A szülői beszélgetések egyik örök témája, hogy kinek a gyereke milyen jegyet vitt haza, jutott be a legjobb iskolába, vagy hány különórája van. Bár a tanulmányi eredmények természetesen fontosak, a szakemberek egyre gyakrabban hangsúlyozzák, hogy a lelki egészség és az érzelmi stabilitás legalább ekkora szerepet játszik a későbbi boldogulásban.
A pszichológusok szerint az érzelmileg kiegyensúlyozott gyerekek könnyebben tanulnak, jobb kapcsolatokat alakítanak ki társaikkal, és ellenállóbbak a stresszel szemben. Ez különösen fontos napjainkban, amikor a gyerekek már egészen fiatal korban szembesülnek a teljesítménykényszerrel, az állandó összehasonlítással és a közösségi média nyomásával.
De mit tehetnek a szülők a mindennapokban? A szakértők szerint három olyan készség van, amelyet érdemes tudatosan fejleszteni.
1. Tanítsuk meg őket saját értékeik felismerésére!
A mai gyerekek életének szinte minden területén jelen van az összehasonlítás. Az iskolában jegyeket kapnak, a sportban eredményeket mérnek, az interneten pedig folyamatosan mások tökéletesnek tűnő életével találkoznak. Nem csoda, hogy sokan úgy érzik: csak akkor értékesek, ha jobbak valakinél.
A pszichológusok szerint azonban az egészséges önbecsülés nem abból születik, hogy valaki mindenkit legyőz, hanem abból, hogy tisztában van a saját erősségeivel. Egy gyereknek tudnia kell, miben tehetséges, mi érdekli igazán, mi okoz számára örömet és sikerélményt.
Ahelyett, hogy folyton azt kérdeznénk, hányast kapott matekból vagy ki lett az első a versenyen, érdemes inkább arra kíváncsinak lenni, mikor érzi igazán elemében magát. Milyen tevékenység közben veszíti el az időérzékét? Mi lelkesíti? Mi az, amiben önmaga lehet? Az ilyen beszélgetések segítenek abban, hogy a gyerek ne másokhoz mérje magát, hanem saját képességeire építse az önértékelését.
2. Alakítsunk ki fejlődési szemléletet!
Sok szülő ismeri az olyan mondatokat, mint a „Nem tudom megcsinálni” vagy az „Én ehhez buta vagyok”.
Ezek első hallásra ártalmatlan kijelentéseknek tűnhetnek, valójában azonban mélyen befolyásolják, hogyan gondolkodik egy gyerek önmagáról és a képességeiről. Carol Dweck stanfordi pszichológus kutatásai szerint azok a gyerekek teljesítenek jobban hosszú távon, akik nem adottságként tekintenek a képességeikre, hanem fejleszthető tulajdonságként. Ők nem azt gondolják, hogy nem vagyok jó ebben, hanem azt, hogy még nem vagyok jó benne.
Ez az apró szó – a „még” – óriási különbséget jelent. A szülők sokat tehetnek ezért a szemléletért azzal, hogy nem kizárólag az eredményt dicsérik. Ha egy gyerek ötöst kap, nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy mennyire okos. Sokkal hasznosabb visszajelzés lehet, ha az erőfeszítésére hívjuk fel a figyelmet.
A „Nagyon keményen dolgoztál ezen” vagy a „Látom, mennyi különböző módszert kipróbáltál” típusú mondatok azt üzenik a gyereknek, hogy a siker mögött kitartás és tanulás áll. Ez pedig olyan hozzáállás, amely később az élet számos területén segítheti.
Az érzelmi jóllét fontosabb, mint a kitűnő bizonyítvány
3. Tanítsuk meg reálisan nézni a problémákat!
Egy gyerek számára egy rossz jegy valódi katasztrófának tűnhet. Egy kisebb vita egy baráttal könnyen a barátság végét jelentheti a szemében, egy első kudarc pedig annak bizonyítékát, hogy soha semmiben nem lesz sikeres. Ez teljesen természetes reakció. Az emberi agy hajlamos a legrosszabb forgatókönyveket előrevetíteni, különösen stresszes helyzetekben.
A szakemberek szerint azonban megtaníthatjuk a gyerekeket arra, hogy árnyaltabban gondolkodjanak. Erre kiváló módszer a perspektívaváltás.
Amikor a gyermek úgy érzi, hogy óriási probléma történt, érdemes együtt végiggondolni három kérdést: mi a legrosszabb, ami történhet, mi a lehető legjobb kimenetel, és mi a legvalószínűbb forgatókönyv.
A válaszok gyakran segítenek ráébredni arra, hogy a helyzet valójában sokkal kevésbé drámai, mint amilyennek elsőre tűnt.
Ez a gyakorlat fokozatosan fejleszti az érzelmi ellenállóképességet, vagyis azt a készséget, amely segít talpra állni a kudarcok után.
