 |
| Már nem kíván… |
Kata: Már nem kíván
Megcsúnyultam mondja kissé keserűen. Ne is szólj semmit, látom, amit látok. Plusz hét kilót nem lehet csak úgy eltüntetni. De ha még csak a testemről volna szó: nézd meg a hajam, hullik. Az arcom beesett. A szemem alatt karikák. Egyedül a mellem, ami még úgy-ahogy kinéz, végül is legalább duplájára nőtt, de azon meg folyton egy gyerek csüng. Nem csoda, hogy Ákos nem kíván. Kerüli a közelségem.
Kata három hónapja szült. Észre sem venni rajta a fölösleget, vonásai szépek, mosolya bájos. Különösen, ahogy a kisfiára néz. De hiába mondok bármit, hajthatatlan. Kinyúlt pólóban gubbaszt a fotelban, és a régi szerelmet siratja.
Nem szeretek a tükörbe nézni. És sajnos ez nagy baj. Mert nálunk sok tükör van, és én nagyon szerettem előtte billegni. Most meg
ha belepillantok, mintha gyomorszájon vágnának. Igen, tudom, hiú vagyok. Ronda, hiú nőszemély, de most mit tegyek ellene?
| Nézz be a fórumokra! Amit addig nem tudsz » Egymást segítő anyák topikja » |
Pedig a kilenc hónap alatt jól éreztem magam. Sokkal inkább el tudtam fogadni magam, a növekvő hasammal, még a feldagadt lábammal se voltak gondjaim. Ákos is mindig szeretettel nézett rám, és akkor nem is zavart, hogy nem az a mindent elsöprő vágy süt a szeméből. Na de most állítólag újra a régi vagyok. Ugyanaz a nő, aki annak idején elcsábította. Aki úgy tudott nézni rá, hogy mindig az ágynak döntött.
Már nem tudok úgy nézni. Már nem vagyok a régi. Nem csak a testem, hajam, bőröm változott, hiányzik belőlem az önbizalom, a tudat, hogy szép vagyok. Keserű vagyok, mikor magamat nézem, és nem is teszek semmit, hogy változtassak. Felveszek egy kinyúlt pólót, és abban tespedek egész nap. Még rondábbnak látom magam, és természetesen nem kacérkodok a férjemmel. Ő ezért nem kezdeményez. És nincs összebújás se. Ördögi kör
| Hogyan lehetne másként? Adjon erőt, hogy anya lettél! Az alakjukat sirató kismamák csak arról feledkeznek meg, hogy a legnagyobbat adták a férfinak, amit csak nő adhat. Töltsön el önbizalommal, hogy a férjedet apává tetted. Légy türelemmel! Most törődj a kisbabáddal és fogadd el, hogy életednek egy egészen másfajta szakaszához érkeztél. Lassíts és feledkezz bele az “új világba”! Soha vissza nem térő perceket élsz át! Van időd! Nem kell szülés után két héttel bombanővé válnod! Ahogy a szülésig is hosszú út vezetett, úgy a visszaút sem rövidebb. Ne frusztráld magad felesleges elvárásokkal! Ne hagyd el magad! Lehet rajtad tíz, húsz, harminc kiló súlyfelesleg, az még nem jelenti azt, hogy nem kell a külsőddel foglalkoznod. Az otthonlét nem egyenlő az otthonkával, vegyél fel egy csinos ruhát, amelyben jól érzed magad. Pluszenergia az esti órákban A babával való törődés igen fárasztó. Fizikai és érzelmi igénybevétel, mégis muszáj egy kicsit a férjünkre is tartalékolni. Készüljünk azokra az órákra, amelyeket együtt töltünk. Egy kicsi smink, kicsi illat csupán pár percet vesz igénybe Foglalkozz magaddal! Amikor van egy kis időd, tervezd el, milyen “kényeztetéseket” adhatsz meg magadnak! Kezdhetsz tornázni otthon a baba alvás idejében akár videókezettával is, az a lényeg, hogy örömed teljék benne! Ne kűzdj, hanem tégy jót önmagaddal! |
Luca: Nem tudom elcsábítani
A nők nagyobb része inkább arról panaszkodik, hogy túlságosan követelőző a férje. Hogy mindig a szexen jár az esze. A 31 éves Luca is ebbe a táborba tartozott, de egy idő után megcserélődtek a szerepek. Ő vágyott az összebújásra, és a férje hárított.
Mikor letelt a szülés utáni hat hét, a férjem már a hálószoba ajtajában toporgott. Folyton ott toporgott. Én meg mindig fáradt voltam, kimerült, és nem tudtam a szexre koncentrálni. De lehet úgy ellazulni, hogy mindig azt lesed, hogy mikor nyekken a gyerek, vagy betettem-e a mosatlant a mosógépbe, bekapcsoltam-e a légzésfigyelőt? Nálunk mindig csodálatos összhang volt a szerelemben, így hiába színészkedtem, a férjem egyből észrevette, ha nem voltam az ágyban csak testileg jelen. És nem is volt elég neki. Akkoriban még örültem is neki, hogy ritkultak az együttlétek. Gondoltam, egy kicsit fellélegzek, pihenek, rákészülök, aztán amikor majd készen állok a dologra, újra nekiveselkedünk.
A gyerek körüli teendőkben oroszlánrészt vállalt a párom. Olyan jó volt, hogy megoszthattam vele mindent, hogy segített a fürdetésben, öltöztetésben, büfizésben, sétáltatásban A szoptatáson kívül tulajdonképpen nem is sok dolgom volt. Hamar ki is pihentem a kezdeti fáradalmakat, a kedvem is megjött a szexhez, így egy bágyadt nyári napon fogtam magam, és afféle női módra kezdeményeztem. Meghökkentett férjem reakciója: ahelyett, hogy egyből a földre döntött volna, megkérdezte, hogy mikor is aludt el a gyerek. Mondtam neki, hogy úgy fél órája. Akkor mindjárt kel válaszolta. Nem kellene már nekivágni.
Elhűltem. Régen mindegy volt, hogy egy percünk van vagy százegy, minden alkalmat kihasználtunk. De a helyzet még fokozódott. Ha módunk lett volna szerelmeskedni, szinte mindig talált valami kifogást. A hivatkozás oka a gyerek volt. Jaj, biztos van itthon tejpép, ne menjek el a boltba? Ó, ma annyira nyűgös volt! Most, szoptatás után?
A beszélgetéseink persze nem voltak ennyire direktek, nekem elég volt egy félrepillantás, hogy azonnal elmenjen a kedvem a további csókoktól. Most itt állunk. Paradox helyzet: a nő vágyik, a férfi elutasít.
| Hogyan lehetne másként? Hívd fel magadra a figyelmet! Azonosuljon a férfi bármennyire a női szereppel, azért belülről férfi marad. Tehát vizuális típus. Vedd elő azokat a ruhákat, amelyekkel annak idején elcsábítottad, és vesd be a női kelléktár összes darabját: jaj, fáj a hátam, megmasszíroznád, jaj, felszaladt egy szem a harisnyámon, megnéznéd, jaj, vág a melltartó, kikapcsolnád? Vedd át a stafétabotot! Ha nőként viselkedik, rád hárulnak a férfias feladatok. Szervezz gyerekmentes programot: vacsorát, esti andalgást, borozgatást és ne hagyd, hogy visszautasítsanak.
|
