nlc.hu
Aktuális
’56-ban betelt a pohár!

’56-ban betelt a pohár!

1956. Megnyíltak a határok. Sok magyarnak ekkor vált kézzelfoghatóvá a forradalom. Illetve egy nagyon nehéz döntéssé. Menni vagy maradni? Orbán István elegánsan leült velem szemben egy bécsi kávézóban.

Makulátlan bécsi öregúr ősz hajjal, sétabottal, kísérővel. Mint a boldogult békeidőkben. Ezt gondoltam. Aztán, ahogy beszélni kezdett, fekete-fehérre váltott a film. Időnként egy elvtárs felkapta a telefont, és utasított egy másikat: az Orbánt rúgjátok ki! Majd megint egy másik: Orbánt vegyétek fel! Hol a mezőgazdaságot kellett átszervezni, hol a talajvízgazdálkodást. Az öt nyelvet beszélő, diplomás közgazdászra mindenütt szükség volt. Csak hát polgári származású! Meg nem is párttag! Meg kellett szabadulni tőle… Ki az, akinek nem telt volna be a pohár?





1956. november 10-én, amikor világossá vált, hogy a forradalmat leverték, a felesége mondta ki, amit mindketten gondoltak: nincs mire várniuk. A Keletiben szálltak vonatra, és elindultak Sopron felé. A határsáv mentén a mozdonyvezető lefékezett, hogy aki le akar ugrani, megtehesse. Feszült csöndben ültek. Egyszer csak a tízéves Enikő megszólalt: „Apa, ebből Ausztria lesz!” A gyereknek igaza lett. Somfalvánál egy helybeli vasutas átvezette őket a határon. Hajnal volt, koromsötét. Orbán István fogta a lánya kezét, hogy fel ne bukjon a rögökben. Egy órán át meneteltek. „Az a fényes csillag mutatja az utat!” – súgta oda Enikőnek. A homályból lassan kibontakozott egy bokor, rajta egy osztrák zászlóval. Egy örökkévalóságnak tűnt az a tíz lépés. Odaát már várták őket. Forró tea az eisenstadti menekülttáborban. István azonnal felhívta nagybátyját Bécsben. Megkönnyebbülésére a férfi csak annyit kérdezett: „Édesapádékat miért nem hoztátok?”

Orbán István ma is Bécsben él. S noha majd’ mindenki útra kelt a menekültek közül, neki soha eszébe sem jutott a hazájától messzebbre költözni. Amikor annak idején a menekültügyi hivatalban közölte, hogy nem szeretne kivándorolni, a kérdezőbiztos döbbenten meredt rá: „Diplomás ember, nyelveket beszél, és itt akar maradni?” Ausztria akkor még szegény országnak számított, csak egy éve hagyták el a szovjet csapatok. A biztos így figyelmeztette: „Nézze, mi befogadjuk, de tudnia kell, hogy a jövőben csak magára számíthat.” István elmosolyodott. Pontosan erre várt. Hogy végre kezébe vehesse a sorsát!

Akik mentek, akik maradtak – erről szól A hét témája a 42., október 18-án megjelenő Nők Lapjában!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top