Magas falak, kamerák és fegyveres őrök mögött működnek azok a délkelet-ázsiai „scam-városok” vagy magyarul csaló-városok, ahol emberek ezreit dolgoztatják online átveréseken. Sokszor emberkereskedelem áldozatai azok is, akik érzelmileg behálózzák, majd kisemmizik az online térben kipécézett célszemélyeket, akiket disznóknak neveznek a rendszeren belül. 2025 februárjában nagy port vert a hír, amikor egy ilyen, a thaiföldi–mianmari határ mentén található, évek óta működő csalóközpontokból több ezer embert szabadítottak ki.
Az összehangolt akció során az érintett területeken lekapcsolták az áramot és a távközlési szolgáltatásokat. Mindeközben Thaiföld katonákat is vezényelt a bűnszervezetek által használt határátkelőkhöz, és elfogatóparancsot adott ki több milíciavezér ellen, akik a polgárháború sújtotta Mianmar különböző területeit ellenőrzik, és ahol ezek a komplexumok működnek.
Csaló-gyárak: áldozatok verik át az áldozatokat
Az ott dolgozó emberek, közül sokakat hamis állásígéretekkel csábítottak a térségbe, majd az útleveleiket elvették és veréssel, elektrosokkal, vagy éhezéssel kényszerítették őket az online rabszolgamunkára. Nem ritka az sem, hogy a náluk raboskodó fiatalokért váltságdíjat követelnek a családjuktól.
„Minden pénzemet elvesztettem, és még mindig nem kaptam vissza a fiamat” – mondta egy malajziai anya a VOA-nak még 2025 decemberében. A 24 éves fiát egy mianmari csalóközpontban tartották fogva, ahol a beszámolója szerint a mennyezethez bilincselve verték, és elektromos sokkolóval kínozták. A család már mintegy 16 ezer dollár váltságdíjat fizetett a szabadon engedéséért, de a bűnszervezet átverte őket, és a fiatal férfi még a cikk megjelenésekor is fogságban volt.
A csaló-gyárak fellegvára
Hasonló történetek egyre gyakoribbak Délkelet-Ázsiában: szakértők szerint az elmúlt években több százezer embert csábítottak vagy kényszerítettek a térségbe, hogy a jól jövedelmező online csalóiparban dolgozzanak. Az ENSZ becslése szerint csak Kambodzsában és Mianmarban több mint 200 ezer embert kényszerítettek ilyen központokba, ahol napi 15 órát dolgoztatják őket, és gyakran erőszakkal vagy kínzással büntetik azokat, akik nem teljesítik a rájuk kényszerített feladatokat.
Az embereket sokszor hatalmas, jól őrzött komplexumokban tartják fogva, amelyek részben egykori dzsungelterületeken kialakított, törvényen kívüli zónákban, részben pedig városok közepén működnek.
Disznóvágás: a csalási módszer
A „pig butchering” azaz diznóvágás néven ismert csalási módszerüket – amelyben a csalók hosszú időn át építenek bizalmi kapcsolatot az áldozatokkal, majd befektetésre veszik rá őket.
A BBC Eye oknyomozó dokumentumfilmje, a The Pig Butchering Romance Scam betekintést ad az ezen a módszeren alapuló délkelet-ázsiai csalóközpontok világába. A film több szálon mutatja be, hogyan működik a rendszer: beszélnek benne jóhiszemű áldozatok, egy kambodzsai komplexumban fogva tartott férfi, és egy olyan csaló is, aki önszántából végzi a munkát. Ő arról is mesél, hogyan manipulálják érzelmileg az áldozatokat.
Elmondja, hogy disznóknak nevezik az áldozataikat, akiket előbb ‘felhizlalnak’, majd a végén levágják őket, azaz minél több pénzt csalnak ki tőlük. Amikor már eleget elszedtek tőle, felszívódnak a virtuális térben.
Ott vannak minden közösségi felületen, kedvelt terepeik a randi appok, ahol főleg olyan nőkre és férfiakra vadásznak, akik vágynak az intimitásra, a törődésre, egy társas kapcsolatra, esetleg anyagilag szeretnének fordítani a helyzetükön. A módszer lényege, hogy a csalók hosszú időn át romantikus vagy baráti kapcsolatot építenek ki az áldozattal ezeken a közösségi médián vagy társkereső alkalmazásokon keresztül, majd kriptobefektetési lehetőségeket ajánlanak neki.
