Hírességek macskamániában

Mindezek után nem meglepő, hogy Egyiptomban a macskát istenként tisztelték, és nem csupán azért, mert szinte minden mást is istenként tiszteltek, hanem, mert pontosan felismerték a macska és a misztikum kapcsolatát. Bastet istennőt, a Hold és a gyermekáldás istenasszonyát ábrázolták macskafejjel, és a sírkamrák kincsei közt is számos bebalzsamozott példányt találunk.

Athénba és Rómába is betették puha macskatalpaikat írásunk hősei, a Bibliában azonban nem szerepelnek, így nem csoda, hogy a kora keresztény időkben a Sátán földi képmásának gondolták őket. Megítélésükön javítottak, amikor a nagy járványok terjedéséért felelős rágcsálókat nagy számban pusztították. Az „ördögi” múltból mára csak a fekete macska babonája maradt, de ez olyasféle titokzatosság, amelyhez a macskák minden bizonnyal maguk ragaszkodnak a legjobban.
A perui kultúrában is szerepeltek macskaistenek, Mohamed prófétáról pedig feljegyezték, hogy egy alkalommal inkább levágta a köntöse ujját, csak nehogy felébressze az azon szendergő macskát.
A keresztény egyházakat se hagyjuk macskaellenes szerepben! A jelenlegi pápa, XVI. Benedek még bíborosként gyakran a hittani kongregáció kertjébe vitte kedvenceit, etette őket, és játszott velük. Jelenleg két porcelánmacska díszíti apostoli lakosztályát, bencés szerzetesek ajándéka. Elődei közül XII. Leó egy nagy, vörös kandúrt szeretgetett, a hatalmas állat állítólag a Vatikánban Raffaello-erkélyén született. VI. Pál pedig rendszeresen úgy dolgozott, hogy kedvenc cicája addig a karosszékében aludt.
Richelieu bíborosról, XIII. Lajos kormányzójáról is tudjuk, hogy kismacskákkal vette körül magát – kedvence egy Paróka nevű volt –, azokat simogatta, szeretgette, miközben mondjuk, a harmincéves háború szálait mozgatta. Igaz, csak a kölyökmacskákat tűrte, amint az állatok megnőttek, megvált tőlük. Nyilván addigra túl sokat tudtak…

Viktoriánus cicák
Aki nem sajnálja az időt, elmerenghet, vajon mit árul el az emberről, ha kutyát vagy ha macskát tart. Előbbi esetben talán a feltétlen hűséget értékeli a legtöbbre, utóbbi meg a szuverenitást, talán éppen azért, mert belőle hiányzik… Az elmélet(?) azon a ponton dől meg, amint eszünkbe jut valaki, akinek kutyája is, macskája is van.




Tehát ne elmélkedjünk túl sokat, ha megtudjuk, hogy Nagy Péter és II. Miklós cár is macskatartó volt, Poincaré francia elnök sem tett egy lépést a cicája nélkül, és ismerősei szerint Clemenceau arcáról a szigort is csak játékos kedvű állatkái voltak képesek eltüntetni. (Talán be kellett volna vinnie őket a béketárgyalásokra…) Churchill meglehetősen tiszteletlenül Nelson admirálisról nevezte el a cicáját, pedig ha ennyire ragaszkodott a történelmi névhez, adhatta volna neki a Victoria (Victor?) nevet. Victoria királynőnek hálával tartoznak a macskások, mert ő szervezte meg a világ első macskakiállítását Londonban. És ha a királynő macskát tart, akkor mindenki macskát tart! Így lett divat Londonban és a királyságban a cicatartás, majd az egyre különlegesebb cicák tartása. Tudható, hogy az első sziámi macskát Owen Gould brit konzul hozatta a fővárosba 1884-ben. A viktoriánus kor névadójáról fennmaradt dagerrotípiák egy részén kék perzsamacskájával látható a királynő, akinek halála után Fehér Hangafű nevű kedvencét, a trónnal együtt, VII. Edward örökölte.
Egy másik királynő, a francia Marie Antoinette, amikor már nagyon érezte a veszélyt, és szökni készült férjével, XVI. Lajossal, előreküldte angóramacskáit, az amerikai Maine-be, ahol letelepedni kívántak. A macskák meg is érkeztek…

Diktátoroknak nyávogtak
Az orosz nemesek körül viszonylag későn, csak a 19. század elején jelentek meg a macskák, ám akkor is elég rémes szokásoknak estek áldozatul. Az előkelőségek ugyanis versenyeztek egymással, kinek kövérebb az állata, elég sokszor halálba etették a már hatalmasra dagadt áldozatokat.
Leninről kevés filmfelvétel maradt, de az egyiken egy cicával látható. Néhányan azt mondják, a macskamánia Leninnél az imázsépítés része volt, de ez kevéssé valószínű, tekintve, hogy akkoriban sokkal drasztikusabb eszközökkel gondoskodtak arról, hogy Iljicsről mindenki csak a legjobbakat merje gondolni… Mindenestre a kommunista vezető szívesen eljátszadozott a macskájával, még tejet is melegített neki. Halála után öreg és kövér macskáját a Kreml őrei gondozták tovább. Ezen a vonalon maradva, Sztálin és a cicák viszonyáról csak annyit tudni, hogy gyerekkorában a diktátor gyakran töltötte az idejét macskák kínzásával, olyan is előfordult, hogy élő állatot dobott a tűzbe.
Az orosz renomé helyreállítására – legalábbis ebben a témában – álljon itt Borisz Paszternak, a Doktor Zsivago című regény írójának példája, aki kultikus rajongás tárgyává tette a cicákat. Azt vallotta, hogy a macskaszőr elektronikus hullámokat gerjeszt, ezért, ha este az ember leül egy doromboló macska mellé, és a kezét annak bundájára teszi, akkor a láthatatlan kisugárzás által a jóság száll belé.

Macska-múzsák




Ki tudja, mi a közös a következőkben? Balzac, Dumas, Baudelaire, Verlaine, Goethe, Hrabal? Na jó, így nem nehéz kitalálni, de tényleg: mindannyian cicabarátok voltak. „Azt hiszem, még a szeretőmmel sem törődtem annyit, mint a macskákkal. A szerelmesek életének megrázó jelenségeit éltem meg velük” – írta Hrabal. A nagy francia szobrász, Rodin hagyatékából is jó néhány macskavázlat került elő, amiről addig senki sem tudott.
Hemingway kubai otthonában negyven(!) macska élt, egy időben, a már megidézett Mark Twain pedig szellemét nem csupán írásaiban, de a macskanevekben is megcsillogtatta. Kedvenceit Apollinaris, Belzebub, Buffalo Bill és Zoroaster neveken szólongatta.
A macskát megírták, megfestették, megénekelték, írtak róla musicalt, verset, mindent az ég alatt. A magyar irodalomban Aranytól Weöres Sándorig és még tovább ível a macskaszeretet. Weöres Sándort annyira megviselte szeretett állatának hosszú agóniája és fájdalmas halála, hogy a villamos elé akart lépni. Mindannak, aki a macskák, vagy a kutyák, vagy bármely más állat iránt érzett szeretetet csupán magyarázni, esetleg megérteni, de nem megélni akarja, álljanak itt az ő, bár ebre utaló, mégis macskáról szóló gyönyörű sorai:
„Mellesleg,
Ha valaki ebnek emel mauzóleumot,
Kár nevetni.
Tanulj nevetségig szeretni.”