Liptai Claudia számára a példaképek sosem egyetlen névhez vagy archoz kötődtek. Sokkal inkább egyfajta minőséghez, amely már gyerekként is lenyűgözte. „Csupán egy embert nem tudok kiemelni. Nagyon sok olyan példaképem volt, akikről akkor még nem is tudtam, hogy annak számítanak” – fogalmazott a Glamour Women of the Year az év ikon kategóriájának jelöltje.
Ezek a példaképek nem feltétlenül hírességek voltak, hanem olyan emberek, akik az életükön belül valami döbbeneteset hoztak létre. Legyen szó feltalálókról, művészekről vagy alkotókról, számomra az volt a meghatározó, hogy képesek voltak érzelmeket kiváltani, gondolatokat elindítani. Mindannyian egy startvonalról indulunk, valakinek könnyebb, valakinek nehezebb, de az a lenyűgöző, amikor valaki egy életen belül maradandót alkot.
Fotó: Glamour / Zsólyomi Norbert
Claudiának a példaképekhez való viszonya az évek során formálódott, de egy elve változatlan maradt.
A gyermeki lelket meg kell őrizni. Azt a kíváncsiságot és rácsodálkozást, amit egy gyermek tud
– mondja, és hozzáteszi, hogy úgy látja, a világ gyakran próbálja ezt elvenni az embertől, pedig ma talán még nagyobb szükség van hiteles mintákra.
Nem feltétlenül az a példakép, aki valami óriási tettet hajt végre, hanem az, akinek az élete segít a sajátunkat jobban megérteni.
Az inspiráció keresése idővel észrevétlenül fordult át abba, hogy ő maga vált inspirációvá mások számára. Claudia először a fiataloktól hallotta, hogy „olyan szeretnék lenni, mint te”. Az elmúlt három évben, az önálló estjein tapasztalja ezt a legerősebben.
Ha a történetem megérinti őket, akkor példává válok. Számomra a példakép fogalma nem tökéletességet jelent, hanem azonosulási pontot. A példakép nem feltétlenül valaki, aki máshogy csinálja, mint te. Lehet, hogy pont ugyanúgy, csak nagyobb rétegben ismert.
Jakupcsek Gabriella szintén a Women of the Year az év ikonja kategóriájának jelöltje. „Amikor gyerek voltam, az a foglalkozás, amit most űzök, nem létezett. Bemondónők voltak, abból is kevés” – idézte fel. Nem véletlen, hogy két évet a Színház- és Filmművészeti Főiskolán töltött. „A nagy magyar színésznők voltak a példaképeim.”
Később azonban a szakmája formálta tovább az ideáljait. Egy franciaországi médiaösztöndíj során találkozott azokkal a női újságírókkal, akik új mércét állítottak számára. „Az ottani kereskedelmi TV nekem etalon volt. Ott láttam már olyan női újságírókat, akikről azt gondoltam, hogy na, valahol itt kezdődik a szakma, és ilyen szeretnék lenni. Abszolút a szakmámban találtam meg a példaképeimet!” – hangsúlyozta, és kiemelte, hogy ami különösen megragadta, az a felkészültségük volt. „Elképesztően fontos, hogy hihetetlenül felkészült legyél a világ dolgaiból.”
Az évek során Gabi is generációk mindennapjainak részévé vált. „Egyre többször hallom, hogy a mai harmincasok, negyvenesek rajtam nőttek fel. Egy mai harmincas gyerekkora óta lát a képernyőn” – mondta. Sőt, már a húszasok is így tekintenek rá. „Ez melengeti a szívemet. Az ember azért választja ezt a pályát, hogy hasson, hogy ügyek mentén eredményt érjen el, valamit hozzátegyen a világhoz – és ha ez így van, akkor valamit már hozzátettem”.
