Én és a testem

– Aki jól működő családban, szeretetben nevelkedett, és megfelelő mennyiségű pozitív megerősítést kapott, az könnyebben fogadja el a saját testét – mondja Minarik Annamária pszichológus. – A testképünkben fontos szerepet játszik, hogy mennyire tudjuk elfogadni saját magunkat, saját nőiességünket. „Az vagyok, aminek látszom“ – ez napjaink jelmondata, azaz akkor vagyok jó, ha hibátlan vagyok és tökéletes. Ez a hozzáállás eredményezi azt, hogy elégedetlenek vagyunk a testünkkel. A keleti kultúrákban, ahol a külső nem vált ennyire fontossá, jóval kevesebb embernek van problémája a formájával.

A pszichológus szerint a nyugati nők nagy része torz, téves képet lát magáról, például azért, mert tizenkét-tizenöt éves kislányokat, mint „nőket” látunk a kifutókon. A média által kívánatosként beállított karcsúság miatt a nők legtöbbje elégedetlen a saját testével, sokszor még a leggyönyörűbbek is önbizalomhiánnyal küzdenek. Teljesen más, amit a férfiak vonzónak látnak egy nőben, és más, amiről a nők azt gondolják, hogy vonzó a férfiak számára. Szakértőnk azt mondja, ha megnézzük a férfimagazinokat, ott csak egy vágyképet látunk, és nem azt, amit az olvasók az életben is szépnek találnak.

„A narancsbőr nem a férfiakat, hanem a nőket zavarja”





Szerencsére nem mindenki gondolja azt, hogy a reklámok sugallta ideálnak kellene megfelelnie. A harmincegy éves Tóth Anikó például elsősorban nem hiúságból vágyott arra, hogy karcsúbbá váljon, és nem is a tökéletes testforma elérését tűzte ki célul.

– Sosem voltam nádszálkarcsú, sőt, mindig inkább egy kicsit dundi, de ez nem zavart különösebben – meséli. – Tavaly szilveszterkor mégis úgy határoztam, hogy egy év alatt leadok tizenöt kilót, ugyanis már zavart, hogy nem fértem bele a ruháimba, nehezebben mozogtam, és éreztem, hogy van hasam. Nem utáltam a testemet, de tudtam, hogy könnyebb lenne az életem, ha tizenöt kilót leadnék.
Anikó szenvedett az első két hónapban: nehéz volt átállnia arra, hogy egyáltalán ne egyen kenyeret, péksüteményt, rizst, krumplit, tésztát és édességet. De márciusban elkezdett fogyni, heti fél-egy kilót, és ez erőt adott neki.

– Láttam viszont, hogy kezd „pöttyedtté” válni a testem, és ez egyáltalán nem tetszett, ezért elkezdtem tornázni, és azóta is hetente háromszor edzek. Szépen folytatódott a fogyás, és most sokkal jobban érzem magam. Nem is azért, mert jobban szeretem a testemet – bár ez így van –, hanem mert pozitív visszajelzéseket kapok, és ezek megerősítenek abban, hogy szükség volt erre a kúrára. Mostanában a férfiak is másképp néznek rám, nem hiszem, hogy a testem változása miatt, hanem mert látszódhat rajtam, hogy jobban érzem magam a bőrömben. Már felveszek nőies ruhákat, és magabiztosabbá váltam. Tudom, hogy van narancsbőröm, de nem zavar igazán. Azt gondolom, a média és a reklámok sugallják, hogy a férfiak árgus szemmel nézik, van-e narancsbőr egy nő combján. Ez nem igaz! Legfeljebb a nők vizslatják egymást…

Anikó azt mondja, a fejében dőlt el, hogy képes-e lefogyni. Elégedettnek érzi magát, és úgy gondolja, már nem lesz nehéz, hogy a maradék öt kilót leadja év végéig, s elérje kitűzött célját.

A zsír védőpáncél is lehet

Az is előfordulhat, hogy valaki a testén keresztül jelzi, valójában a lelkében nincs igazán rend. Az elhízott nők egy része például védőpáncélként hordja magán a zsírpárnákat.

– A túlsúly genetikai okai mellett gyakran találunk lelkieket is. A telt asszonyok az anyaság szimbólumai, ám az elhízás lehet a nőiség túlhangsúlyozása. A zsír lehet egyfajta védőpáncél, amely elrejt bennünket a külvilág elől, mint egy vastag várfal – folytatja a pszichológus. – Aki nem kap elég szeretetet, evésbe is fojthatja a bánatát, de állhat a háttérben sikertelenség is: „ha máshol nem, hát az evésben végre sikeresek lehetünk, jól látható eredménnyel”.

S mi a helyzet a túlzott fogyókúrázással? Számos szakember egyetért azzal, hogy az állandó fogyókúrázás, a „kóros” kalóriaszámlálás, a testünk állandó megfigyelése akár étkezési zavar (anorexia, bulimia) kialakulásához is vezethet. Mi a normális? Akkor egyezik a belső testképünk a külső valósággal, ha nyugodtan bele merünk nézni a tükörbe, és reálisan látjuk magunkat, az esetleges apró zsírpárnákkal együtt. Nem jó, ha folyton a tükröt bámuljuk, de az sem, ha nem merünk belenézni.





Mindig találunk javítanivalót!

– Szerintem egy nő sem elégedett teljesen önmagával, ez nőiségünkből, a hiúságunkból fakad. Nekem Norbi (Schobert Norbert, Réka férje – a szerk.) folyton mondja, hogy gyönyörű vagyok, mégis mindig találok valami apróságot, amin lehetne javítani – meséli nevetve Rubint Réka. – Mint minden nőnek, nekem is problémás a csípő-popsi-comb területem. Edzés közben többet foglalkozom ezekkel, mint a felsőtestemmel. Egy héten négy-öt nap edzek, háromszor kondigépekkel, és egyszer-kétszer futok. A terhesség nagyon jót tett az alakomnak, két szülés után például kockásabb a hasam, mint valaha.
Amikor Réka babát várt, sok támadás érte, mert mindkét terhessége alatt szinte végig sportolt.

– Fontos volt, hogy megmutassam mindenkinek, attól, mert valaki terhes, nem kell elhíznia, nem kell megváltoztatnia az életmódját. Ne higgye senki azt, hogy felelőtlen voltam, több szülész-nőgyógyásszal is megbeszéltem, mit és hogyan mozoghatok.

A teljes cikk a 31. héten, augusztus 2-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.