Babafõzõcske…

Áááá, tátsd ki a szád kisbabám…

Valahogy így kezdődött. Bevallom, izgultam egy kicsit. Minden idegszálammal a kanálra és az ételre koncentráltam, és arra, hogy ezek a legfontosabb pillanatok közé fognak tartozni a lányom életében. Most dől el, hogy milyen lesz később az étvágya, milyen ízeket fog kívánni, szeret-e enni, felnőttkorban milyen betegségekre pályázhat… Mert minden az első falatoknál kezdődik!
Rengeteg mindent összeolvastam a hozzátáplálásról, nem is volt könnyű eligazodni a sokféle elv között. Végül maradtam a legmodernebb szemlélet mellett, és próbáltam a dietetikusok, védőnők tanácsai alapján nekikezdeni a kóstoltatásnak. Közben pedig teszteltem a babaetetés szabályait…

1. alapszabály:
Mindig a szoptatás után kínáljuk a babát!

Érthető tanács, hiszen így biztosak lehetünk abban, hogy a baba már érett az új ízekre. Nem muszájból, hanem szabad akaratából fogja elfogadni a falatokat. Kicsi lányom viszont másként gondolta…. Sokadik próbálkozásra se volt hajlandó még csak bekapni se a kanalat. Nem is értette, miért hadonászok a szája körül, ha egyszer már jóllakott. Mert ő bizony igen gyorsan végzett az étkezéssel, volt, hogy négy és fél perc alatt kiszopta az adagját, büfizett egy nagyot, és már nézelődött is másfelé, mintegy jelezve: befejezte az étkezést. Másfél hét után fordítottam a sorrenden, és először jött a pempő, utána a szopi. Csak nyelte a falatokat.

Értékelés: 5-ből 3 pont

A baba első ételei Olyan zöldségekkel, gabonafélékkel és gyümölcsökkel kezdjük a kóstoltatást, amelyek a tapasztalatok szerint ritkán okoznak allergiát. Ezek a következők: burgonya, sárgarépa, alma, szelídgesztenye, sütőtök, cékla. Érdemes rászánni az időt, és úgy elkészíteni az ételeket, hogy a vitaminok bennük maradjanak. • Burgonya: alaposan megmossuk, majd 200 Celsius-fokos sütőben harminc percig sütjük. A megsütött krumplit kettévágjuk, kiskanállal kikanalazzuk a belsejét. • Sütőtök: megmossuk, négyfelé vágjuk, majd 200 Celsius-fokos sütőben húsz-harminc perc alatt puhára sütjük. • Alma: kínálhatjuk nyersen, főzve, de megsüthetjük héjastól a sütőben. (200 Celsius-fokon húsz perc), majd ugyanúgy kikanalazzuk, mint a krumplit vagy a tököt. • Gesztenye: Pároljunk puhára kevés vízben, fedő alatt néhány szem hámozott, mirelit szelídgesztenyét. • Sárgarépa: csavarjuk fóliába az alaposan megmosott sárgarépát. Süssük 200 Celsius-fokon fél órán át. Húzzuk le a héját, majd turmixoljuk össze.

2. alapszabály:
Soha ne erőltessük az evést!

Ki szereti, ha erőszakkal megtömik, nem igaz? Az azonban elég elkeserítő, ha a kisbaba még a nyolcadik hónapban is ideges lesz, ha csak meglátja a kiskanalat. A második gyerekemnek teljesen mindegy volt, hogy szoptatás előtt vagy szoptatás után kínáltam, mindegy, hogy sütőtökkel vagy barackkal próbálkoztam, kóstolgatni se volt hajlandó. A napok teltek, a hetek teltek, mi még mindig egy helyben toporogtunk. Persze erőltettem! Sőt mi több! Megtömtem. Eredmény? Semmi! Kiköpte, rámköpte, mérges lett, üvöltött. De az ételből egy falat se fogyott.

Értékelés: 5-ből 5 pont

3. alapszabály:
Egyszerre csak egy új alapanyaggal ismertessük meg, a következővel pedig várjunk négy-öt napig!

Világos. Azért van szükség óvatosságra és fokozatosságra, mert így könnyen észrevehetjük, ha a baba allergiás valamelyik zöldségre vagy gyümölcsre. Ha váratlanul székrekedése, hasmenése lesz, nem kell találgatnunk, melyik étel okozza. Az allergia meg amúgy is a főmumusom. Rettegtem, hogy valamelyik ételtől majd kiütéses lesz, ekcémás, beteg. S mindez miattam, mert túl korán kínáltam, túl sokat, túl erőszakosan.

Almával kezdtük a sort, nem mondom, hogy sokat evett, de azért elfogyott néhány kanálkával. Jött a krumpli. Először magában, habosan. Egy falat után mintha szájzárat kapott volna a gyerek. Képtelen voltam még egyet betuszkolni a szájába, és a második szabályhoz híven, nem is erőltettem. De másnap is ez volt a helyzet, ám ha almával kezdtem a sort, jóízűen eszegetett. Az anyatejes krumpli se aratott nagy sikert, így maradt az alma-krumpli. Következett a sütőtök. Almával és krumplival. Aztán a gesztenye. Almával, krumplival, sütőtökkel…

Értékelés: 5-ből 5 pont

4. alapszabály:
Figyeljünk oda, hogy miből főzünk!

