nlc.hu
Család
Nem akarok császárral szülni!

Nem akarok császárral szülni!

Parázs vita folyik a kérésre végzett császármetszésrõl. Van-e joga az anyának elkerülni a normál szülést? De ritkán kap szót a másik oldal. Választhatja-e az anya, akár a szülõszobán a spontán szülést a császárral szemben?





– Mindenáron szülni akartam – mondja M. Olga, közben négy hónapos kislánya rugdalózóját megigazgatja. A kicsi Anna alszik. Pihegve szuszog, arcán néha mosoly fut át. A világ legbékésebb mosolya, nem is sejti, milyen nehéz időszakon vannak túl az édesanyjával. 

– Nagyon vártam már Annára – meséli Olga –, de leginkább arra a felemelő pillanatra, amikor először találkozunk. Még maszatosan, köldökzsinórral összekötve, fáradtan, de boldogan. Valahogy így képzeltem a szülést. Ma már képes vagyok mosolyogni azon, micsoda elvárásaim voltak. Ideális szülést képzeltem, álmodtam magamnak. Összeolvastam mindent a témáról, és azt képzeltem, hogy magam is képes volnék levezényelni a gyerekem világrajövetelét. Ebben persze nem voltam egyedül, internetes fórumokon más kismamákkal a saját szülésünket tervezgettük. Volt, aki már anyatejleadónak is jelentkezett, nem is tudom, honnan képzelte, hogy majd literszámra lesz teje. És tegyük azt is hozzá: szinte mindenki az első gyerekét várta.

Rohanás a műtőbe!

Teltek a hetek, lassan betöltöttem a 38.-at, aztán a 39.-et. Semmi más gondolatom már nem volt, csak a szülés. A fórumon, ahol a kismamákkal chateltem, lassan mindenki megszült, és jöttek a szebbnél szebb történetek, első közös fotók. De én még mindig csak álmomban fájtam, toltam. Majd egy héttel a kiírt időpont után az orvosom befektetett a kórházba. Azt mondta, kap még a baba egy-két napot, de aztán beindítja a szülést. Furcsa érzések söpörtek át rajtam. Egy hónappal ezelőtt még visítva tiltakoztam volna, de a 42. hétben úgy voltam vele: történjen már valami. Jó, nem ez a természetes út, de majd utána szépen megszülöm a picikémet. Hát nem tudtam megszülni. Abban az őrült kapkodásban szinte csak arra emlékszem, hogy romló szívhangok és rohanás a műtőbe.







Annácska gyönyörű volt, szabályos kis arc, test, és majdhogynem ilyen békés mosoly lebegett az arcán, mikor először találkoztunk. (Mert bizony a császár után nem kaptam meg, nyomban elvitték inkubátorba, mosdatni, mérni, csak órák után láthattam először.) Édesen szuszogott a pólyában, mintha világéletében így, bebugyolálva feküdt volna mellettem. Pedig néhány órája még idegen kezek tépték ki belőlem… – sajdult belém ez a rémes gondolat.
Az első lépcső az volt, hogy magamban túl legyek az eseményeken. Hogy feldolgozzam a kudarcot, képes legyek elfogadni, hogy nem tudtam megszülni a gyerekem. A második viszont az, hogy a környezetem, az ismerőseim előtt is merjem vállalni azt, ami történt. Igen, jól hallod, merjem vállalni. Mert bizony kaptam olyan megjegyzéseket, hogy na, te megúsztad a szülést. Kihagytad a fájdalmas részét. Jöttek a keményebb megjegyzések is: És most milyen kapcsolatod lesz a gyerekeddel? Képes vagy így is szeretni? A cikkekről nem is beszélve, ahol hosszan ecsetelték, hogy miről marad le a császáros kismama és kisbaba. Mintha az a 20-30-40 év, amit majd együtt töltünk, nem is számítana. Mintha magam döntöttem volna a császár mellett.





Szólj hozzá a fórumokhoz!
• Császármetszés – szülés »
• A bűnös császármetszés »
• Császármetszéssel szültem » 
Örülök, hogy végre a nagy nyilvánosság előtt kimondhatom: mérhetetlenül elegem van ebből a „jaj, de sok császár van manapság” című témából. Meg az anyák szapulásáról, akik direkt kérik a műtétet. Igen, biztosan vannak nők, akik kérik a császármetszést. Szerintem ők vannak kevesebben. A többiek nem választanak, nem kényeskednek, nem megúszni akarják a fájdalmat, hanem hallgatnak az orvosukra. És megnézném én azt az anyát, aki képes szembeszállni a szülőszobában az orvossal, mert ő szülni akar. El se tudtam volna képzelni, hogy amikor a gyerekért folyik a harc, én körömszakadtáig magamra és a mindent megváltó szülésemre gondoljak. Pedig tényleg szerettem volna szülni. Holisztikusan, vízben, otthon, természetesen. De nem vádolom magam, hogy nem sikerült. Inkább Annával foglalkozom. Nézd, milyen édes, mosolyog. Szerinted is végleg elromlott volna a kapcsolatunk?










Kérdéseiddel keresd meg szülész-nőgyógyász szakértőnket!

Dr. Radványi Krisztinát kérdezheted a természetes szülésről, a császármetszésről, a javallatokról és ellenjavallatokról. Blogjában többek között olvashatsz a túlsúly és a fogamzás összefüggéseiről, az otthon szülésről, valamint a spirállal történő fogamzásgátlásról is. 

• dr. Radványi Krisztina szakértői oldala »

Ez volna a természetes szülés?


– Nekem nem voltak különösebb elvárásaim a szüléssel kapcsolatban. Szerencsére – teszi nyomban hozzá K. Mirjam. – Fájások nélkül vonultam be a 41. héten. Aztán burkot repesztettek, oxitocint adtak, injekcióztak, fájdalomcsillapítóztak… Szóval minden olyan dolog megtörtént, ami nem tartozik a természetes szülés kategóriájába. Nem igazán volt beleszólásom semmibe, képtelen is lettem volna uralni a helyzetet. Úgy gondolom, mindez tényleg azért alakult így, hogy minél jobb állapotban, könnyedebben világra jöjjön a gyerekem.
Ugyanezt mondom a barátnőimnek, akik azon idegeskednek, hogy nem fordult meg a gyerek, és mi lesz, ha császár… Már volt egy császármetszésük, és mi lesz, ha újra… Ha túlhordják, és mi lesz, ha… Nem kellene az anyákat folyton ezzel a műtéttel riogatni. Nem kellene megbélyegezni őket, mint ahogy a természetesen úton szülők sem érdemelnek kitüntetést. A döntés nem a mi a kezünkben van.






Dr. Juhász György szülész-nőgyógyász rendelőjében sokféle páciens megfordult. Olyan is, aki nagyon eltökélten készül a normál szülésre.
– Az egyik betegem a kilenc hónap alatt szinte minden vizsgálaton elmondta, hogy nagyon nem szeretne császármetszést. Hogy szülni szeretne, úgy, ahogy azt a természet elrendezte. Én ezt preferálom: minden anyának joga és kiváltsága, hogy a saját sorsában részt vegyen. De a szülés közben akadhatnak nehéz pillanatok, amikor nem az anya – legyen akár ő is szülész-nőgyógyász – dönt. És nem azért, mert nem ért hozzá, hanem mert nem képes objektíven látni saját helyzetét. Ilyenkor az anya helyett, az orvos helyett az élet dönt. Ha a császármetszés biztonságosabb a normál szülésnél, akkor a műtét mellett voksolnak az orvosok.
Én tudom, hogy ez az asszony mennyire készült megszülni a gyerekét. Mégis, egy szava nem volt, mikor mondtam, hogy operálnunk kell. Elmagyaráztam, megértette. Ezért is fontos, hogy a szülész és a szülő nő között bizalmi legyen a viszony. A terhesgondozás nem csupán vizsgálat, leletek átnézése, hanem sok-sok beszélgetés. Egy ilyen kapcsolatban nem hiszem, hogy az anyák nekiállnak az orvossal vitatkozni a szülőágyon sem a császármetszés mellett vagy ellene.






10 ok, hogy miért van ennyi császár

1. Több először szülő van, mint ahány többedszerre szülő. Az első gyereket világra hozóknál gyakrabban lépnek fel olyan szövődmények, amelyek miatt az orvos műteni kényszerül.

2. Egyre idősebbek a szülő nők. Tíz év alatt három évvel emelkedett az első gyereket szülők átlagéletkora, jelenleg meghaladja a 26 évet. Az elmúlt húsz évben megkétszereződött a 35 évesnél idősebb kismamák száma.

3. Ha a CTG enyhe kóros elváltozást mutat a magzat szívműködésében, manapság hamarabb végeznek császármetszést, mert a vajúdás alatt nem lehet teljes biztonsággal eldönteni, hogy fenyegeti-e a babát a súlyos oxigénhiányból fakadó károsodás veszélye.





4. A császármetszést ma már minden olyan esetben elvégzik, amikor a magzatot ezzel a módszerrel jobb állapotban lehet világra segíteni.

5. A császármetszések számának emelkedésével párhuzamosan jelentősen csökkent a születés körüli magzati halálozás. Ebben azonban a jó terhesgondozásnak és újszülöttellátásnak talán még nagyobb szerepe van.

6. A medencevégűen elhelyezkedő koraszülötteknél (a 37. hét előtt vagy 2500 gramm alatti súllyal születő babáknál) általában császármetszést végeznek, mivel a születéssel járó stresszhelyzetet ezek a babák rosszul viselik. A koraszülöttség alsó határa a 24. hétre módosult 1998-ban, ezért nőtt a koraszülöttek száma és aránya is.

7. A medencevégű fekvés érett magzatok esetében is problémát jelent, mert természetes szülést ilyen esetben csak olyan orvos vezethet, akinek ebben nagy gyakorlata van. Mivel ma már számos szülészeten szinte kizárólag császárral születnek a farfekvéses magzatok, az ifjabb orvosnemzedéknek nincs kitől megtanulnia a speciális fogásokat, tehát tovább nő a császármetszések száma.

8. A lombikbébiprogram következtében gyakoribb az ikerterhesség, ilyenkor többnyire császárra kerül sor.

9. Mivel egyre több a császármetszés, egyre több az előző császármetszéses szülés miatt végzett újabb császármetszés.

10. Az utóbbi évek „szülészellenes hangulata”, a műhibaperrel való fenyegetettség miatt az orvos előbb dönt császár mellett, mint egy-két évtizeddel ezelőtt.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top