Volt idő, amikor nekünk, embereknek tényleg szükségünk volt mind a 32 fogunkra –
beleértve ebbe az ún. harmadik őrlőfogakat, avagy más néven a bölcsességfogakat is. Igaz, ez már tényleg elég régen volt: úgy 100 millió évvel ezelőtt, amikor őseink jobbára négy lábon jártak, és sokkal nagyobb és kiugróbb állkapoccsal büszkélkedhettek, hisz a fogak létfontosságú szerepet játszottak a túlélésben.
Mire jó a bölcsességfog?
Mivel az elülső végtagok az egyensúly megtartásával és a futással voltak elfoglalva, a fogak jelentették az őskori ember számára a zsákmány elfogásának, feldarabolásának és elfogyasztásának eszközét. Őseink kemény és rágós étrenden éltek, amely levelekből, gyökerekből és nyers húsból állt. Ekkoriban a 32 fogból álló rágóképesség hatalmas előnyt jelentett, főleg azért, mert a majomemberek értelemszerűen nem jártak olyan rendszeresen fogorvoshoz, mint mi manapság; a harmadik őrlőfogaknak tehát afféle tartalékszerepük is volt, amikor más fogak kihullottak vagy elkoptak.
Elődeinknek még jóval nagyobb szükségük voltak a hátsó őrlőfogakra (Forrás: Tim Boyle/Getty Images)
Aztán az evolúció során a hominidák felegyenesedtek, és a karok mind nagyobb szerepet kaptak az élelem megszerzésében, a fogak pedig már nem voltak annyira fontosak. Ezt követően az agy megnagyobbodott, az állkapcsok pedig ezzel nagyjából párhuzamosan összementek. Bár a kutatók még mindig nem tudják pontosan, melyik történt előbb, 2004-ben a Pennsylvaniai Egyetem kutatócsoportja felfedezett egy MYH16 nevű gént, amelynek mutációi kisebb állkapcsokhoz vezetnek, és talán ez lehetett az a tényező, amely lehetővé tette a korai ember agyának növekedését. Bárhogy is történt, a változás csökkentette a fogak számára rendelkezésre álló helyet.
Az evolúció hatása a bölcsességfogra
Miközben a fejünk és az állkapcsunk radikálisan átalakult, kulturális változások is zajlottak. Körülbelül ugyanebben az időben az ember elkészítette az első eszközöket, köztük a főzőedényeket is. Felfedezte a tüzet, és rájött, az képes megpuhítani az ételt. Összességében az ember étrendje sokkal inkább feldolgozottabbá vált, a korábban fogyasztott gyökerekhez és nyers húshoz képest. Vagyis a bölcsességfogak szerepe az evolúció során erőteljesen lecsökkent, illetve meg is szűnt.
Ugyanakkor a bölcsességfogaink erről mintha nem tudnának, hisz az emberek jelentős százaléka továbbra is rendelkezik ezzel a szervvel. Akadnak azonban olyanok, akiknél soha nem nőnek ki a bölcsességfogak; egy kutatás szerint az emberek körülbelül 35 százalékánál figyelhető meg a jelenség.
Az egyik nagy kérdés pedig az, hogy a távoli jövőben vajon végleg eltűnnek-e ezek a fogak mindenkinél, vagy megmaradnak afféle haszontalan, de nosztalgikus őskori szuvenírként.
A bölcsességfogak sok kellemetlenséget tudnak okozni (Forrás: Leon Neal/Getty Images)
Egyes szakértők szerint lehetséges, hogy ezek a fogak végül teljesen eltűnnek majd. Ennek ellenére van még néhány ismeretlen tényező a képletben. A tudósok egyelőre nem tudják, hogy a DNS milyen szerepet játszik a bölcsességfog kialakulásában. A harmadik őrlőfogak ugyanis csak a születés után fejlődnek ki, 18 és 25 éves kor között, így a természetnek nehezebb lehet kiszűrni őket. Ahhoz, hogy a bölcsességfogak kialakulhassanak, a fogképződési folyamatot elindító szövetnek vissza kell vándorolnia a szájban, hogy kölcsönhatásba lépjen a hátsó állkapocs szövetével. Ha ez a vándorlás nem történik meg, akkor ott nem nő fog.
A bölcsességfogak jövője
Lehetnek olyan környezeti tényezők is, mint például betegségek vagy fejsérülések, amelyek megakadályozzák a szövet vándorlását. Lehetséges, hogy a különbségek abból is adódnak, hogy a különböző kultúrák hogyan használják az állkapcsukat:
például az 1970-es években a kutatók az eszkimó nőknél megfigyelt nagyobb állkapcsot annak a gyakorlatnak tulajdonították, hogy rendszeresen bőrt rágtak, hogy meglágyítsák. Kelet-Ázsia egyes részein viszont gyakrabban fordul elő, hogy valakinek kevesebb bölcsességfoga van, vagy éppen egyáltalán nincs.
A bölcsességfog, ha nincs elég helye a szabályos növekedéshez, gyakran okoz ínygyulladást, szájzárat, torlódást vagy fogszuvasodást és egyéb kellemetlenségeket. Épp ezért már javában folynak olyan kutatások, amelyek biotechnológiai módszerekkel kiiktatnák ezeket a fogakat, mielőtt az evolúció megtenné helyettünk. Elképzelhető, hogy lézerrel vagy valamilyen kémiai anyaggal megakadályozható lenne a fog növekedése; az előzetes vizsgálatok kutyákon és patkányokon mindenesetre már mutattak némi sikert.