Nincs nap, hogy ne olvasnék valamit a rákkeltő, mérgező, vegyszeres anyagokról. Az adalékokról, ízfokozókról, melyek a baba szervezetébe is bejuthatnak. Márpedig ne jusson be – döntöttem, majd kivonultam a biopiacra. Az áraktól elhűltem, de úgy voltam vele, hogy legalább ő kapjon a vegyszermentesből. Került a kosárba biokrumpli, bioalma, biocékla, biorépa. A különbség azonnal látszott – a nem biohoz képest –, hiszen mindegyik kicsit szöttyedt, kukacos, sárgácska volt. De ez még nem lett volna baj, csak az íze! Az alma olyan savanyú volt, hogy a gyerek nem ette meg. A krumpliból annyit kellett lehámozni, hogy alig maradt belőle. A répa cukor nélkül ehetetlen volt, a cékla pedig még két óra főzés után is sziklakeményen tartotta magát. Végül szembenéztem a tényekkel: nem tudok minden veszélyforrást kiküszöbölni a gyerekem életéből. Cukornak, sónak, műfűszernek, zsírnak szinte teljesen búcsút mondtam, de azt már nem tudtam követni, hogy a konyhámon kívül mi került a húsba, zöldségbe, gyümölcsbe.

Értékelés: 5-ből 2 pont

Kevergessük! Ha az első próbálkozások kedvező fogadtatásra találtak, folytassuk a kóstoltatást: Alma-sütőtök – a megsütött hozzávalókat turmixoljuk össze. Készíthetjük italként is, víz hozzáadásával. Alma-krumpli – hasonlóan készítjük, mint az előzőt Sárgarépa-alma ital: Négy-öt karika héjában sült répát és két evőkanál almakompótot összeturmixolunk egy deci kompótlével. Sült almával püré is készíthető. Gesztenye – krumpli: egyenlő arányban vegyítjük a hozzávalókat. Alma – gesztenyepüré: A hámozott, párolt almaszeleteket összeturmixoljuk kevés főzővízzel és öt-hat szem gesztenyével. Innen már a fantáziánkra van bízva a kevergetést. Lassanként bevezethetjük a borsót (szitán áttörve kínáljuk, mert a héja még nehéz a babának), ízesíthetjük az ételeket barackkal. Később hússal, egy mokkáskanálnyi zsiradékkal dúsítjuk az ételeket.

5. alapszabály:
Élvezzük a zöldségek, gyümölcsök igazi ízét. Ne sózzunk, ne cukrozzunk!

Ha valaminek, hát ennek a tételnek nagyon meg akartam felelni. Még előttem a statisztika, miszerint a 2000 után született gyerekek közül 15 év múlva minden harmadik lesz cukorbeteg! Vagy hogy a felnőttkori magas vérnyomás hátterében a túl sós étrend áll, amit még gyerekkorban szoktunk meg. És ha már a biogyümölcs nem honosodott meg a konyhában, legalább a fűszerekkel bánjak csínján.
Az almával párosított ételeknél nem is volt semmi gond. A golden alma kellően megédesített mindent. De amikor a paradicsomos krumplira került a sor, a gyerek csak fujjogott. Volt is benne valami, hiszen a piros pempő valami éktelenül savanyúra sikerült. Egy-két kanál cukor, és máris babakedvenc lett. A sóval, cukorral azóta is csínján bánok, azt hiszem, mára kezd is beérni ennek a gyümölcse. A lányom a vaníliás keksz helyett inkább az almához nyúl.

Értékelés: 5-ből 4 pont

6. alapszabály:

Egyéves korig se tej, se liszt!

Magam is meglepődtem, mikor a védőnőm ezt a lelkemre kötötte. Persze, megint az allergia miatt. Érvei végül is meggyőztek: ha ezzel csak egy százalékkal nagyobb az esélye, hogy nem lesz később a gyerekeimnek se tej-, se lisztérzékenysége, no akkor már megérte. Eleinte nem is sejtettem, hogy ez micsoda gondot fog jelenteni a főzésben, a kóstolgatásban. Hiszen majd minden ételben van liszt vagy valami tejféle. Amíg csak turmixolgattam, és krumplival sűrítettem az ebédet, nem is nyúltam a liszt felé. De később… Vagy amikor jóízűen eszegettük a kenyeret, és a gyerek ki akarta tépni a kezemből… hát, akkor már visszaszámoltam a napokat az egyéves születésnapig. Valahogy ezt is túléltük.

Értékelés: 5-ből 4 pont

Jaj, ebből kell ennem?!

7. alapszabály:
Jó étvágyhoz szép terítés dukál! Ügyeljünk a tálalásra!

Százszázalékos anyáknak való feladat. Egyik könyvben még külön kép is mutatta, miként szórjuk esztétikusan a spenótra a főtt tojás darabkákat. Fehérítsük ki mindig a partedlit! Legyen tiszta az asztal, rakjuk ki felnőtt módra az evőeszközöket, és már babakorban szoktassuk a szalvétához. Két nap alatt feladtam majd minden elvemet ezzel kapcsolatban. Kétgyerekes anyukaként pedig a maradékot is. Ma már örülök, ha képesek vagyunk egyszerre leülni az asztalhoz, és megebédelni. Ha pedig végeztünk, takarítok.

Értékelés: 5-ből 1 pont  

Könyvajánló, receptek, fórum: • Könyv: Mit egyen a baba? » • Könyv: Babaétrend »  • Fórum: Bébiétrend, babakonyha » • Cikk: A kisbaba első étele » • Cikk: Babakonyha » • Cikk: Babakonyha – tésztafélék »