A titokban forgó projektet (természetesen) független forrásból finanszírozó Topolánszky és Sümeghy nem kisebb dologra vállalkoztak, minthogy úgy követik Magyar Pétert a meghatározó politikai tényezővé válás útján, hogy a Tisza párt vezetőjének történetén keresztül kirajzolódjék az a Magyarország is, amely lehetővé tette, hogy elinduljon ez az egészen felkavaró módon különleges karrier.
Zebra a hátsó ülésen
Ahogy a címe is sugallja, a Tavaszi szél a körülmények, a Magyart segítő többi ember, és a mögöttük álló tömegek filmje is szeretne lenni – és ez azzal együtt sikerül neki, hogy bő egy hónappal a választások előtt egyszerűen nem tud másnak tűnni egy ilyen projekt, mint professzionális, sokszor klipszerű imidzsfilmnek. Amelynek értékei minden bizonnyal májusban is látszódni fognak, de abban a helyzetben, amelyben most vagyunk, értelemszerűen része a választási propagandának.
Ez egy ilyen műfaj, ám mivel a Tavaszi szél fölvállal mindent, ami küldetésével jár, lehetőséget ad magának arra, hogy ne csak ünnepélyes, hanem intelligens film is válhassék belőle.
Népszerű dokumentumfilmes eszközökkel dolgozik, sokszor megszólalnak benne hagyományosan jól beszélő szakértők (Szabó Andrea, Dull Szabolcs, Lakner Zoltán és Ruff Bálint), a rengeteg archív tudósításból és közvetítésből átemelt felvétel mellett Topolánszky számos saját snittet is forgatott sok helyszínen (a rendező volt a film operatőre is), a Magyarral készült interjúrészletek legnagyobb részben a saját lakásában, a saját kanapéján készültek, ami azért is jó, mert érezhető, hogy ott ülve valóban lazábban beszél.
A film koncepciója egyébként meg nagyjából annyi, hogy a ministáb mindehova követte Magyart, egészen a tavalyi október 23-i eseményekig, hogy aztán érthető módon nyitva hagyja a befejezést – hiszen a cselekménynek nem lesz vége a film zárlatával, csak kiszállnak belőle. (Viszont a játékidő háromnegyedénél van benne egy fontos jelenet, ami túlnyúl az időkereten, úgy a játékidő háromnegyedénél – de erről kicsit később írnék.)
Mivel Topolánszkyék a Tisza elindulásának hajnalán csatlakoztak Magyarhoz, a nagyjából lineáris dramaturgia adja a film feszültségét. Lehetett volna akár még unalmas is végignézni azt, amiben évek óta élünk, de a Tavaszi szél jól sűrít és ízléses érzelmekkel mesél – valamint kiválóan él azzal a lehetőséggel, hogy olyan szemszögekből is megmutathat közéleti eseményeket, amelyekkel csak ez a film rendelkezhetett. Így aztán
- kapunk színfalak mögötti snitteket elhíresült médiaszereplésekről (például arról is, amikor Magyar egy év után visszatért a Partizán stúdiójába),
- látjuk a poltikust, ahogy országot jár, ahogy két állomás között a hátsó ülésen és sokszor egy apró zebra játékfigura társaságában reagál erre-arra. Néha a saját fáradtságára is.
- A hangulatos road movie-s képek mellett Magyar párttársai is megszólalnak (Bódis Kriszta, Radnai Márk, Rost Andrea és Nagy Ervin),
és ez a sok dolog együtt bizony érvényes, a mozis körülményeket is kiérdemlő portrét rajzol a pártelnökről.
Milyen ember Magyar Péter?
Azon nyilván nem csodálkozik senki, hogy nem egyszerű figura – de a Tavaszi szél megtalálta a módját, hogy úgy árnyalja a róla kialakult képet, hogy a szándék ne tűnjön kellemetlenül manipulatívnak. Ennek lényeges eszköze az anekdotázás: számos hatásos sztori kapott helyet a filmben, így Magyar utcai aktivitásai kapcsán megtudhatjuk, hogy időnként ijesztő olyan embernek dolgozni, akinek szuperereje a rögtönzés.
Arról is hosszú rész mesél, hogy milyen az, amikor Magyar Péter a színfalak mögött is idegesítően türelmetlen (szerinte és mások szerint is tud fejlődni ebben, bár még láthatóan van hova), és többek között extra felvételeket láthatunk – miközben Magyar narrációját hallhatjuk – arról az esetről is, amikor a pártelnök odalépett Orbán Viktorhoz az Európai Parlamentben, aminek köszönhetően elkészülhetett az utóbbi évek egyik legszimbolikusabb sajtófotója.
Jelenet Topolánszky Tamás Yvan Tavaszi szél – Az ébredés című dokumentumfilmjéből (Fotó: Halluci-Nation/JUNO11 Pictures)
Mind közül talán a legjellemzőbb, egyben a legérdekesebb történet az, amelyet az alelnök, Radnai Márk mesél a filmben: főszereplője Magyar Péter kedvenc súgógépe, amelyhez igyekezett mindenáron ragaszkodni.
Vicces és fordulatos sztori ez (szinte a mozijegyet is megéri, ezért nem is bontom ki), ráadásul, mivel Radnai állításait képanyag is alátámasztja, a tanulsága hihető és szellemes: bármennyire is irritáló sokszor Magyar nyakassága, környezete és néha a közvélemény mégis úgy tapasztalja, hogy a legtöbbször igaza van. (Nem igaza lesz, mint ahogy Orbán Viktorról mondani szokták, ugye.)
