Kanári-szigetek

De rögtön el is mondjuk, hogy aki nem néz most bután, azt nyaralása alatt könnyen megvezetik majd a pergő nyelvű spanyolok, ugyanis első mondatunk jelentése: sűrű zöldségleves.

Mégis annyi színt és illatot kölcsönöz ez a szófüzér, hogy simán elmenne köszönésnek is, pláne egy olyan országban, amelynek tájékain több szín keveredik, mint egy impresszionista szivárványban.

A Kanári-szigetek ugyanis apró kontinensekből állnak össze: a hét nagy és hat apró tengeri földdarabon olyan változatos körülményeket él meg a turista, mintha öt hónapig, öt kontinensen, öt percenként változtatta volna a helyét a nyughatatlan istenadta.

De virtuális túránk előtt el kell oszlatnunk egy tévhitet: a szigetek nem csúnyán rikácsoló madarakról kapták a nevüket, hanem csúnyán rikácsoló kutyákról. Igen, igen, a latinul canis-nak nevezett állatok akkor foglalták el a szigeti folklórban megbecsült helyüket, amikor az őslakosok velük akarták kikergetni a spanyol hódítókat. Az akció csak félig sikerült, hiszen a Kanári-szigetek jelenleg spanyol fennhatóság alatt állnak, holott földrajzilag már az általános iskolás tankönyvek is Afrikához sorolják mindahányat.
És erre meg is van minden ok, hiszen itt évszaktól függetlenül mindig kenyérhéj-barnára sül a napozó, kiváltképp, ha egész nap a tengerparton vizslatja a különböző népek lenyűgöző felhozatalát.

Gran Canaria, a keki





A Kanári-szigetek közül Tenerife és Gran Canaria a legismertebb sziget, nem véletlen: Gran Canaria büszkélkedhet a legnagyobb üdülővárosokkal, Tenerife pedig a legnagyobb hírnévvel.
Gran Canaria egyébként egy hegykatlan, körben szerpentinekkel átvagdosott hegyekkel, az óceán mindenhova befurakodó sós illatával, apró falvakkal, amelyeket már rég nem a kétmázsás gaucsó őslakos nők uralnak – aki már látta a kanári termékenységi szobrokat, tudja, miről beszélünk.

A part mentén Puerto de Mogan kisvárost feltétlen útba kell ejtenünk, de csak azért, hogy útbaigazítást kérjünk: merre tovább Puerto Rico strandjára? A fürdő jól esik, mint Zalatnaynak az olvasói levél, így mehetünk tovább, hogy a legdélibb csücsökben, Maspalomas-nál tevegelésre adjuk a fejünket és a pénzünket. Mert van itt sivatag is, így aki a cápavadászatot, a csúszdaparkok tönkretételét, a hajókázást megunta, akár a líbiai sivatagi gyaloglást is behazudhatja majd a fotók nézegetése közben a közeli barátoknak.





Kalandtúrát azonban máshol is tehetünk a kúp alakú szigeten, anélkül, hogy belecsúsznánk az óceánba. Jobban járunk, ha keresünk magunkat egy barlangot, akad belőle néhány – leginkább kifestett, geometrikus mintákkal kimeszelt barlangházak, amelyeket egykor az őslakosok használtak. Itt – a suttogó propaganda szerint – még ma is élő hagyomány, hogy a halottakat nem földbe, lángba temetik el a rokonok, hanem egyszerűen befalazzák őket.
Ha ezt nem is láthatjuk, a sziget elbűvölő csipkeszövési, hímzési fortélyait könnyűszerrel megcsodálhatjuk, ha ellátogatunk valamely tájházba. A leghíresebb a “cukornádvárosként” aposztrofált Ingenioban vár bennünket, de San Mateóban is találunk olyan emlékházat, amelyben a létező összes ereklyét együtt mutatják be a büszke helyiek.

Tenerife, a zöld





Tenerife a fenyőerdők, kaktuszok, pálmafák, virágok, banánültetvények birodalma, de mielőtt botanikusokat megszégyenítő fantáziával képzelnénk magunk elé, jelezzük: van itt hegyből is bőven. Itt néz le a sok turistára Spanyolország legmagasabb hegye, a Pico del Teide is, de nézhetne akár a Las Canadas nemzeti parkra is, ahol milliónyi, itt felejtett jedi és plasztikmajom figyelmezett bennünket: a Star Wars és a Majmok bolygójának holdbéli tájaihoz csak a Holdon lett volna alkalmasabb forgatási helyszín.

