Versenyben a szexbombával

… mi, átlagos nők nem tudjuk felvenni a harcot a szexbombákkal…

Drága Soma!

Nagyon szeretem olvasni az írásaidat, egy kicsit minden kérdezőben felismerem magam. Tiszteletreméltóan bölcs vagy, és a szó nemes értelmében (is) szép.

Van egy nagyon jól működő kapcsolatom. Nem túl régi, de nem is annyira friss már – fél éve vagyunk együtt, szerelmesen, boldogan, meghitten. Nekem számos bajom volt már a nőiséggel, amiket fokozatosan küzdök le – kineziológusi és szexuálpszichológusi segítséggel –, volt vaginizmusom, volt depresszióm, ezeknek az okát még nem tudom pontosan, de gyerekkorban és tinikorban sok minden történt… Biztos vagyok benne, hogy a kérdésem is összefügg ezzel – tudom, hogy bennem van a kulcs, tudom, hogy az önértékeléssel van gondom, de mégis, mit tegyek?

… olyan nőket néz a neten, akikké én sose válnék…

Zavar, hogy a párom más nőket is megnéz. Nem azért, mert megnézi, hanem ahogyan. Lopva. Lopva tízszer. Én is megnézem a szép nőket és a szép férfiakat, de nem lopva – az olyan megalázónak tűnik nekem… Az is zavar, hogy a kedvesem pornót néz, és olyan nőket a neten, akikké én sosem válnék, mert egyszerűen nincs hozzá külső adottságom. És belső sem persze. Holott tudom, úgy is hozzáállhatnék, milyen klassz, hogy a párom egészséges férfi, és szereti a szépet. Mégis, ilyenkor, amikor ezekre fény derül, mintha a szívembe vájna valami. Előjönnek azok az önbecsmérlő gondolatok, amelyeket annyira gyűlölök, és amelyekről tudom, hogy nem igazak: „látod, mégse téged kíván”, „látod, el fog hagyni majd egy szebbért”, és a többi.

Soma, valahol tudom, hogy ez butaság. Tudom, hogy a férfiaknak szükségük (?) van arra, hogy a fantáziájukat is kielégítsék. Fogadjam el, hogy ez teljesen természetes? Őszintén kérdem: ez tényleg természetes? Természetes, hogy más nőről is fantáziáljon a férfi, de mégis engem szeret? Akkor meg mi a szeretet? Barátság? Természetes, hogy míg én egy átlagosnak mondható lány vagyok, ő nem az átlagosakat nézi meg, hanem a szexbombákat? Mire kellene ilyenkor gondolnom? Mi, átlagos nők nem tudjuk felvenni a harcot a szexbombákkal, a címlaplányokkal, a pornósztárokkal…

Sose szoktam ezt felemlegetni neki. Mert valóban minden remekül működik, bántani nem akarom, és tudom, hogy ezt a kérdést magamban és magammal kell megoldanom. És valahol ezt a problémát valóban csekélységnek érzem, mégis bennem van a tüske.

Volt már olyan, hogy nem is kívántam a szexet Vele. Nem őt akartam büntetni – egész egyszerűen csúnyának éreztem magam XY csodaszépség mellett, akit épp az interneten bámult…

Egyébként valószínűleg csak annyira nézi a nőket, mint a férfiak nagy része. Nem jár erotikakiállításra, nem akar második nőt bevonni az együttlétbe, nincsenek extrém dolgai, csak annyi, hogy félek, nem vagyok neki elég jó – ezért kicsit szégyellem is magam. Lehet, hogy bölcsen el kéne fordítani a fejem bizonyos pillanatokban?

Tudsz erre valamit mondani? Ha igen, nagyon köszönöm. És maradj ilyen csodálatos ember és nő, köszönjük neked sokan, hogy vagy!

Evuca

Kedves Evuca!

