Kék utca 5. rész: Az Egyszerû Örömök Ünnepe

A Kék utcában csuda illatok szálltak. A mézes krémes mellett volt „finom uborkás”, meg „remek falakkos”, sőt „festés utáni friss” is. Mártika a maga részéről a „vadiúj könyv” illatot kedvelte, úgyhogy az ő ablakaiból az szálldogált kifelé. A bolond is láthatta, ünnep van a Kék utcában, karácsony. Ilyenkor a lakók összegyűltek a Csoki bolt előtti kis téren, mindenki hozott széket, sámlit, padot, vagy fotelt. A Gyurma család a rekamiét hozta, hogy égszínkék kutyusuknak is legyen helye. Ott üldögéltek ilyenkor ünneptájt mindannyian együtt, beszélgettek, énekeltek, és örültek a Kék utcának, egymásnak, az illatoknak, az ízeknek, szóval mindannak, amiért élni érdemes.

Kattints a képre!

Sára egy apró kis sámlival indult el otthonról, és izgatottan csöngetett be öt házzal lejjebb egy nagyon titkos házba. Tímár Henrik erre az estére nem helyezte szolgálatba magát, úgyhogy teljes anyagi mivoltában nyitott ajtót, útközben hetyke kis bajszát pödörgetve, őszülő halántékát simogatva igyekezett tenni a szépet Sárának, aki, mi tagadás, igazán csinos volt ezen az estén.

Amióta ők először találkoztak – igaz, akkor éppen nyomozás címén – , azóta Sára felhagyott a „Te lehetsz a világ ura” című tanfolyam leckéinek tanulásával. A távoktatási csomagot visszaküldte a Merlin Sándor bétének, ezt Mártikával beszélte meg, neki mondta el azt is, hogy csak azt akarta, hogy végre a szálak hozzá vezessenek el, hogy végre rá is süssön a Nap, hogy végre körülötte forogjon a világ.

Azért próbálkozott ezzel a cseppet sem okos módszerrel, tudja jól, de hát annyira magányos és boldogtalan egy nyugdíjas sárkány élete. Mártika segített a visszavarázslásban is, Sára csak ámult, miket tud ez a kis nő!

Gizella tehát kezében a tál fahéjas angyalhajjal Ló Tamás oldalán érkezett a Csoki bolt elé, Domonkos nem hozott széket, inkább a piros tangóharmonikát. Mindenki eljött, a Kék utca összes lakója. Teréz kevert egy remek levendulás-mogyorós karácsonyi italt, Tintilla a legszebb tündéres szárnyacskáit csatolta fel az ünnepi alkalomra, és miután Mártika köszöntőt mondott, az óriás bele is kezdett egy könnyed dalba. Gyurma Gézáék kutyája hálásan csaholt bele a karácsony esti, illatoktól szikrázó levegőbe. Ló Tamás Gizellát kérte fel, Tímár Henrik persze Sárával táncolt egy elég lassút.

Mártika álldogált csak a kék-zöld ünnepi ruhájában és arra gondolt, mit sem érne a karácsony, ha nem lennének ők itt így együtt. De szíve szerint ő is odabújt volna valakihez nagyon romantikusan. Ám erről majd egy másik mesében…

Illusztráció: Farkas Anikó