„A tánccal teljes lett az életem”

Farkasházi Réka

– Előre kikötötted, hogy a magánéletedről nem szívesen beszélsz. Hogy jössz ki mostanában a sajtóval?

– Egyszerűen nem tudom elfogadni, amikor a szemembe mondják: az olvasók arra a szappanoperára kíváncsiak, amit az én életem alapján szinte folytatásokban olvashatnának. Színésznő vagyok, aki bizonyos szerepeket elvállal, de igen sértő, hogy az életemet szappanoperaként értelmezik. A magánéletem csak az enyém. Ha erről beszélek, akkor óhatatlanul olyan embereket keverhetek kellemetlen helyzetbe, akik teljesen függetlenek attól, hogy én egy sorozatban játszom éppen, vagy táncolok egy show-műsorban.

– A Barátok köztben jelenleg nem játszol. Szerinted van esély még a visszatérésre, vagy véglegesen írtak ki?

– Úgy gondolom, bármelyik pillanatban jöhet a telefon Brüsszelből, hogy Mónika végzetes balesetet szenvedett, és az elvágja a visszatérés esélyét. Egyébként nagyon szerettem a sorozatot. Amikor várandós lettem, ott kellett hagynom egy időre a forgatást, aztán a producer, Kalamár Tamás visszahívott hat hónapra. Ebből aztán egy teljes év lett.

– Mennyire volt sajátod Mónika karaktere?

– Teljesen. Nemcsak nekem kellett alkalmazkodnom az elképzelt figurához, ő is idomult hozzám. Ez természetes, a karakter egy idő után felveszi a színész vonásait.

– Hogy kerültél a Szombat esti láz című produkcióba?

– Egyszerűen felhívtak, és elvállaltam. Belenéztem a korábbi szériába, és sokszor eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha engem is felkérnének. Ez nagy megtiszteltetés, a tánccal teljes lett az életem. Nem hittem, hogy újra bekerülök egy ilyen kaliberű műsorba. Mivel annyi negatív dolog történt velem, kevés esélyt láttam arra, hogy újra megtaláljanak. Mégis megtörtént.

– Egy Mónikához hasonló sorozatszerepet újra elvállalnál?

– Nem hiszem, hogy a karrieremnek jót tenne. Szeretnék filmekben és színházi produkciókban játszani. És most nem álmokról beszélek, hiszen szerencsére nyáron forgattunk egy filmet, jelenleg pedig több darabban is játszom.

– A kisfiad két és fél éves. Juga Veronikával annak idején együtt vártatok gyermeket, és közösen eldöntöttétek, hogy írtok egy babaételeket tartalmazó szakácskönyvet.

– Mielőtt megszülettek a kicsik, mindketten tele voltunk félelemmel. A táplálás fontos, így aztán elkezdtünk kutatni megfelelő szakirodalom után. Mivel Magyarországon még nem igazán volt kisgyerekeknek szóló szakácskönyv, elhatároztuk, majd mi írunk egyet. A könyvben már félévesek számára elkészíthető ételek is találhatók, de természetesen nem feledkeztünk meg a mindig éhes papákról sem.

– Gondolom, szintén a kisfiad ihletett arra, hogy gyereklemezt készíts.

– Korábban több kiadó megkeresett azzal, hogy régi, ismert gyerekdalokból készítsünk feldolgozásokat. Én inkább valami újat szerettem volna létrehozni. Addig kutattam, míg rá nem találtam Kukorelly Endre Samunadrág című verseskötetére. Szerettem volna, ha ezeket a verseket megzenésíti valaki. Kolosi Bea mellém állt, szponzorokat gyűjtött, és bemutatott
Fekete Gyulának. Először féltem, hogy egy klasszikus zeneszerző nem örül majd túlságosan, amikor elé áll egy sorozatszereplő. Ő azonban készséges volt,
és azonnal igent mondott.

A cikk folytatását keresd a Maxima 46-os lapszámában!