Hát bizony nem könnyű kérdést tettél föl, de biztos vagyok benne, hogy olyat, ami sok nőtársunk problémája volt (avagy jelenleg is az) az életben. Igen, jól látod. Egyrészről önbizalom, önértékelés problémakör… Van egy cinikus mondat: „Jó tudni, hogy mindenkit un valaki egyszer.” Ez nem igaz, jó néhány példát tudok az ismeretségi körömből, ahol azt látom, hogy tizenévek után sem unják egymást a partnerek, sőt, egyre mélyül a szeretet, és egyre elválaszthatatlanabbakká válnak.

És arra is millió példa van, hogy a világ legszebb, legsikeresebb női közül is sokan boldogtalanok és magányosak. Ott volt szegény Marilyn Monroe, vagy jelenleg a gyönyörű és tehetséges Halle Berry, aki annyi rosszat kapott már a férfiaktól. Tehát, mint látod, a különleges szépség sem lehet biztosíték. A legszebbeket is otthagyhatják, megalázhatják, és a legátlagosabbak is kiteljesedhetnek a társuk mellett.

Nem is kell senkinek sem fölvennie a harcot a szexbombákkal, a címlaplányokkal, a pornósztárokkal. Rövid idejű az ő virágzásuk, amit nagyon kemény évek követnek – nem irigylem a sorsukat. Csak bölcsességgel lehet kiváltani a saját szenvedésüket. Ezek a lányok néhány évig a szépségükből élnek, aztán évtizedekig szoronganak azon, ami a legtermészetesebb, és mindenkivel megtörténik, aki nem megy el fiatalon, hogy elkezdenek öregedni. Több egykori modellen, szexbombán láttam ezt a folyamatot, és éreztem meg mélységes és szinte állandó szorongásukat, hogy elveszítik azt, ami miatt annyian szerették őket. Vagy legalábbis sokan azt hiszik, hogy emiatt szerették őket. Pedig ezeknek a lányoknak a nagy többsége valójában csak eszköz – őszintén mondom, ha tehetném (leszállna egy angyalka, és kérhetnék tőle), sem cserélnék egyikkel sem.

És itt hadd idézzek a pszichológia egyik alapművéből, Atkinson–Hilgard: Pszichológia című könyvéből egy idevonatkozó részt: „Arra a kérdésre, hogy az ideális női testről kialakított médiaimázs miként befolyásolja az evészavarokat, az objektifikációs elmélet próbál választ adni. A megközelítés szociokulturális nézőpontból elemzi azt, hogy az olyan kultúrák, amelyek a női testet szexuális tárgynak, objektumnak tekintik, miként határozzák meg a lányok és a nők önmagukról alkotott képét és jóllétét. Mindazon esetekben szexuális objektifikációról van szó (ahogyan egy valóságos létező egy másikban jelen van), amikor valakit elsősorban és leginkább abból a szempontból ítélnek meg, hogy a teste milyen szexuális (használati) értéket képvisel mások számára. A szexuális objektifikáció a személyközi kapcsolatok dehumanizáló (az emberi lényegtől eltávolodó) formája, mivel az érintett személyt emberi mivoltától megfosztva, egy külső személy számára hasznos tárggyá alacsonyítja le.”

A női test szexuális tárgyként való használata azzal a következménnyel járhat, hogy a lányok és nők saját testüket egy külső személy szemével fogják nézni, tehát egy idő után már nem is látják magukat. Ennek a végletes megnyilvánulása az anorexia, vagy például az, hogy már le sem tudnak állni a plasztikai műtétekről. Sajnálom őket, beteg emberek. Ráadásul ha belegondolunk, igazából soha nem fogjuk megtudni, valójában milyennek is lát a másik… Persze, az remek érzés, amikor egy férfi megkíván, szexuálisan hatással vagyunk rá, de hát ebben nyilvánvalóan benne van a személyiség is. Ráadásul mindenki tudja, hogy a jó szex az agyban kezdődik.

