Harminc év telt el azóta, hogy Kovács István, vagy ahogyan egy ország ismeri, Kokó felért pályafutása egyik legmagasabb csúcsára. Az 1996-os atlantai olimpián megszerzett aranyérem azonban nem egy váratlanul jött siker volt: hosszú évek munkája, csalódása és szinte megszállott elszántsága vezetett odáig – írja a Nemzeti Sport.
Kovács István: Három és fél évig ezzel keltem-feküdtem, hogy én olimpiai bajnok nem szeretnék, hanem akarok lenni! (Forrás: Birton Szabolcs/fotocentral)
A Magyar Olimpiai Bizottság szerda esti ünnepségén Kovács István arról is beszélt, hogy az 1992-es barcelonai olimpia bronzérmét annak idején egyáltalán nem tudta felhőtlen sikerként megélni.
„Nekem ’kilencvenkettőben a bronzérem sikerült, és én a bronzérem után nagyon-nagyon elkeseredtem” – idézte fel.
Három és fél évig az olimpiai arany körül forgott minden
A csalódás azonban nem megtörte, hanem még elszántabbá tette. Kovács István elmondása szerint Barcelona után lényegében minden napját ugyanaz a gondolat határozta meg.
Onnantól kezdve körülbelül három és fél évig tényleg ezzel a gondolattal keltem-feküdtem, hogy én olimpiai bajnok nem szeretnék, hanem akarok lenni, és ezért meg is tettem mindent.
Az elszántság 1996 nyarán hozta meg a legnagyobb eredményt. Atlantában a harmatsúlyú ökölvívók között jutott el a döntőig, ahol megszerezte az olimpiai bajnoki címet.
Kokó visszaemlékezése szerint azonban azon a napon jóval több történt annál, mint hogy egy sportoló nyakába aranyérem került.
„Nemcsak egy álom vált valóra, hanem egy élet változott meg”
„Amikor ez beteljesült, egész pontosan 1996. augusztus legelején, akkor nemcsak egy álom vált valóra, hanem egy élet változott meg” – fogalmazott.
Az olimpiai bajnok szerint ráadásul nem kizárólag az ő élete fordult fel fenekestül. A siker hatása a családjára, sőt még a barátaira is kiterjedt.
Az atlantai arany azóta is végigkíséri Kovács Istvánt. Három évtized elteltével pedig még szorosabb lett a kapcsolata az olimpiai mozgalommal, hiszen ma már sportvezetőként is dolgozik.
„Azóta sem telik el olyan nap – és most meg aztán főleg, hogy a szövetség elnökeként tevékenykedek –, hogy valamilyen kötődésem ne lenne az olimpiához, vagy ne lenne ahhoz, hogy én harminc évvel ezelőtt ezt az olimpiát megnyertem” – mondta Kovács Kokó István.
