AI és munka: Khosla szerint 2040–2045-re az állások 80 százalékát MI végzi
Vinod Khosla, az OpenAI egyik korai főbefektetője szerint 2040–2045 körül a munkák nagyjából 80 százalékát mesterséges intelligenciák végzik majd – a kereskedelmi feladatoktól az adminisztráción át egészen a magas presztízsű szakmákig. A logika szerinte egyszerű: ha az automatizálás drasztikusan csökkenti a munkaerőköltséget, akkor a termékek és szolgáltatások ára is lejjebb mehet, és kialakulhat egyfajta „bőségvilág”, ahol az emberek már nem kényszerből dolgoznak, hanem azért, mert akarnak.
Khosla úgy fogalmaz: a munka „szükségessége” eltűnik, de az emberek ettől még dolgozhatnak – csak más motivációból, más területeken és kényszerek nélkül.
Munkaerőpiac: miért kérdéses, hogy a bőség automatikusan megérkezik?
A kritikus pont nem az, hogy az automatizálás képes-e sok folyamatot kiváltani (nyilván a válasz igen), hanem az, hogy vajon kinek a zsebében landol majd a nyereség. Ha a munkaerőköltség csökken, attól még nem törvényszerű, hogy a vállalatok árat csökkentenek; ugyanúgy dönthetnek úgy is, hogy profitot maximalizálnak. Vagyis a „bőség” nem technológiai, hanem gazdasági és politikai kérdés is.
A másik kényes rész az alapjáték: ha tömegesen eltűnnek állások, akkor mi lesz a jövedelemmel. Ilyenkor szokott előkerülni a technológiai cégek megadóztatása és az alanyi jogon mindenki számára járó alapjövedelem gondolata, csakhogy az eddigi kísérletek és modellek fenntarthatósága vitatott, és hosszú távon nehéz stabilan működtetni.
Nem mindenki látja rózsaszín szemüvegen keresztül az AI és a munka viszonyát
Az olyasfajta jóslatok, amelyek szerint a munkavégzés kora végleg megszűnik, nem újak, és a tech-milliárdosok gyakran túlzottan is optimisták a témában. Közben más szereplők jóval óvatosabbak. A cikk egy olyan kutatást is említ, amelyben vállalati vezetők és döntéshozók nagy része azt mondta: az elmúlt három évben az AI-nak nem volt érzékelhető hatása az állásokra vagy a termelékenységre, és a következő évek növekedése során is legfeljebb mérsékelt hatást várnak (a példában 2029-ig szerény termelékenység- és kibocsátásnövekedési becslésekkel).
Vagyis hiába hangzik filmszerűen Khosla jóslata, ma még bőven van ok arra, hogy ezt inkább érdekes víziónak, ne pedig a biztos menetrendnek tekintsük. És persze ne feledjük: Khosla nem kívülálló megfigyelő: OpenAI-befektetőként eleve érdekelt abban, hogy az AI szerepe minél nagyobbnak, minél inkább meghatározónak tűnjön. Ettől még persze lehet igaza egyes trendekben, de a kijelentéseit érdemes kritikusan olvasni.
Fotó: illusztráció, Getty Images
