Terjed a dezodor nélküli élet New Yorkban
A New York Post riportjában megszólaló 36 éves Kate Caretta nem használ dezodort, és a hónalját sem borotválja. Úgy érzi, a termék „felesleges pénzkidobás”, és ha kellemetlennek érzi a testszagát, egyszerűen megmosakszik. Szerinte a természetes testszagot semmi értelme egy másik, mesterséges illattal elfedni.
A 28 éves Thomas McGuigan azután hagyta el a hagyományos készítményeket, hogy a kozmetikumokban található állítólagos mérgekről hallott. Ő növényi testpermetet használ, és úgy véli, a szervezetnek szüksége van arra, hogy „kiizzadja” a káros anyagokat.
A riportban megszólaló Terry Tateossian pedig a perimenopauza idején tapasztalt erős testszag miatt próbált ki számos terméket, majd végül teljesen felhagyott az egész dezodor-kócerájjal. Állítása szerint ma már csak bizonyos ételek, például hagyma fogyasztása után érez enyhe szagot.
A dezodor és az izzadásgátló nem ugyanaz
Bár a hétköznapi beszédben gyakran egy kalap alá vesszük őket, a dezodor és az izzadásgátló eltérő feladatot lát el. A dezodor alapvetően a kellemetlen szag mérséklésére szolgál. Illatanyagokat, antibakteriális összetevőket vagy a bőr kémhatását módosító anyagokat tartalmazhat, de az izzadást nem feltétlenül csökkenti. Az izzadásgátló ezzel szemben jellemzően alumíniumsókkal ideiglenesen elzárja a verejtékcsatornák egy részét, így kevesebb nedvesség jut a bőr felszínére.
A verejték önmagában többnyire szagtalan. A jellegzetes hónaljszag akkor keletkezik, amikor a bőrön élő baktériumok lebontják az apokrin verejtékmirigyek váladékának egyes összetevőit. Ezért valaki erősen izzadhat jelentős testszag nélkül, míg más kevesebb verejték mellett is intenzívebb szagot tapasztalhat.
A valóságban nem az izzadással méregtelenítünk
A „természetes hónalj” hívei között gyakori érv, hogy az izzadásgátlók megakadályozzák a szervezet méregtelenítését. Az Amerikai Rákellenes Társaság szerint azonban a verejtékmirigyek fő feladata a test hűtése, nem pedig a méreganyagok eltávolítása. A szervezetbe kerülő káros anyagok feldolgozásában és kiválasztásában elsősorban a máj és a vese vesz részt. A hónalji verejtékmirigyek ráadásul nem kapcsolódnak közvetlenül a nyirokcsomókhoz.
A hónalj izzadásának mérséklése a test hőszabályozását sem bénítja meg. A hűtésért felelős ekrin verejtékmirigyek szinte az egész testfelületen megtalálhatók, ezért a hónalj viszonylag kis területén alkalmazott izzadásgátló nem akadályozza meg érdemben a szervezetet abban, hogy a melegben lehűtse magát.
Tényleg veszélyes az alumínium az izzadásgátlóban?
A hagyományos izzadásgátlókkal szembeni félelmek egyik leggyakoribb oka az alumínium. Az interneten régóta terjed az az állítás, hogy az alumíniumtartalmú készítmények mellrákot okozhatnak, mert a hónalj a mellhez és a nyirokcsomókhoz közel található.
A National Cancer Institute szerint azonban nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a dezodorok vagy az izzadásgátlók használata mellrákot okozna. Az emberi vizsgálatok többségében nem találtak magasabb kockázatot a készítményeket használók körében, és az sem bizonyított, hogy a hónalj borotválása utáni alkalmazás növelné a veszélyt.
Az Amerikai Rákellenes Társaság szerint a bőrön keresztül felszívódó alumínium mennyisége igen csekély. Egy vizsgálatban a felvitt alumínium mindössze körülbelül 0,012 százaléka szívódott fel, és a kutatók nem találtak érdemi különbséget a daganatos és az egészséges emlőszövet alumíniumkoncentrációja között. A jelenlegi ismeretek alapján nincs egyértelmű kapcsolat az alumíniumtartalmú izzadásgátlók és a mellrák között.
A hónaljszőr valóban természetes dezodor?
Kate Caretta szerint a hónaljszőre elvezeti a nedvességet, ezért természetes szagtalanítóként működik. Erre azonban nincs meggyőző tudományos bizonyíték. A hónaljszőrzet megtartása vagy eltávolítása személyes döntés, és önmagában egyik sem tesz valakit tisztábbá vagy ápolatlanabbá.
A szőrzet ugyanakkor nedvességet és baktériumokat tarthat a bőr közelében. A Clevelandi Klinika ezért a rendszeres tisztálkodás mellett a hónaljszőr eltávolítását is a szagcsökkentés egyik lehetséges módszereként említi, mivel így a verejték gyorsabban elpárologhat. Ettől még természetesen nem kötelező borotválkozni: megfelelő mosakodás és tiszta ruházat mellett szőrösen is megelőzhető az erős testszag.
A perimenopauza és az étrend is megváltoztathatja a testszagot
A hormonális változások valóban hatással lehetnek arra, mennyit izzadunk és milyen szagot érzünk. A perimenopauzában és a menopauzában jelentkező hőhullámok, éjszakai izzadás és hormoningadozások átmenetileg felerősíthetik vagy megváltoztathatják a testszagot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a menopauza után mindenkinél megszűnik a dezodor iránti igény.
Bizonyos ételek is befolyásolhatják a testszagot. A hagyma, a fokhagyma, a káposztafélék és más kéntartalmú élelmiszerek lebontásakor keletkező vegyületek egy része a verejtékkel is távozhat. A csípős ételek, az alkohol és a koffein pedig fokozhatják az izzadást, így közvetve intenzívebb szagot eredményezhetnek.
Baj, ha valaki egyáltalán nem használ dezodort?
Önmagában nem egészségügyi probléma, ha valaki nem használ dezodort vagy izzadásgátlót. Ha a rendszeres mosakodás, a tiszta ruhák és a jól szellőző anyagok elegendőek számára, nincs kötelező egészségügyi oka annak, hogy még egy terméket beépítsen a rutinjába.
Azt viszont fontos tisztázni, hogy a dezodor elhagyása azonban nem méregteleníti a testet, és nincs bizonyíték arra sem, hogy a hónalj mikrobiomja egy univerzális átmeneti időszak után mindenképpen úgy változik meg, hogy eltűnik a testszag. Egyeseknél működhet a termék nélküli megoldás, másoknál nem – különösen hőségben, sportoláskor vagy stresszes időszakban.
Aki bőrpírt, viszketést vagy égő érzést tapasztal, annak érdemes illatanyagmentes terméket választania, mert az illatanyagok kontakt dermatitiszt válthatnak ki. A „természetes” vagy növényi eredetű készítmény sem automatikusan bőrbarát, hiszen az illóolajok és más növényi összetevők is irritálhatnak.
Ha pedig a testszag hirtelen és feltűnően megváltozik, az izzadás éjszaka is jelentkezik, vagy a verejtékezés a hétköznapi tevékenységeket is akadályozza, érdemes orvossal beszélni. A változás hátterében hormonális eltérés, gyógyszerhatás, fertőzés vagy ritkábban valamilyen alapbetegség is állhat.
és
Fotó: illusztráció, Getty Images
