 |
Bocs, izgultam, nem adod-e fel, de ilyenkor tudok lélegzethez jutni, és éppen egy barátnőm hívott.
A régi lánycsapatból?
Igen. Nyolcan tartjuk a kapcsolatot, még Szolnokról, az iskolából. Ilyenkor este van időm csacsogni velük és az anyukámmal. A barátnőim nagyrészt Budapestre kerültek, de pont azok, akik gyerekesek, Szolnokon és Debrecenben élnek. Nem tudunk összejárni, de a tipikus babás kérdéseket így telefonon megosztjuk egymással.
Most aktuálisan mi a téma?
Hogy mikor jön a foga, hogy négy hónaposan már ülni akarna, hogy
végigalussza-e az éjszakát, és ha igen, kinek hogy sikerült ezt elérnie
A tied melyik táborba tartozik?
Nagy mázlista vagyok, végigalussza! Persze nemrég megfázott, akkor keltünk éjszaka. De egyébként Vilmos egy tündérpók! Este fél kilenctől reggel fél hétig alszik egyvégtében. Persze a kezdeti hat hét nagyon kemény volt, néha
arra sem jutott időm, hogy normális ruhába bújjak, de már egyre csodálatosabb napokat élünk. Szentimentálisan hangzik, mégis, amikor a gyereked egy-egy újabb mozdulatát fölfedezed, ahogy nyúl egy tárgyért vagy mosolyog rád, az maga a földöntúli boldogság. Visszatérve az alvásra, este a fürdetés után mindig masszázs következik, és talán ennek is köszönhetem, hogy éjszaka, mint a kisangyal, alszik.
Hol tanultad, hogy kell masszírozni?
Van egy csodálatos könyv, a Suttogó titkai. Egy amerikai csecsemőgondozó nő fogásait mutatja be, nekem Holló Márti barátnőm ajánlotta, aki hasonló korú babájával van otthon. Nagy hatással volt rám ez a kötet. Egy sereg mindenről fogalmam sem volt, például hogy mennyit alszik egy gyerek. És hogy érdemes evésből, játékból, alvásból álló periódusokat kialakítani a nap folyamán, amikhez a baba tud alkalmazkodni. Az ilyen kapaszkodók segítenek a kezdő édesanyáknak, ahogy nekem is.
Aggódó vagy optimista anyuka vagy?
Tudod, amíg nem volt gyerekem, sok mindenen aggódtam. Például hogy
teherbe tudok-e esni. Mázlista voltam, az első, de még inkább a mínusz egyedik próbálkozásra sikerült. Aztán várandósan attól féltem, rendben fejlődik-e
a baba. Olyan sok szörnyűséget láttam a Fókuszban, ahol kilenc évet töltöttem, hogy volt bennem némi rossz érzés. Anyukámban annak idején fel sem merült, hogy ne lennénk egészségesek. Ma sokkal több hír jut el hozzánk, rosszak is bőségesen. Természetes szorongást érzünk, szinte az életünk velejárója. De amikor hazajöttünk Vilmossal a kórházból, soha többé nem jutott eszembe a félelem. Látszik a fiamon, hogy teljesen egészséges, hát miért aggódjam feleslegesen? (Most persze lekopogom, mert azért kicsit babonás vagyok )
A cikk folytatását megtalálod a Maxima 49-es számában. Keresd az újságárusoknál!
