A Pando névre keresztelt organizmus egy ősi amerikai rezgőnyár (Populus tremuloides), amelynek 47 ezer genetikailag azonos szára – vagyis fatörzse – kapcsolódik egy hatalmas földalatti gyökérrendszerhez.
Minden törzs a szomszédos törzs klónja, amely egyetlen magból származik, és a tudósok szerint 80 ezer évvel (de minimum 16 ezer évvel) ezelőtt, az utolsó jégkorszak idején kezdett növekedni.
A Pando – ami latinul azt jelenti: terjedek– a Földön ismert legnagyobb fa, és a valaha feljegyzett legöregebb és legnagyobb tömegű élő organizmus. A kolónia 43 hektár területet foglal el, és becslések szerint 6500 tonnát nyom: vagyis negyvenszer annyit, mint egy kék bálna, illetve háromszor annyit, mint a világ legnagyobb fája, a Sherman tábornok fája néven ismert, 1487 köbméteres törzzsel bíró, 83 méter magas óriás mamutfenyő.
A kutatók az 1970-es években jöttek rá, hogy Pando egyetlen organizmus, és azóta a genetikusok is megerősítették, hogy ami a laikus szemnek erdőnek tűnik, valójában egy hatalmas klónhadsereg. A Pando egyes szárai jelenleg több mint 130 évesek, és a növénynek folyamatosan regenerálnia kellene az elszáradó és elhaló részeit. Az utóbbi években azonban ez nem egészen így zajlott.

A világ egyik legöregebb és legnagyobb élő organizmusa, a Pando (egy részlete) (Forrás: George Rose/Getty Images)
A Pando aszexuálisan szaporodik: nem keveri össze a DNS-ét más fákéval, hanem saját klónjait hozza létre. A gyökérzet genetikailag azonos hajtásokat hoz létre, amelyek felfelé nőnek, kitöltve a törzsek közötti réseket, és így a növényt évezredekig életben tartják.
Egy 2018-as tanulmány szerint azonban a Pandóról 72 éven át készített légi felvételek egyértelmű hanyatlás jeleit mutatják, többek között nagyobb réseket a lombkoronában és öregedő törzseket, amelyeket nem váltanak fel fiatalabbak.
A 2018-as tanulmány szerint a hanyatlás fő okozói azok az állatok, amelyek a nyárfa hajtásait fogyasztják. Az utahi Fishlake Nemzeti Parkban legelésző növényevők leharapják a fiatal fák tetejét, és gyorsabban pusztítják el az új hajtásokat, mint amennyit a növény pótolni tud. Régen a farkasok, medvék és pumák tartották kordában a szarvasállományt, de az emberek mára a ragadozók nagy részét kiirtották.
A helyi erdészet szerint a kártevők és a betegségek is támadják a Pandót:
gyökérrothadás, valamint a szárakat érintő bakteriális és gombás fertőzések jelentkeznek. Illetve egy másik elképzelés szerint a Pando egyszerűen csak túl öreg, és nincs már elegendő energiatartaléka ahhoz, hogy új hajtásokat hajtson.
Ehhez hasonlóan ősi, nagy kiterjedésű, önklónozó organizmusok egyébként máshol is léteznek: a neptunfű nevű vízinövény egyik telepe, amely a spanyol partok mentén terül el körülbelül 15 kilométer hosszan, bizonyos becslések szerint akár 80 ezer éves is lehet.