Elkezdett érni a meggy, a fákon már piroslik a gyümölcs, amiből lekvár, sütemény és fülbevaló egyaránt készíthető. Ez már visszavonhatatlan jele annak, hogy itt van a szép nyár, a suliidő a végéhez közelít, vagyis lassan minden könnyű és vidám lesz. Nekünk viszont egy csomó ételt kell csinálnunk a csemetéknek (és magunknak), melyek legyenek édesek és egyszerűek, mint például a meggyes palacsinta.
A palacsinta az egyik legkézenfekvőbb édesség, amivel ki tudjuk fejezni a gyerekek iránti jófejségünket és szerető gondoskodásunkat. Főleg nyáron, 32 fokban, amikor annyira azért nem vicces a tűzhely mellett állni és két serpenyővel, szimultán zsonglőrködni. Nem baj, megcsináljuk, mert még mindig jobb, mint a sütőt járatni másfél órán át, 200 fokon.
Amióta van nutella, természetesen minden gyerek nutellás palacsintát eszik. Nem helyes, de finom, szóval az egyetlen megoldás, ha méltó és versenyképes alternatívát kínálunk. Ez pedig a meggyes palacsinta.
Tulajdonképpen azt kell elérnünk, hogy a meggy viszonylag krémes állagot kapjon, ami megáll a palacsintában, mégis felismerhetők maradnak a gyümölcsök. Ez sokkal egyszerűbb feladat, mint gondolnánk: a meggyet, magozás után, (amit nyugodtan csinálhatunk családilag, mi például vidám gyártósorrá szoktunk fejlődni, egy száraz, egy magoz, egy ellenőrzi, hogy tényleg minden mag tovagördült, egy meg röhög rajtunk, hogy hogy nézünk ki a fröccsenő meggylétől, egyben bezacskózza a meggyet a mélyhűtőbe.) Szóval, a meggyet egyszerűen felfőzzük némi cukorral és fűszerekkel, majd pedig a kifőtt levet keményítővel besűrítjük.
Az így kapott édes, fűszeres, rágni való meggykrémet pedig palacsintába töltjük. Ha akarunk, szórhatunk rá kakaóport, hedonisták pedig kenhetnek alá nutellát, hiszen a csoki és a meggy két jóbarát, de egyáltalán nem muszáj, és ha nem kínáljuk fel, nem is biztos, hogy eszükbe fog jutni.
Bónuszként megosztjuk a rendes palacsinta receptjét. Nem a papírvékony, nyúlós, sápadt palacsintáét, hanem amiben van anyag, ami feltekerve nem szívószál vékony, és amiből egy vagy kettő bőven elég, hogy jóllakjon vele az ember. Főleg, ha meggykrémet tölt bele.
Meggyes palacsinta
Igazi, testes palacsintával.
Meggyes palacsinta. (Fotó: Candice Bell, Getty Images)
Hozzávalók:
- 20 dkg liszt
- 1 csipet só
- 2 tojás
- 2,5 dl tej
- valamint annyi szóda vagy víz, hogy tejszín állagú legyen a keverék.
- fél dl olaj
A meggykrémhez:
- 50 dkg meggy
- 2,5 dkg étkezési keményítő
- 2 evőkanál cukor
- késhegynyi őrölt fahéj
- 1 evőkanál rumaroma
- mehet bele vanília is, ha van rá igény
Elkészítés:
- Először kikeverjük a palacsintatésztát: a lisztbe belekeverjük a sót, csinálunk benne egy mélyedést, beleütjük a tojásokat, és mindig annyi lisztet keverünk a tojásokhoz, hogy csomómentes maradjon.
- Hozzácsorgatjuk a tejet és ugyanezzel a módszerrel belekeverjük, végül lesz egy nokedlitészta sűrűségű masszánk.
- Ezt kell addig hígítani vízzel vagy szódával, míg palacsintatészta sűrűséget nem kapunk. Amikor megvan, félretesszük pihenni egy fél órát.
- Amíg a palacsintatészta pihen, kimagozzuk a meggyet, majd feltesszük főni egy kis fazékban.
- Amikor kieresztette a levét, beletesszük az ízesítőket, majd legvégül a keményítőt is. Habverővel egyengetjük, akkor van kész, amikor besűrűsödött. Félretesszük hűlni.
- Most elővesszük a palacsintatésztát, megnézzük az állagát, ha nagyon besűrűsödött, visszahígítjuk. Beleöntjük az olajat is, majd kisütjük, szorgalmasan és kitartóan, egyiket a másik után.
- Végül pedig a palacsintákat megkenjük a meggykrémmel és feltekerjük.
Ez az étel ebédre is simán megteszi. Elé adjunk valami egyszerű levest, hogy érezzék, komoly ételről van szó.
