nlc.hu
Aktuális
Los Angeles – Séták a vörös szõnyegen innen és túl

Los Angeles – Séták a vörös szõnyegen innen és túl

„…és ti is ott fogtok bevonulni, ahol a sztárok, a vörös szõnyegen” – hallom a telefonban az óceánon túlról meghívónk, Anikó izgatott hangját. Los Angelesbe invitál, a Golden Globe díjátadóra!!!

A vörös szőnyeg sokkal hosszabb, mint bármikor is képzeltem volna. Átvilágítás, meghívó- és táskaellenőrzés után úgy hajtanak rá, mint a bocikat – innen már nincs másfelé út, vonulni kell.
Vagyunk egy páran. Persze jól megnézem a körülöttem haladókat, hátha világsztárok. Akinek a fülében nagyothalló készüléknek látszó tárgy van, vagy akinek fényképes igazolvány lóg a nyakában, máris kiesett – ők a biztonságiak. Csak egy kicsivel vannak többen a civileknél.





Előző nap, amikor a színpadépítést, próbát, készülődést néztük (Tom Hanks nagyon lelkiismeretesen gyakorolt: „Tttökös srác ez a Warren Beatty!” mondta el vagy ötször, úgy tetszett neki – nekünk is!), megtudtuk, hogy hallatlanul gondos biztonsági rendszerre van szükség. Ha történne valami az itt előforduló sztárokkal, az képes lenne megbénítani a filmüzem folyamatos termelését. Hogy akkor mi lenne, azt elképzelni is borzasztó. Említsem csak a legszörnyűbbet? Lehet, hogy elmaradna a Született feleségek következő epizódja!
De félre a cinizmussal – itt tömeg lesz, emberi és anyagi értékek nagy sűrűségben, ilyen helyen pedig előfordulhat hisztéria – jobb félni…

Meg kell adni, mindenkit nagyon kiképeztek. Legalább három-négy biztonságival akad dolgunk az este, ám mindegyik mosolygós és udvarias. De azért rendíthetetlenek: „Sajnos, csak egy irányban lehet menni.”, „Megkérem, haladjon tovább!”, „Nem, ez a folyosó sajnos, le van zárva” – és így tovább.
Találkozunk a biztonságiak főnökével is – Návai Anikó mindenkit ismer –, kétméteres, mosolygós maci. És elájulok, amikor ma, a Nagy Vonulás estéjén is emlékszik ránk! Első lecke: Hollywoodban is a legfontosabbak a kapcsolatok.
Igyekszünk is – első reggel a szálloda előtt, amikor megszólít a rendőr – „Jó reggelt, hogy vannak?” – vesszük a lapot, és szóba állunk vele. Egykettőre kiderül, holnap ő is a vörös szőnyegnél posztol majd másnap este, úgyhogy: „Majd látjuk egymást!”– így búcsúzunk. (Vicces, de csakugyan látjuk.) Akkor futunk össze, amikor mi már úgy érezzük, legyűrtük az első akadályt, eljutottunk a Beverly Hilton Hotelhez. Merthogy hiába van tízpercnyi kocsiútra a szállodánk, mindenütt lezárt utak, torlódó kocsisorok – szinte hallom, ahogy az autókban a sztárok családfáját emlegetik.

A sofőr félóra után megállítja a taxiórát – amíg nem tudjuk megközelíteni a hotelt, nem fizetünk. Én csak mérsékelten aggódom (nem vettem nagyestélyisre a figurát, lapos sarkú cipőm van, és alkalmi nadrágom), bármikor sétálhatok, nem fogok nagyon kiríni a bámészkodók közül. Mert vannak, tényleg. Igazából az érdekelne, mi viszi rá őket, hogy órákig itt ácsorogjanak, a betorkoló útnál, ahol a dombok felől a limuzinok állnak sorban (haha, ők is várnak!) lesötétített ablakokkal. Nini, az egyik megnyílik, és mosolygó férfi integet ki. Én persze nem ismerem meg. A rajongók persze igen!

A kitérő a beverly-i hegyeken pedig tanulságos volt. Találgatom, házak vagy birtokok, melyeknek több méter magas sövénykerítése mellett elhaladunk. Hosszúak is, és ki tudja, milyen mélyen nyújtózik befelé mögöttük a park, a villa (esetleg kastély, ahogy a paparazzo-képeken látjuk néha). Előttük széles gyep, papagájvirágok, óriás cikászpálmák, ciklámenek, virágzó hibiszkuszok és azáleák – egészen pompázatos, hogy a délszaki egzotikum keveredik a nálunk is megszokott, kontinentális növényszépségekkel.

A déli klímának egyébként nem sok jelét tapasztaljuk. Az északi hideg lehelet végigtarolt egész Amerikán. Miközben otthon még tart a januári tavasz, itt délen azzal van tele a híradó, hogy megfagyott az eper és a narancstermés, dollármilliárdos a kár. A következő hír azonban a Golden Globe. Ki jön, ki nem, ki mit nyer, ki mit nem… Ahogy utána még napokig erről szólnak a hírek. Ha a jelöltek mégsem lettek díjazottak, akkor is boldogan kell mosolyogniuk – ez a méltó szerep, a sajtó honorálja is: „Patricia Arquette úgy mosolygott, mintha megkapta volna a Golden Globe-ot”. Ahogy ünneplik a különleges estélyi ruhákat is. Jennifer Lopez szárija (mások szerint tóga) találgatásokra ad okot: „vajon mit takargat a hasa tájékán az egyébként nádszálkarcsú színésznő?” Penélope Cruz Lagerfeldben van, egy vékony, magas orosz modell-lány Versace-ruhájában félórát pózol a díjkiosztó után a jeges szélben a fáradhatatlan fotósoknak…

A teljes cikket, Molnár Gabriella helyszíni Golden Globe-beszámolójával a január 31-én megjelenő Nők Lapjában olvashatjátok.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top