Milyen játék kell a gyereknek?

Mi azonban csak egyet szeretnénk a gyerekünknek: a legjobbat. Hogyan találjuk meg?
Hiú ábránd, hogy csak megmondjuk az eladónak a gyerek korát, nemét, és már nyújtja is felénk azt, amire vágytunk. (És amire a gyerekünk is vágyott.) Legtöbbször marad a hosszas tépelődés, hümmögés, szörnyülködés az árcédulákon, és a további keresgélés. Aztán az utolsó napon meg a megalkuvás: az utunkba kerülő első játékboltban megveszünk valamit, amit öt perc múlva megbánunk. Pedig lehetne másképpen is.

Talán nekik a legkönnyebb játékot vásárolnunk, és ezt viszonylag egyszerűen meg is találjuk a boltban: általában egy elkülönített részben vannak a csörgők, forgók, sípolós gumilabdák. Fontos szempont, hogy a játék veszélytelen, színes és könnyen fogható legyen. Sok bolti játék nagyon súlyos – hogy úgy érezzük, kaptunk valamit a pénzünkért –, de ez a babának nehéz, és csak megüti vele magát.
A mai játékdömpingben nem igazán érdemes játékot vásárolni még várandósan a leendő kisbabának, mert garantáltan kapunk jópárat, és az bőven elég lesz majd a kicsinek. Első játéknak megteszik az otthon található dolgok: egy színes kendő, műanyag flakon vagy a húsvétról megmaradt műanyag tojás.

A csecsemők igen hamar megunják a játékaikat, és azon nyomban el is felejtik őket. Ne érezzünk lelkiismeretfurdalást, ha két-háromnaponta cserélgetjük a csörgőket, plüssöket. Ezt eltesszük, azt kivesszük… így mindig garantált lesz a

meglepetés. Ebben a korban még felesleges túl sok színes, zenélő, sípoló, berregő, villogó csodával elárasztani a kicsit. Hamar észrevesszük majd, hogy melyiket kedveli inkább, így ezeket tegyük a keze ügyébe.

Már tud járni

Minden az új tudományról, a mozgásról szól. Próbáljunk ellenállni a kísértésnek, és ne vegyük meg az összes tologatható, gurulós szerkezetet, mert akkor hamar kicsinek fog bizonyulni a lakásunk, kamránk, garázsunk, kertünk. Ha az utcán találkozik egy babakocsit tologató kislánnyal, és ő éppen a talicskájával indult útnak, úgyse kerülhetjük el a konfliktust: „Nem vesszük el a babakocsit, itt a talicska!” A kicsik ráadásul fergetegesen gyorsan kinövik a kismotort, kisbiciklit, így legalább azt ne halmozzuk fel, amire nincs szükség.
Otthon szervezzük meg a játékot! Mivel már mindent elér, mindenhova felmászik, legyen egy elkülönített rész a szobában, lehetőleg a környezetünkben, ahol kedvére játszhat. De minden nap adjunk kimenőt, és hagyjuk, hogy bejárja az egész lakást, természetesen csak a felügyeletünkkel.

Tipp: Mesekönyvekre nem egyformán érnek meg a gyerekek. Vannak egyévesek, akik már tátott szájjal nézik a képeket, hallgatják a „mesét”, mások viszont legfeljebb a fürdővízbe dobálnák a könyveket. Akkor pedig még érdemes várni egy kicsit az olvasgatással.

Nagy kedvenc lehet ebben a korban az építőkocka, rúdra fűzhető karika, és minden olyan eszköz, amit válogatni, csoportosítani lehet. Egy kis leleménnyel megúszhatjuk a méregdrága játékok vásárlását.
Vegyünk egy vödröt, meg néhány tárgyat, amit a gyerek pakolgathat: üres tusfürdős flakont, szivacsot, WC-papír gurigát…

Induljon a banzáj!

A két-hároméves gyerek egész nap játszik. Így van rendjén, neki még erről szól az élet. Próbáljuk megszervezni a napját, legyen kint is, mozogjon, futkározzon, homokozzon, és tudjon otthon is elbíbelődni. Az utóbbi természetesen kicsit nehezebb, különösen úgy, hogy kizárólag velünk szeretne játszani. Próbáljuk az időnket kettéosztani: szánjunk időt a közös játékra, de legyenek pihenők, amikor a kicsinek egyedül kell szórakoztatnia magát. Erre remek lehetőség a rajzolás. Rendmániás anyukák előnyben részesítik a mágneses táblát, amire úgy lehet firkálni, hogy garantáltan nem látszik meg a fotelen. Ezzel csak az a gond, hogy igen drága, hamar tönkremegy, és a színes ceruza sokkal érdekesebb. Jó megoldás, ha a kicsinek van egy saját kis asztala, széke, ahol elmélyülten írhat. A falra firkálást pedig tegyük fel a tiltólistára!

