A „helikopterszülőség” nem ugyanaz, mint a gondoskodás
Egy friss metaanalízis szerint a túlzott szülői kontroll ezzel szemben összefügghet a szorongás és a depresszió magasabb kockázatával. A Wisconsin–Madison Egyetem és a dél-koreai Handong Global University kutatói 52 különböző tanulmány eredményeit elemezték, több tízezer résztvevő adatait vizsgálva. A kutatás azt találta, hogy az úgynevezett túlzott szülői kontroll, vagyis amikor a szülő folyamatosan beavatkozik a gyerek problémáiba, kapcsolatban állhat a szorongással, depresszióval és más lelki nehézségekkel.
Ez persze nem azt jelenti, hogy gondoskodó szülőnek lenni káros. A különbség inkább abban rejlik, hogy a gyerek kap-e lehetőséget arra, hogy egyedül is megtapasztalja a kudarcot, a konfliktust vagy a frusztrációt. A kutatók szerint a helikopterszülő nem egyszerűen figyel a gyerekére, hanem sokszor átveszi helyette a problémamegoldást. Ő írja meg az e-mailt a tanárnak, ő intézi a baráti konfliktust, ő szól a sportedzőnek, ha a gyerek nem játszott elég jól a meccsen.
Az önszabályozást nem lehet megúszni
A pszichológusok szerint az érzelmi önszabályozás nem velünk született képesség, hanem tanult készség. A gyerekek fokozatosan sajátítják el, hogyan nyugodjanak meg, hogyan kezeljék a csalódást vagy hogyan birkózzanak meg a stresszel.
Ehhez viszont szükség van valódi helyzetekre is. Ha egy felnőtt mindig azonnal közbelép, a gyerek sokszor nem jut el odáig, hogy maga próbáljon megküzdeni a helyzettel. Rövid távon ez kényelmesebb és biztonságosabb lehet, hosszú távon viszont gyengítheti az önálló problémakezelést.
A Yale Center for Emotional Intelligence vezetője, Marc Brackett szerint az érzelmi szabályozás „tanult, tudatos készségek összessége”, amelyek gyakorlással fejlődnek, és ez a korábbi generációk életében egy természetes folyamat volt.
A mai gyerekek sokkal kevesebb szabad játékot kapnak
A kutatások szerint a szabad, nem folyamatosan felügyelt játék különösen fontos szerepet játszik az önállóság fejlődésében. Egy ausztrál longitudinális kutatás azt találta, hogy azoknál a gyerekeknél, akik több strukturálatlan szabad játékban vettek részt óvodáskorban, később jobb önszabályozási képességek alakultak ki.
Más vizsgálatok szerint az úgynevezett kockázatos játék is fontos lehet. Ide tartozik például a fára mászás, a vadabb fogócskázás vagy az önálló felfedezés. Ezek a helyzetek segíthetnek abban, hogy a gyerek megtanulja felmérni a saját határait és kezelni a bizonytalanságot.
Ma sok szülő inkább megelőzni próbál minden nehézséget
A szakemberek szerint a mai szülői kultúrában sokkal nagyobb lett a biztonságra törekvés. A gyerekek mozgását telefonos alkalmazásokkal követjük, az iskolákban egyre szigorúbb szabályok vonatkoznak a játékra, és sok szülő igyekszik minden kellemetlen helyzettől megóvni a gyerekét.
Ennek persze érthető okai vannak: a közlekedés veszélyesebbnek tűnik, a hírek folyamatos szorongást keltenek, és a szülők sokszor attól félnek, hogy hibáznak. A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy a teljes kontroll nem feltétlenül tesz jót a lelki ellenálló képességnek.
Nem az elhanyagolás a cél
A szakemberek hangsúlyozzák: nem arról van szó, hogy a gyerekeket magukra kell hagyni. Az elhanyagolás és az életkornak megfelelő önállóság nem ugyanaz. A cél inkább az, hogy a gyerek fokozatosan kapjon lehetőséget a saját megküzdési stratégiái kialakítására. Hogy legyen tere unatkozni, konfliktust kezelni, hibázni, majd újra próbálkozni.
A lelki ellenálló képesség ugyanis ritkán attól fejlődik, hogy valakit minden nehézségtől megóvnak. Sokkal inkább attól, hogy megtapasztalja: képes megbirkózni velük.
Fotó: illusztráció, Getty Images