Mindez nemcsak anyagilag, hanem érzelmileg is hatalmas sokk az áldozatok számára, hiszen végig azt hiszik, a törődő mondatok, a kedves gesztusok valódiak.
Szinte minden nap gondoltam az öngyilkosságra
– mondta az egyik áldozat a riportfilmben, akinek az összes megtakarított vagyonát vitte magával egy virtuális csaló, aki iránt romantikus érzelmeket is táplált a nő.
A gyárban dolgozó férfi arról is mesélt a riportban, hogy az áldozatok először kisebb összegeket fektetnek be, majd egyre nagyobbakat – miközben a csalók hamis platformokon azt mutatják, hogy a pénze folyamatosan gyarapszik. Az Economist is készített egy sorozatot a témában, Scam Inc. címen, és az egyik részben bemutatnak hihetetlenül hivatalosnak tűnő kriptovalutás befektetési oldalakat is, amiket az áldozatok figyelmébe ajánlanak.
Ebből az is kiderül, hogy míg az online csalás áldozatai korábban idős emberek voltak, addig ezek a komplexumok célkeresztjében sokszor a magasabban kvalifikált emberek állnak. A Scam Inc. készítői találkoztak sok pénzt elbukott pénzügyi tanácsadóval, rendőrtiszttel, pszichológussal és FBI-ügynökkel is.
Visszatérve a fentebb említett BBC filmjére, ennek egyik központi szereplője egy kínai férfi, aki titokban videókat készített a fogságáról egy kambodzsai csalókomplexumban. Ezeken tisztán látszik, hogy a gyárban milyen embertelen módon bánnak az ott dolgozókkal. Azokat, akik nem teljesítenek jól, vagy visszautasítják a munkát, brutálisan megverik, éheztetik, vagy elektrosokkal bántalmazzák őket.
A kínai férfi titokban vette fel, mi történik a csaló-gyárakban.
A riport szerint a délkelet-ázsiai online csalóipar valóságos „scam-városokat” hozott létre, ahol kaszinók, irodaházak és lakóépületek alkotnak zárt, őrzött komplexumokat. Ezekben gyakran több ezer ember dolgozik egyszerre, sokuknak megérkezésük után elvették az útlevelüket, és kényszerítették őket online csalások végrehajtására, de bőven akadnak közöttük olyanok is, akik önszántukból végzik a lelketlen munkát, mert a csalásokból jelentős pénzt keresnek, vagy félnek attól, hogy a bűnszervezet megtorolja a távozásukat. A munkásoknak napi 12–16 órát kell dolgozniuk.
Csaló-gyárak: egyet bezárnak, nő helyette másik három
A csalóipar már hatalmas méreteket öltött: évente több milliárd dollárt csalnak ki áldozatoktól világszerte, miközben a komplexumok főként Mianmar, Kambodzsa és Laosz kevésbé ellenőrzött régióiban működnek. A szakértők szerint a mostani akciók azonban nem tudják megszüntetni a problémát.
A thaiföldi határ közelében található, csalással gyanúsított központok ellen indított katonai művelet során történt robbanások után, 2025. október 31-én.
A térségben ugyanis a bűnszervezetek gyorsan alkalmazkodnak: ha egy országban erősödik a nyomás, egyszerűen áthelyezik működésüket más területekre. A megfigyelések szerint a mianmari központok egy része már most Kambodzsa felé költözik, ahol kevesebb az ellenőrzés. Közben a célpontok köre is változik: a csalók egyre inkább angolul beszélő országok, valamint India és Afrika lakóit vették célba. Szakértők szerint a csalóipar azért tud tovább növekedni, mert a régió kormányaira kevés nemzetközi nyomás nehezedik.
Ha ez nem változik, a több tízmilliárd dolláros iparág tovább terjeszkedhet világszerte.
Európában is felszámoltak egy call centert, ahol 18 ezer külföldi áldozatot vertek át banki csalással. A Milton Group hálózat call centereket működtetett Kijevben, Tbilisziben. Fontos különbség azonban, hogy Európában jellemzően nincs kényszermunka-komplexum, inkább csaló call centerek működnek irodákban, ahol a dolgozók általában nem fogvatartottak, hanem önként vállalják a munkát, azaz azt, hogy mások átverésével keressenek pénzt.