A sziget partszakaszai többnyire sziklásak, és nem tudja, mit hagy ki, aki nem keresi fel a sziget kevésbé ismert részeit, az északnyugati hegyek közé beékelődött Los Gigantes szikláit, Masca térségét. Aki azonban emberek között érzi jobban magát, bandukoljon a déli rész üdülővárosaiban, Las Americas és Los Cristianos hol kedves, hol kedvetlen utcácskáin, illetve a Kanári-szigetek legjobb strandja, a Playa de las Teresitas is itt hívogat.





De kóborolhatunk a világhírű Oratava völgyben, Puerto de la Cruz-ban, vagy a kissé hangos Loro Parkban is, ahol a világ legnagyobb papagájgyűjteménye figyelmeztet bennünket arra: mennyivel szerencsésebbek vagyunk mi a verebekkel. És további állatságból sincs hiány: itt találjuk meg Európa legmodernebb pingvinházát, a cápaalagutat, a növények becsületét pedig egy gigantikus orchideakert védi meg. A helyiek becsületét pedig az a legenda, miszerint a kanáriak az elsüllyedt szuperokos Atlantisz lakosságának leszármazottjai, illetve, itt már a cro-magnoni embertípus is előszeretettel rohangált zaklatott arcú vadállatok között.

De cro-magnoniak és atlantisziak ide, gaucsók oda, a szigetiek elég későn döbbentek rá, hogy a nevezettségekből, turisztikai látványosságokból meg is lehet élni: az első szállodát csak 1953-ban építették, és – ha hinni lehet a kalauzoknak – a Santa Catalina még most is a legszebb hotel a szigetláncon.

Színek garmada

Bizonyára, ha már a tizenötödik században is állt volna, akkor Kolumbusz Kristóf itt tölti el utolsó éjszakáit amerikai útja előtt. Így azonban La Gomera szigetén készülődött, annak is a fővárosában, San Sebastian-ben, hogy a nagy hajókázás előtt felvegye utolsó, tetemes ivóvízkészletét. Így La Gomerán minden Kolumbuszról szól: hol imádkozott, hol aludt, hol volt, hol nem volt – a kegyhelyeket még véletlenül sem tudjuk elkerülni.
A sziget egyébként hangulatos, banánültetvényekkel, babérerdőkkel tarkított, hegyek és sűrű zöld foltok által szabdalt vidék, ahol a békére és nyugalomra vágyók érzik legjobban magukat, még úgyis, ha a silbo ősi füttynyelvet egy-két helyi műkedvelő előszeretettel mutatja be a turistáknak.







Az apróbb szigetek közül Fuerteventura a legkeletibb, Lanzarotera a leginkább dombos, a legkisebb lakott sziget Isla de los Lobos, a ténylegesen legkisebb pedig Roque del Oeste, ami gyakorlatilag egy böszme nagy szikladarab, nem messze a Graciosa nevezetű szigettől. Adalékként írjuk, hogy Lanzarotén komoly bevételi forrást jelent a bíbortetű tenyésztése, akit érdekel, keresse fel az állattartókat lelkes és kedves érdeklődéssel, akit azonban a növénytermesztés vonz inkább, maradjon Tenerifén, kerülgessen szőlőtőkét és igyon bort.

Ihat magában, de ihat ünnepeken is, hiszen a kanáriak kevés dolgot szeretnek jobban, mint kivonulni, énekelni, “komolytalanul” ünnepelni komoly alkalmakat. Az ünnepek javarésze vallási eredetű, a leghíresebb a “Téltemető Karnevál”, amely februárban és márciusban egy hónapon keresztül bűvöli a vendégsereget; a legbensőségesebb pedig a Día Canaria, amely zárt udvarokban zajlik, turisták nélkül.

Hát, mit mondjunk, mi is irigyek lennénk a vendégekre, ha asztalunkon sancocho, erősen fűszerezett halragu gőzölögne csípős-fűszeres-fokhagymás mártásban, vagy a tengervízben főtt hámozatlan krumpli, a papas arrugadas, vagy a ropa vieja, a hús és csirkefalatok krumplis díszletek közötti formajátéka ingerelne bennünket súlyos illatokkal.
Szóval, potaje de berros y jaramagost mindenkinek!

Nézd meg a honlapot is! »


Itt feliratkozhatsz hírlevelünkre! »