Elkezdőnek a szerepjátékok, amikor a gyerek a felnőttek világát utánozza játékban. Elkezd takarítani, szerelni, mosogatni, injekciót beadni… Nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ne vegyük meg az összes készen kapható mini-micsodát: mini konyhát, mini porszívót, mini orvosi táskát. A műanyag kis ház, benne telefonnal, mosogatóval, kisfotellal csodás ajándéknak tűnik, de gondoljunk bele, mi lesz, ha megunja. A fél szobát is elfoglaló játék hirtelen nagyon terhesnek tűnik, de kidobni mégse lehet, hiszen majd’ egy havi fizetés ráment.

Tipp: Tartsunk rendet a játékok között! Ha minden szanaszét hever, nehéz köztük kiigazodni, megtalálni a kedvencet. Szoktassuk ahhoz a gyereket, hogy a nap végén velünk együtt rakja el a játékait!

A szerepjátékokhoz legtöbbször elég a gyereknek a fantázia, vagy a valóságos tárgynak legalább egy része (a porszívó csöve), ha mégis nagyon vágyunk egy lekicsinyített csodára, figyeljük meg gondosan, hogy milyen játékok játszik a legszívesebben a gyerekünk. Ha például egész nap csak főz, nagy boldogság lesz, ha kap mindenféle műanyag edényt, fakanalat, kis habverőt.

A szerepjátékok szereplői legtöbbször a babák, plüssállatok. De ezekkel se árasszuk el a gyereket, csak a kedvenceit hagyjuk szem előtt. Adjunk nevet a babáknak, így még könnyebb lesz velük játszani.

És eljön Micimackó!

Mi sem ússzuk meg: előbb-utóbb vagy a Teletubbik vagy Micimackó vagy Ariel, Én pici pónim, Barbie, Nemo… a mi lakásunkba is beköltözik. Szinte triviálisnak tetszik az ajándékvásárlás, csak azon morfondírozunk, hogy a lovagló Barbie-t, vagy a görkorisat tegyük a kosarunkba. A készen kapható játékoknál legalább arra ügyeljünk, hogy többféleképpen is játszani lehessen velük. A görkoris baba azért mosogathasson is néha, a versenyautó pedig ne csak a sztrádán hajtson.

Tipp: Szülinapi dömping Az óvodáskorúak – különösen, ha jó nagy a család – igen tetemes mennyiségű ajándékot kapnak születésnapjukra. Hacsak nem okoz családi viszályt, akkor nem érdemes az összest azon a napon meg is kapnia. A többit tegyük el, és egy későbbi időpontban adjuk oda, amikor már az előzőt megunta.

Legyünk erősek, és ne vegyük meg mindig a méregdrága, sláger Disney figurákat, mert egy-két hónap múlva úgyis jön a következő. Továbbra is inkább a kreatív, átalakítható játékokat részesítsük előnyben. Mikor vásárolunk, járjunk végig több boltot is, és ne csak a plázákat. Kisebb boltokban igazi csodákra bukkanhatunk: búgócsigára, bábokra és bábszínházra, hímzésmintára, kisdobra és csengettyűre.

Éva története – Újra gyerek lehetettem

Már abban a pillanatban tudtam, amikor megláttam azt az őrületes választékot a játékboltban, hogy nem kéne Hamupipőke tökhintóját megvennem Zsófinak. Pedig mikor elsuttogta nekem egy este, hogy mire is vágyik, még nekem is tetszett az ötlet. A boltban azonban már másképp gondoltam. Mert volt ott tökhintó, Hófehérke koporsóban, hét törpe a bányában, és ki tudja még, micsoda… vagy negyed óráig tátott szájjal bámultam én is a sok csillogó csodát. Szinte megrohantak az emlékek, az esték, amikor édesanyám pont a Hamupipőkét mesélte, az én szemem előtt pedig ott pörgött az egész film. Tökhintó és miegymás nélkül. Mégis, a fél életemet odaadtam volna akkor egy ilyen játékért. De hát el se tudtam képzelni, hogy ilyen lehet egy gyerek polcán, játék királylány és játék hintó… Persze megvettem a játékot. Pontosan az lett, amit vártam. Zsófi első nap magánkívül volt a boldogságtól, egy hét múltán már csak a barátnői voltak oda, ma meg már alig néz rá a hintóra. Inkább a kirakós, berakós, összecsukható dolgok érdeklik, amelyek minden percben változtatják a formájukat. Amikkel mindent lehet játszani, nem csak Hamupipőkét.