Nem tudom az életkorotokat, de nyilván nagyon fiatalok vagytok. Ami alatt azt értem, hogy feltehetően a barátod életéből még hiányozhat egy csomó tapasztalat, amit lehet, hogy valósan, de az is lehet, hogy csak a fantázia szintjén él majd meg. No, meg dúlnak benne a férfi nemi hormonok (androgének)… Kicsit az jut eszembe, hogy amikor egy átlagos férfi (itt nem a külsőre gondolok, hanem a mentalitásra, vagányságra, önbizalomra) egy fantasztikus bomba nőt nézeget, az olyan, mint amikor a panellakásban élő a luxusházakat csodálja az újságban. Tudja, hogy elérhetetlen számára, de hát jólesik neki álmodozni. Mintha csak mesét hallgatna… Mindamellett nem csodálom, hogy rossz érzést okoz benned, hogy a barátod lopva lesi a nőket, és az interneten rendszeresen a pornósite-okon szörfözik. Ez egyetlen nő önbecsülésének sem tenne jót.

Mit lehet tenni? Ha ezt elmondod neki, nyilván nem fog változni benne a vágy, a további igény a vizuális élményre és az álmodozásra. Csupán bűntudata lesz, és ami még ennél is rosszabb, suttyomban csinálja, hogy ne bántson meg. Ettől egy idő után azt érzi, hogy korlátozod, és akaratlanul is haragudni fog rád. Ha folyamatosan elfordítod a fejed, azzal nem teszel mást, mint elfojtasz, szőnyeg alá söpörsz. Amit én tennék a helyedben: tovább erősíteném az önbizalmam, önmagam elfogadását. Erre remek kineziológiai gyakorlatok is vannak (pl. KIT), tessék csinálni nap mint nap! Ez csak egy ötlet, nem biztos, hogy a te utad, hogy merj önironikus lenni a dologgal kapcsolatban a kedvesed előtt is. Gondold végig, hogy akarod-e megmutatni neki, hogy látod őt, látod, hogy flashel a
csajokra, és játékosan, mintegy kívülről látva az egészet le is reagálod.





Egyébként bizonyára ő sem az ifjúkori Marlon Brando (a világ egyik legjobb pasija volt), de ez nem is számít. Egy partnerkapcsolatban az egymást összekötő szálak nem a „szépség” függvényében alakulnak. Szemrehányás nélkül merd megmutatni, hogy látod, megérted és elfogadod őt. De csak akkor, ha valóban eljutottál már ide. Ha nem, ne játssz szerepet!

Lehet, hogy radikális vagyok, de ha az én pasim esténként pornóval, más nők nézegetésével melegítene be az utána velem jövő szexre, képtelen lennék lefeküdni vele. Megmondanám neki, hogy édesem, menj el egy kupiba, vagy szerezz olyan csajt/csajokat, akikre rendszeresen izgulsz, és ha megélted a fantáziálásaidat, és tényleg rám vágysz, akkor keress újra. Az, hogy ő másokra is vágyik, nekem valahogy olyan kisfiús. Egy felnőtt férfi, aki már sok mindent megélt, és emiatt tud disztingválni, már nem lapozgat pornóújságot, mielőtt bebújik a kedveséhez. De hát ő még nem felnőtt férfi, és ezért igazán nem lehet rá haragudni. Én ezt tenném, de te te vagy! Én 40 éves felnőtt nő vagyok, te pedig feltehetően egy fiatal lány. Amit én tennék, az nem biztos, hogy a te utad. Senki nem mondhatja meg, hogy neked mit kell tenned, hogy neked mi a jó. Csak te tudhatod. És itt jön a szokásos szövegem: merülj le magadba, a kérdésedre a válasz ott van belül.

Mindenesetre azt azért megkérdezném tőle, hogy neked hogy esne az, ha rendszeresen gyönyörű, sikeres, kisportolt testű férfiakat nézegetnék a neten, és utána bújnék hozzád? Bizonyára van benne empátia… Én sosem voltam taktikázós, meccselős nő, mindig kimondtam az érzéseimet. Lehet, hogy ez nem volt mindig okos, de nincs is olyan ember, aki mindig okos. Mindannyian követünk el hibákat, ebben tuti, hogy egyformák vagyunk! A szeretetben pedig a hibáinkkal fogadjuk el egymást.

Soma Mamagésa

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu