Ezt tudtuk meg az vonzalomról
A vonzalom nem matematikai képlet: függ attól, hogy kit keresünk, milyen kapcsolatot szeretnénk, milyen kulturális közegben élünk, sőt attól is, hogy személyesen találkozunk-e valakivel, vagy csak egy fényképet értékelünk. A párválasztási kutatások ráadásul sokszor heteroszexuális férfiakat és nőket vizsgáltak, így az eredményeket végképp nem érdemes mindenkire automatikusan általánosítani.
Egy 53 országra kiterjedő vizsgálatban azonban érdekes mintázat rajzolódott ki: a résztvevők az intelligenciát, a humort, az őszinteséget, a kedvességet, a kommunikációs készséget és a megbízhatóságot is a legfontosabb partneri tulajdonságok közé sorolták. A nők átlagosan még nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az őszinteségnek, a humornak, a kedvességnek és a megbízhatóságnak, mint a férfiak.
De nézzük meg külön az alábbi galériában, melyek azok a tulajdonságok, amelyek egy-egy kísérletben vagy nagyobb vizsgálatban ténylegesen növelték egy férfi vonzerejét:
9 fotó
A vonzalom még mindig nem recept
Szerencsére a kutatások mindenesetre nem azt mondják, hogy az ideális férfinak intelligensnek, viccesnek, kedvesnek, altruistának, őszintének és remek kommunikátornak kell lennie, emellett legyen szimmetrikus arca, kellemesen mély hangja és pontosan megfelelő hosszúságú borostája, a társkeresés valószínűleg még a jelenleginél is nehezebb vállalkozás volna. A legtöbb ilyen vizsgálat átlagos preferenciákat mér, miközben az egyéni vonzalomban óriási különbségek vannak. Ráadásul amit az emberek egy elképzelt partnernél fontosnak mondanak, nem feltétlenül jósolja meg tökéletesen, kihez vonzódnak majd egy valódi találkozás során. A speed dating vizsgálatokban például az előzetesen megfogalmazott partnerpreferenciák és a konkrét személy iránt érzett romantikus érdeklődés között jóval bonyolultabb kapcsolatot találtak.
Ami azt illeti, ahogy vénülök, egyre inkább irigylem a vallásos, de még nem fanatikus közösségek mély elköteleződésen, komoly szövetségen és erős kompatibilitáson alapuló kapcsolatait. Persze, ez nyilván nem működik kémia nélkül, és természetesen elítélem, ha nyomást gyakorolnak bármelyik félre, de maga a koncepció abszolút életképes: eléred a fiatal felnőttkort, a közösség matchmakere megkeresi számodra azt a tíz társjelöltet, aki 1. szociokulturális 2. személyes kompatibilitás terén passzol hozzád, ti pedig eldöntitek, kivel a legjobb a kémia. Ehhez képest mit csinálunk mi?
Első a kémia, második a személyes kompatibilitás (ha egyáltalán, ugye, eljutunk eddig, és őszinte is ebben mindkét fél, nem megfelelési kényszerből vagy érdekből mutatja magát valamilyennek…), és csak utolsó helyen lép be a szociokulturális összeillés kérdése (amikor mondjuk a gyereknevelésnél összeomlanak, mert mindkettő mást hoz otthonról, vagy gyökeresem más a pénzhez, munkához, ház körüli teendőkhöz való viszonyuk). Szóval, én irigylem azokat a közösségeket, ahol ez az egész kevésbé a vad ösztönökön és tudatalatti traumakötéseken alapszik.
Fotó: illusztráció, Getty Images
