A villányi-siklósi borút 11 településen kanyarog keresztül, s mutatja meg a figyelmes vendégnek az értékes, sokszor páratlan látnivalókat. Mert ahogy az egy igazi borúthoz illik, a hűvös, penészes és nyirkos falú, boltíves pincék, a szőlészet és borászat apáról fiúra szálló titkai, az évszázados relikviák, a jóféle étkek, a barátságos borosgazdák mellett a mediterrán jellegű, történelmi borvidék kulturális és művészeti értékekkel is várja az utazót.
Magyarország legdélibb fekvésű borvidékén megközelítőleg 2500 hektár szőlőültetvény borítja a Villányi-hegység lankáit. A vidék gazdagságának és szépségének egyik forrása az a több mint tízmillió szőlőtőke, amely a Villányi borvidék verőfényes domboldalain a föld egyik legnemesebb ajándékát adja.
Már a korábban itt élő népek is felismerték, hogy a Duna és Dráva folyók találkozásánál emelkedő vidék kedvez a szőlőtermesztésnek. Több feltárt lelet bizonyítja, hogy e táj szőlőkultúrája már a rómaiak idején is kiemelkedő volt. Nem is csoda, hiszen évente 2002 órát süt a nap, a középhőmérséklet 11,4 Celsius-fok, és átlagosan 662 milliméter csapadék hullik. A tél enyhe, korán tavaszodik, és májusban, a kikelet után már lengedezik a szőlővirág illata. A nyár mérsékelten száraz és legtöbbször forró, ennek köszönhetően a korai érésű szőlőfajták fürtjei már júliusban zsendülnek, majd a napfényes kora őszi hónapokban mézédesre érnek.
 |
A természeti tényezők e borvidéken olyan harmonikus környezetet biztosítanak a szőlőnek, amilyet kevés helyen találni. A vörös- és fehérborok a múltban már Trieszt, Graz, Bécs és Prága piacain, sőt még a tengerentúlon is vevőre találtak. Iduljon el felfedezőútra, barangoljon a vidéken , s ha megfáradtál, térj be egy pohár mélyvörös színű kékoportóra, tüzes olaszrizlingre vagy fűszeres illatú traminire, falatozz finom sajtokat, füstölt sonkát, stifoldert, érezd jól magad!
