Szabad-e sztriptízt táncolni az asztalon?

A karácsonyi céges buli különleges napja az évnek. Végre alkalom adódik, hogy ne csak élére vasaltan lássuk a kollégáinkat és megismerjük az eddig csak a folyosóról ismert arcokat. Táncolhatunk a főnökkel, degeszre ehetjük magunkat a tenger gyümölcseiből és kevertethetjük egész éjszaka a koktélokat. Elereszthetjük magunkat. De azért nem árt, ha tudjuk, hogy hol a határ?

A trénercégek állítják, egy jól sikerült este hatása sokáig – akár hónapokig – érezhető. Régóta tartó viták simulhatnak el a közös vacsora alkalmával, a felszabadultan együtt töltött idő után jobb hangulatban zajlik később a munka, mert lendületet adnak a közös emlékek. A társaság összecsiszolódik, ennek érdekében sok helyen külön ültetéssel veszik rá a munkatársakat, hogy az eddig számukra ismeretlenek mellett fogyasszák el a vacsorájukat.
Kétféle típusát különböztetjük meg a céges partiknak: az egyiken csak a belsősök vannak jelen, míg másikon a partnercégek képviselőit látják vendégül. A legtöbb helyen mindkettőt megrendezik, mert alapvető a különbség. Amikor a partnercégeket hívják meg, természetes, hogy a vendég a partnerével jön, és a parti konszolidáltabb. Egyre nagyobb divat színházakban előadással vagy múzeumban tárlatvezetéssel egybekötött mulatságot szervezni. Utána pedig dukál a svédasztal, koktélozás és szivarozás. A belsős buli alapvetően más jellegű, hiszen csak a cég kollégái vannak jelen, kísérő nélkül. A cég anyagi helyzetétől függően lehet a parti egy közeli étteremben, szállodában vagy egy vidéki hotelben. Az illemtankönyvet inkább ehhez érdemes adni.

Szólj hozzá a fórumokhoz! • Munkahelyi bulik, vacsorák » • Év végi munkahelyi buli »    • Ruha karácsonyi partira »

Miben menjek?

Az első komoly fejtörést okozó kérdés, hogy mit viseljünk a céges partin. A legjobb megoldás, ha kifaggatjuk kolléganőinket, vagy csak szimplán kivonulunk a kiskonyhába, és végighallgatjuk az ott folyó beszélgetést: biztosan arról fog szólni, hogy ki milyen ruhában akar hódítani a bulin. Érdemes régi bulikról készült képeket is áttanulmányozni, hátha adhat némi ötletet, hogy melyik ruhánkat kapjuk ki a szekrényből.
Adjuk meg az ünnepségnek, ami jár, és vegyünk olyan kosztümöt, topot, szoknyát, ami egyértelműen jelzi, hogy készültünk az eseményre. Ékszerek, kiegészítők, tűsarkú cipők igazán remekül illenek az alkalomhoz.

Mennyire lehetek laza?

A karácsonyi partik nem azért születtek, hogy ott folytassuk a délutáni értekezletet, és projektekről tárgyaljunk. Sőt, egyenesen udvariatlanság munkahelyi dolgokkal előhozakodni. Hagyjuk, hogy sodorjanak az események, csak lazán kapcsolódjunk be a beszélgetésekbe. Szintén nem illik világmegváltó dumapartikba bonyolódni, és ha történetesen a barátunk, barátnőnk a cégnél dolgozik, vele sem kell külön elvonulni, és kritizálni a társaságot.

Végigehetem a menüt?

Ha svédasztalos a vacsora, nyugodt szívvel végigkóstolhatjuk a kínálatot, de arra azért ügyeljünk, hogy ne rakjuk roskadásig a tányérunkat. Inkább többször vegyünk, de keveset. Mindenhol ügyelnek arra, hogy az étel elég legyen, ha esetleg mégis úgy látnánk, hogy vészesen fogy a tiramisu, akkor sem érdemes közelharcba keveredni a kollégákkal egy szeletért.
Ha szépen megterített asztalnál ülünk ültetett sorrendben, ahol pincérek hozzák ki a fogásokat, ügyeljünk arra, hogy szépen, lassan eszegessünk. Nem illik mindent egyből belapátolni, nézzük a körülöttünk levőket, és próbáljunk a középmezőnyben végezni. És ne keverjük a kanalakat, villákat. Mindig a legkülsőt fogjuk meg, és azzal együnk. Ha mégis nagyon elbizonytalanodnánk, tréfával üssük el a dolgot: nahát, el se lehet igazodni ebben az evőeszköz-rengetegben.

Már régen is szokás volt A dologidő végét már évszázadokkal ezelőtt is ünnepelték. November vége felé nagy volt a mulatozás, sütés-főzés, és az újbor beérésével minden bizonnyal az italozás is. Ez a Márton-napi hagyományok kialakulásának világi alapja. Magyarországon a számviteli szabályok szerint az év vége egybeesik a naptári év végével, ezért a kiérdemelt partit karácsonyt megelőzően tartják a legtöbb helyen.

A pohár fenekére?

Ne! Tény, hogy nagyon csalogató a soha ki nem ürülő baileyses üveg, a márkás borok, mégse nézzünk túl gyakran a pohár fenekére. Mértékkel igyunk, mert igazán nem jön ki jól, ha a főnökeink szeme láttára vetkőzünk ki a buli végén önmagunkból. Már csak azért sem, mert ki tudja, mit hoz ki az alkohol… Egyéjszakás szexet, verekedést, kötözködést, túlzott jópofizást vagy csak sima lecsúszást az asztal alá? Egyik sem biztos, hogy jó pont lesz később a főnökünk szemében.

Legyen bármilyen nagyszabású az év végi céges buli, ne feledjük, nem csak a barátainkkal vagyunk körbevéve. Mert nem is az a gond, hogy az ágyban kötöttünk ki a jóképű kereskedővel (bár éppen gond is lehet), hanem inkább az, hogyha a recepciósok később azt terjesztik, hogy mindez csupán az előléptetésért történt… Hogy azért koccintottunk olyan sokat a főnökkel, mert ki akartuk fúrni a másikat… Azért táncoltattuk meg a biztonsági őrt, hogy legyen tartalék kulcsunk…
Sokféle mendemonda kering a cégeknél egy-egy buli után, éppen ezért fontos, hogy emlékezzünk a történtekre. Egyedül így tudunk védekezni a rosszindulat ellen. És persze visszavágni.

Munka vagy buli? 1996-ban egy német városkában pert indított egy férfi, a biztosítótól munkahelyi baleset miatt követelt pénzt, miután a karácsonyi munkahelyi bulin részegen leesett a lépcsőn. A bíróság úgy döntött, hogy a munkahelyen tartott bulit szolgálatnak kell tekinteni legalább addig, amíg jelen van a főnök. Ezenkívül az ilyen munkahelyi rendezvény természetéhez tartozik, hogy a vendégek – hacsak nincs külön alkoholtilalom érvényben – szeszes italt is fogyasztanak. Tehát a rendezvény munkának minősül, és érvényes rá a munkahelyi balesetbiztosítás.