan civilizációs betegségek kialakulását, mint a 2-es típusú cukorbetegség, magas vérnyomás, érelmeszesedés, szívelégtelenség, veseelégtelenség, zsírmáj vagy az alvási apnoé, más néven alvás közbeni légzéskimaradás.

Az elhízás fizikai következményei között ott vannak az ízületi kopások – különösen a térd- és csípőízület szintjén –, a gerincfájdalmak, de mentális hatásokkal is jár: szorongás, depresszió, társadalmi stigmatizáció miatti elszigetelődés egyaránt megjelenhet. Ez tehát egy rendkívül komplex állapot.

Mikor beszélünk krónikus elhízásról?

A testtömegindex alapján 25 felett túlsúlyról, 30 felett elhízásról beszélünk. A 30 feletti BMI esetén férfiaknál átlagosan 6, nőknél 7 évvel rövidül a várható élettartam, és a hirtelen szívhalál rizikója is megsokszorozódik. Ma már egyértelműen látszik, hogy az elhízás és a szív- és érrendszeri, daganatos, valamint anyagcsere-betegségek között közvetlen kapcsolat van. Az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség, illetve a magas vérnyomás összefüggése különösen jól ismert: ha csökken a testsúly, javulnak az értékek, ha nő, romlanak.

Mit jelent ránk nézve, hogy az elhízás már hivatalosan is krónikus betegségnek számít?

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kezeléséhez orvosi felügyelet szükséges, nem egy rövid távú fogyókúráról van szó, hanem hosszú távú testsúlymenedzsmentről. Az optimális testsúlyt egy viszonylag szűk tartományon belül kell tartani, és ebben a testösszetétel – az izomzat és a zsírszövet aránya – is kulcsszerepet játszik. Egy olyan egyensúlyt kell kialakítani, amely évek alatt sem vezet a testsúly folyamatos gyarapodásához. Fontos hangsúlyozni: ez nem pusztán akaraterő kérdése.

Mi dolgozik ellenünk?

A saját testünk. A testsúlynövekedés mögött evolúciós okok állnak. A Földön az a genetika terjedt el, amely hatékonyan tud raktározni – száz évvel ezelőtt az élelmiszerhiány jelentette a veszélyt, nem az elhízás. Ma viszont kevesebb a fizikai aktivitás, és rendkívül könnyen hozzájutunk nagy kalóriatartalmú ételekhez. A demográfiai adatok azt mutatják, hogy világszerte a lakosság több mint fele túlsúlyos vagy elhízott.

Miért nem elég az akaraterő?

Az elhízás hátterében az agy és az emésztőrendszer közötti komplex biológiai szabályozás áll. Az éhségérzetet hormonok irányítják, nem a gondolkodás és nem az akaraterő. Ha a szervezet folyamatos éhezési jeleket küld, az ellene való küzdelem olyan, mintha valakit arra kérnénk, hogy ne pislogjon vagy tartsa vissza a lélegzetét – egy ponton a biológia győzni fog. A szervezet a fogyást fenyegetettségként érzékeli, és küzd ellene. Ez magyarázza a jojó-effektust is. A szervezet „beállítási pontként” rögzíti a korábbi legmagasabb testsúlyt. Ha valaki fogyókúrázik, a hormonális éhségérzet fokozódik, az anyagcsere lelassulhat, és ez az állapot akár hónapokig, évekig fennmaradhat. A visszahízás tehát nem fegyelmezetlenség, hanem a biológiai memória következménye.

Mikor nem elegendő az életmódváltás?

Természetesen mindenki megpróbálja az optimális testsúlyt beállítani életmódváltással. Azonban, ha a túlsúlyhoz társbetegségek – például szív- és érrendszeri problémák, daganatos betegségek, zsírmáj, meddőség, endokrin betegségek – társulnak, és a tartós fogyás nem érhető el, indokolt lehet az orvosi támogatás. Az elmúlt években a leghatékonyabb terápiás lehetőséget az ún. GLP-1 alapú gyógyszerek jelentik.

Hogyan hat a GLP-1 terápia?

A GLP-1 egy bélben termelődő hormon. A gyógyszer lelassítja a gyomorürülést, fokozza az inzulinválaszt, és az agy teltségközpontjára hatva csökkenti az étvágyat és az étel iránti sóvárgást. Míg a diéta az akaraterőre épít a biológiai éhséggel szemben, addig a GLP-1 analógok biológiai úton mérséklik a kínzó éhséget, így a beteg képes betartani az életmódbeli előírásokat. Ezeket a készítményeket nem fogyókúrás szernek fejlesztették, hanem a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére. A klinikai vizsgálatok során derült ki, hogy jelentősen csökkentik a szív- és érrendszeri kockázatot, az infarktus, a stroke és a szívelégtelenség előfordulását, a zsírmáj gyakoriságát, valamint hatékonyak a testsúly csökkentésében. Később az is bebizonyosodott, hogy cukorbetegség nélkül is csökkentik a kardiovaszkuláris rizikót.

Fotó: profimedia

Milyen kontroll szükséges a terápia mellett?

A GLP-1 kezelés kizárólag orvosi felügyelet mellett történhet. Az első lépés az állapotfelmérés: a társbetegségek feltérképezése, a rizikófaktorok azonosítása, az esetlegesen érintett szakterületek orvosainak bevonása, majd az optimális dózis beállítása. A kezelés nem válthatja ki az életmódváltást. Szükség van dietetikai támogatásra, megfelelő fehérjebevitelre és mozgásra. A túl gyors fogyás izomtömeg-vesztéssel járhat, ami csökkenti a terhelhetőséget.

Mennyire fontos a mentális támogatás?

Mentális támogatás, például pszichológiai segítség akkor indokolt, ha a túlevés mögött tartós stressz, alvászavar vagy evészavar áll. Sok esetben azonban a betegek a fokozatos javulás – a testsúlycsökkenés, a vércukor-rendeződés – hatására stabilabbnak érzik magukat. A jelenlegi tudás szerint a kívánt testsúly elérése után fenntartó kezelés szükséges ahhoz, hogy a testsúly ne emelkedjen vissza. Ez történhet csökkentett dózisban, de a terápia hirtelen elhagyása nem javasolt.

Kihez forduljon, aki tartós túlsúllyal küzd?

Első lépésben a háziorvoshoz érdemes fordulni. Amennyiben szív- és érrendszeri betegség áll fenn, kardiológus, cukorbetegség esetén diabetológus vagy endokrinológus bevonása szükséges. Mozgásszervi panaszok esetén gyógytornász vagy ortopéd szakorvos segíthet. Az elhízást ugyanazzal a komolysággal kell kezelni, mint bármely más krónikus betegséget: komplexen, személyre szabottan és hosszú távon.