Nem rögtön szülés után jön a feketeleves
A kisbabás időszakról hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mintha a legnehezebb része rögtön a szülés utáni első néhány hét lenne. Pedig egy ezer, öt év alatti gyereket nevelő szülő bevonásával készült brit felmérés szerint a magány sokaknál később érkezik meg igazán, amikor az újdonság varázsa lassan elmúlik, a támogatás pedig fokozatosan eltűnik körülöttük.
A kutatás szerint a szülők több mint fele érezte magát magányosnak a gyereke születése óta. Sokan arról számoltak be, hogy az elején még tele voltak adrenalinnal, izgalommal és családi figyelem ölelte őket körül, de néhány hónap után a mindennapok során hirtelen sokkal elszigeteltebbé váltak.
Ott van a baba, mégis egyedül érzed magad
A felmérés egyik legérdekesebb része, hogy az anyák 56 százaléka és az apák közel harmada akkor is magányosnak érezte magát, amikor éppen a babájával volt.
Ez elsőre furcsán hangzik, pedig pszichológiailag nagyon is érthető jelenség. A szülőség korai időszakában rengeteg a fizikai jelenlét, de sokszor kevés a valódi felnőtt kapcsolódás. A napok beszűkülhetnek etetésre, altatásra, logisztikára és túlélésre, miközben a korábbi társas kapcsolatok lassan háttérbe szorulnak.
Sokan azt is megfogalmazták, hogy egyszerűen már nem ugyanott tartanak az életben, mint a barátaik. Más lett a napirend, mások a prioritások, és sokszor nehéz kapcsolódni azokhoz, akik nem élnek hasonló helyzetben.
Amikor a partner visszamegy dolgozni
A kutatás szerint különösen nehéz pont, amikor a partner visszatér a munkába. Az anyák 61 százaléka mondta azt, hogy ekkor kezdett még kevesebb emberrel találkozni.
Az anyák átlagosan napi hét órát töltöttek teljesen egyedül a babájukkal, az apák pedig körülbelül négyet.
Közben sokan már arra sem éreztek energiát, hogy szervezzenek bármit. A megkérdezettek negyede bevallotta, hogy egyszerűen túl kimerült volt a szocializálódáshoz.
Ez azért különösen nehéz, mert kívülről nézve a kisbabás lét gyakran nagyon sűrű, szinte már zsúfolt tűnik. Pedig érzelmileg közben könnyen kialakulhat izoláció, főleg akkor, ha nincs a közelben családi segítség vagy támogató közeg.
Sokan csak azért mennek boltba, hogy emberek között legyenek
A felmérés egyik legszomorúbb része az volt, hogy a szülők 58 százaléka mondta azt: előfordult már, hogy úgy intézett el valamilyen apró ügyet vagy ment el vásárolni, hogy valójában semmire nem volt szüksége, csak szeretett volna emberek között lenni.
A szupermarketek, parkok és kávézók sokak számára nemcsak praktikus helyszínek lettek, hanem az egyetlen pontok a napban, ahol rövid időre kapcsolódni tudtak más felnőttekhez. A megkérdezettek majdnem fele megkönnyebbülést érzett attól is, ha egy idegen beszélgetést kezdeményezett velük. És talán ez mutatja meg a legjobban, mennyire alapvető emberi szükséglet a kapcsolódás, különösen egy ennyire intenzív élethelyzetben.
A legtöbben nem beszélnek róla, hogy szenvednek
A kutatás szerint a szülők háromnegyede próbálta eltitkolni mások elől, hogyan érzi magát. Ebben valószínűleg nagy szerepe van annak a nyomásnak is, hogy a kisbabás időszaknak a legboldogabb periódusnak kellene lennie. Sokan emiatt bűntudatot éreznek, ha közben magányosak, szoronganak vagy kimerültek.
Pedig a szakemberek szerint a korai szülőség óriási identitásváltás. Nemcsak az alvás és a napi rutin változik meg, hanem a társas kapcsolatok, az önkép és az egész élet ritmusa is. A kutatásban részt vevő pszichológusok szerint éppen ezért kulcsfontosságú lenne, hogy a támogatás ne csak a szülés utáni első hetekben legyen erős, hanem hónapokkal később is.
Fotó: illusztráció, Getty Images
A videó AI alapú programmal készült.
