 |
| 1. előítélet: Mind önző |
 |
Kemény leckét kapnak a nagycsaládban élő gyerekek, hiszen nap mint nap megtapasztalják, hogy az újonnan kapott játékkal bizony a másik is játszhat, és szinte minden percben meg kell harcolni a tulajdonjogért. Az egykék viszont békésen elrakosgatnak a szobájukban, nem kell folyton frusztrálódniuk, csatározniuk. Az első leckét általában a bölcsődében, óvodában kapják, és ez bizony érzékenyen érintheti őket. A többség azonban hamar alkalmazkodik a helyzethez, és nem lesznek égbekiáltóan irigyek vagy önzők.
Tipp: Tanítsuk őket osztozkodni!
Mutassuk meg a gyereknek, hogy miként kell a kapott ajándékot megosztani, és utána kérjük is számon a leckét: a családi ebédnél kérjük ki a részünket a gyerek süteményéből vagy a csokoládéjából.
| 2. előítélet: Magányra vannak utalva |
Ez a féligazság több mint száz éve született, amikor még az volt a természetes, hogy a gyerekek, mint az orgona sípjai, úgy sorakoztak otthon. Égbekiáltó furcsaság volt az egyedüli gyerek. Napjainkban viszont megváltozott a helyzet.
 |
Tipp: Legyen a gyereknek társasága!
Amíg a gyerek nem jár rendszeresen közösségbe (bölcsibe, oviba, iskolába), biztosítsuk mi a számára a társaságot az unokatestvérek, keresztgyerekek, baráti családok, meg persze a hasonló egykék közül. Más családok rendszeres látogatása családiassá teszi a légkört, és így nem kell a kicsinek azt éreznie, hogy ő egyedül van.
3. előítélet: El vannak kényeztetve
 |
Az első években az egykéknek sokkal nagyobb az önbizalmuk, mint a sokgyerekes családban felnövő társaiknak. Ez a pozitívum azonban átcsaphat ellenkező irányba, ha a kicsi megszokja, hogy mindig minden úgy van, ahogy ő akarja. A helyzet általában akkor is megoldódik, ha a szülő semmit sem tesz, hiszen a többi gyerek hamar megtanítja a kis zsarnokot, hogy az életben bizony mások is akarnak és el is érnek dolgokat.
Tipp: A pénztárca nem feneketlen
A legnagyobb hiba, amit a jómódú szülő elkövethet, hogy mindent megvesz egy szem gyerekének. Mert hát annyira szeretné, annyira akarja
mi meg úgyis megengedhetjük. Még ha így is van, akkor is gondosan nézzük meg, hogy mire adjuk ki a pénzünket. A gyerek tanulja meg, hogy a pénzért meg kell dolgozni, és nem teljesül minden kérés korlátlanul. Ha például biciklit szeretne, ne szaladjunk nyomban a boltba a legújabb modellért, hanem nézzünk szét az ismerősök között, nincs-e kinőtt kerékpár. Piacra, bazárba együtt is elmehetünk, alkudhatunk, hogy érezze a gyerek, a pénz nem magától terem. Ha pedig ott a hőn vágyott darab, de a gyerek már rollerra vágyik, tudjunk nemet mondani.
| 4. előítélet: Tunyák és lusták |
Míg a nagycsaládokról az a kép él az emberekben, hogy ott folyton megy a móka és kacagás, addig az egykékről az a hír járja, hogy némán unatkoznak otthon. Esetleg az apjukkal híradót néznek
Tény, hogy a felnőttek már nem örökmozgó gazfickók, akik minden székre felmásznak, és egész nap a kertben rohangásznak. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az egykék csupán azért, mert nem látnak maguk körül csintalankodó testvéreket, lusták lennének. Valószínűleg kevesebb a mozgásterük, és emiatt mozgásigényük van, ezért a felnőtteknek tudatosan oda kell figyelniük, hogy a kicsi sokat legyen a szabadban.
Tipp: Mindennap séta, játszótér, motorozás!
Néha nagyon nehéz kimozdulni. Köd van, fúj a szél, felöltözni is olyan bonyolult. De ne feledjük, ezt csak mi gondoljuk így, a gyerekek minden évszakban remekül feltalálják magukat a szabadban. Legyen a napi menetrend része a séta, játszóterezés, biciklizés, ha esik, ha fúj. Végül is nekünk sem árt egy kis friss levegő.
Tipp: Házimunka az egykének
Egy kistányér, egy kis csésze elmosogatása még nem olyan nagy feladat. Emiatt hajlamosabbak vagyunk elvégezni mindent a gyerek helyett, pedig nekik is kell, hogy legyen kötelezettségük, feladatuk a család életében. Jelöljünk ki feladatot a csemeténknek: portörlés, asztalterítés, rendrakás
| 5. előítélet: Az egykék mind koravének |
 |
Tipp: Bolondozzon más gyerekekkel!
Szintén kötelező program az egykés szülőknek, hogy ellensúlyozzák otthonuk felnőttes nyugodtságát: vigyük a gyereket játszóházba, ismerős gyerekekhez, játszótérre. Hagyjuk, hogy más kicsikkel önfeledten játsszon, ne akarjuk folyton irányítani, tanítgatni.
Hogy egy, kettő vagy négy gyerekünk lesz, azt magunk döntjük el. Ne gondoljuk önzőségnek, ha a körülményeinket, saját vágyainkat figyelembe véve az egy gyerek mellett szavazunk. Mert ezt az egyet teljes szívvel akarjuk, vágyjuk, és ez a legfontosabb dolog a gyerekvállalást illetően. Később, csak a gyerek miatt nem érdemes változtatnunk az álláspontunkon, mert ez olyan lemondásokkal járhat a mi részünkről, hogy balul sül el a dolog. Inkább koncentráljunk arra, hogy neveléssel kiküszöböljük az egykeség hátrányait. |