De az ilyen, és ehhez hasonló motívumok távolról sem a tévedhetetlenség mítoszát építik Magyar köré. Inkább azt mutatják be, hogy bármennyire is megosztó karakter, bármennyire impulzív, és ezáltal politikai veszélyt is bőven rejtenek indulatai, azt kár is lenne letagadni, hogy nagyon tehetséges, bizonyos dolgokra ösztönösen ráérez – ha hagyják neki, és a szerencse is úgy akarja.
Bár megejtő, amikor arról beszél, hogy nem szeret egyedül lenni a magánéletében, a politikus Magyar Péter a Tavaszi szélben sem szeretne mindenáron civil Magyar Péternek látszani – igenis politikusnak mutatja őt a film, olyan politikusnak, aki talán mindig is politikus akart lenni, de az biztos, hogy nem ilyen körülmények között képzelte el a dolgot, és az is, hogy korántsem hagyományosak a lépései.
Persze, a nagy országos narratívában ő a „legkisebb fiú”, a megszólalók sem tagadják ezt – ám a népmesés keretezésnél sokkal lényegesebb a filmben annak a folyamatnak az ábrázolása, ahogy a példátlan siker nyomasztó felelősséggé válik. Ami fárasztó, amivel szembe kell nézni, amit fel kell vállalni. És amiért áldozatokat kell hozni.
Jelenet Topolánszky Tamás Yvan Tavaszi szél – Az ébredés című dokumentumfilmjéből (Fotó: Halluci-Nation/JUNO11 Pictures)
Magyar, a következmények embere
Fentebb említettem, hogy egy hangsúlyos helyen előre ugrunk az időben. Ez az egyik legmeghökkentőbb része a filmnek – már csak azért is, mert néhány hete forgatták. Azt láthatjuk benne, ahogy Magyar Péter annak a bizonyos, azóta sem publikált lejárató szexvideónak a hírére készül reagálni 2026. telének vége felé. Próbálgatja a szövegét, fel-alá járkál, s közben láthatjuk, ahogy az arca a szokásoshoz képest megváltozik. Amikor Topolánszky kamerájának is elmondja, hogy szerinte azért is csinálta ezt most a Fidesz, hogy ne tudjon a kampányfinis előtt találkozni a gyerekeivel, elcsuklik a hangja. Szomorúsága úgy is torokszorító, hogy inkább az tűnik valószínűnek, hogy ellenfelei a Samsung-botrány miatt próbálkozhattak pont aznap a videó belengetésével.
Ami ennél a résznél történik, szerencsére jellemző a film egészére is: a Tavaszi szél nem igazolni szeretné Magyar Péter viselkedését, sokkal inkább bemutatni. A riportalany családi helyzete, gyermekeivel való kapcsolata igencsak érzékeny és különös mellékszála a Tisza keletkezésének. Magyar láthatóan odavan a fiaiért, s ezt ki is rakja a külvilág elé, ami egy átlagembertől érthető, egy politikustól zavarba ejtő gesztus. De ettől még valóban mellbevágó látni, ahogy Magyart meghurcolják, ahogy lépésre kényszerítik – ahogy életének olyan részletével fenyegetőznek, amelyhez semmi köze a nyilvánosságnak.
Ez egy ilyen bonyolult, csúnyán bonyolult történet, az volt már akkor is, amikor hősünk először ment el a Partizánba – és Magyar vállalja is mindezért a felelősséget, szakmailag és emberileg is, el is mondja ezt a filmben párszor. De attól még nem lesz kevésbé megrázó az, amit vele csinál a Fidesz.
Jelenet Topolánszky Tamás Yvan Tavaszi szél – Az ébredés című dokumentumfilmjéből (Fotó: Halluci-Nation/JUNO11 Pictures)
A Tavaszi szél nem próbálja másnak mutatni a Magyar Péter-jelenséget, mint amilyennek kívülről látszik, s magát Magyar Pétert sem. Topolánszkyék nem térnek ki benne minden politikai fordulatra és ellentmondásos balhéra, de nem is takarnak ki teljesen semmi kínosat. Hangsúlyosan arról készítettek átgondolt doksit, hogy miképpen néz ki a hely, ahol élünk, abból a fókuszból, ahonnan most a legesélyesebbnek tűnik megváltoztatni Magyarországot.
A bő 100 perc alatt legalább annyiszor láthatjuk a reménykedő átlagembereket a vásznon, mint azt, aki eséllyel a miniszterelnökük lehet hamarosan. A tömeg a fekete propagandában csak biodíszlet, igazából nem fontos, azért van, hogy ott legyen. Elrettentésképpen. Ellenben e film legnagyobb érdeme, hogy képes megmutatni a mai magyar politikai propaganda vállalható formáját – igen, ha úgy tetszik, az emberarcút, azt, ami a demokrácia sajátja. Azt, aminek 2026. tavaszán a moziban is helye lehet Magyarországon.
Persze majd meglátjuk, hogy ez a hely mekkora. Ahogy a választást, úgy ezt is eldöntik az emberek.
A film csütörtöktől (március 12.) látható a hazai mozik műsorán.
