14 évesen pedálos mosógépet talált fel, áram nélkül működik
Remya Jose története több mint húsz évvel ezelőtt kezdődött az indiai Kerala állam Malappuram nevű körzetében, ám a különleges találmányt most ismét felkapta a nemzetközi sajtó. A kamaszlány éppen a tizedik osztály fontos vizsgáira készült, amikor édesanyja megbetegedett, édesapját pedig daganatos betegséggel kezelték. Remyának és ikertestvérének, Soumyának ezért a korábbinál sokkal több otthoni feladatot kellett átvennie, köztük a család ruháinak mosását.
Ehhez jött még az iskola és az őrült logisztika: Remyának háromszor kellett átszállnia minden reggel, ami oda-vissza két-két órát vett igénybe. Érthető, hogy a tininek elege volt mindenből.
Egy mosógép kellett volna, hát tervezett magának egyet
A családnak nem volt mosógépe, ráadásul a környéken az áramellátás sem volt megbízható. Remya ezért az iskolai szünetben elkezdte tanulmányozni, hogyan működik egy hagyományos elektromos mosógép. Arra jutott, hogy a lényeg tulajdonképpen a dob forgatása. Ha ezt nem villanymotor végzi, hanem emberi erő, akkor áramra sincs szükség.
Rajzolt egy tervet: egy fémből készült tartályba vízszintesen elhelyezett, perforált hengert képzelt el, amelyet biciklilánc, fogaskerekek és pedálok forgatnak. Édesapja elvitte a rajzot egy közeli autószerelő műhelybe, ahol a dolgozók szabadidejükben a lány útmutatásai alapján elkészítették a gépet. Egy alkalommal Remyának személyesen is el kellett magyaráznia a szerelőnek, pontosan hogyan képzelte el a szerkezetet.
India Nemzeti Innovációs Alapítványa szerint a gép elkészítése körülbelül 2 ezer rúpiába került, ami nagyjából 6600 forintnak felel meg.
Tíz perc áztatás, néhány perc tekerés
A házilag készített mosógép használata meglepően egyszerű volt. A ruhákat be kellett tenni a hengerbe, majd vizet és mosószert tölteni a tartályba, és legalább tíz percig ázni hagyni őket. Ezután következett a munka fizikailag aktívabb része: három-négy percig kellett tekerni a pedálokat.
A biciklilánc megforgatta a hengert, benne pedig mozgásba lendültek a ruhák. A mosóvizet ezután egy csapon keresztül le lehetett engedni, tiszta vizet tölteni a gépbe, majd újabb tekeréssel elvégezni az öblítést. Ha a vizet teljesen leengedték, a henger centrifugaként is működött. Az NIF leírása szerint további pedálozással a ruhákból annyi vizet lehetett eltávolítani, hogy azok körülbelül 80 százalékban szárazon kerültek ki a gépből.
Országosan is elismerték a 14 éves lány találmányát
Remya gépe végül jóval messzebbre jutott a családi háznál. Az Innovációs Alapítvány dokumentálta a találmányt, és 2003-ban szabadalmi bejelentést tett rá 643/CHE/2003 számon; az NIF adatbázisa szerint később a szabadalmat is megadták. 2005-ben Remya találmánya díjat kapott az NIF harmadik világbeli országok grassroots, vagyis alulról jövő innovációkat és hagyományos tudást elismerő versenyén.
És nem véletlenül figyeltek fel rá. A pedálos mosógép nemcsak olcsó és hordozható volt, hanem ott is működött, ahol nem volt áram, vagy rendszeresek voltak az áramszünetek. Mellékesen pedig még testedzésnek sem volt utolsó a találmány.
Máig van, aki ezt a megoldást használja Indiában
Remya ráadásul már korábban is szeretett szerkezeteket tervezni: iskolai tudományos versenyeken többek között hőt megtartó főzőedénnyel és egy egyszerű hűtőmodell elkészítésével is próbálkozott.
A történetet 2026 augusztusának végén a ScienceBlog idézte fel ismét. Talán azért működik ma is ennyire jól, mert Remya találmánya mögött nem egy elvont technológiai probléma állt. Egy 14 éves lánynak egyszerűen több idő kellett a tanulásra, ezért megpróbálta lerövidíteni az egyik legtöbb idejét felemésztő házimunkát. És működött.
Fotó: illusztráció, Getty Images
