Az első hetekben, hónapokban még a nehézségek leküzdése van napirenden, s a legtöbb anya azt szeretné, ha minél tovább szoptathatná kisbabáját. Az elválasztás kérdése ekkor még inkább csak akkor merül fel, ha kényszerítő oka van.
Ideális esetben csak akkor kerül sor rá, ha az édesanya valamilyen okból nem tud vagy nem akar tovább szoptatni. Ebben az esetben másfél-két hónapos folyamattal számolhatunk. Hetente legfeljebb eggyel csökkentsük a szoptatások számát, de még jobb, ha két-három hetet is várunk egy újabb szoptatás elhagyásáig. A baba életkorától függően tápszerrel vagy szilárd étellel helyettesítjük az anyatejet. Így fokozatosan apad el a tej, legfeljebb átmeneti nehézségeket okoz a mellek túltelítődése. Ha az első hat hónap során döntünk így, kizárólag tápszert fog kapni a baba, a második félévtől kezdve a tápszer mellett szilárd ételeket is kaphat, egyéves kor után pedig tápszert és tehéntejet is választhatunk a szokásos családi ételek mellé.
 |
Hirtelen elválasztás
Előfordulhat az is, hogy hirtelen elválasztásra van szükség. Ez a babának és a mamának is előnytelen. Nemcsak a lelki szempontok miatt, hanem azért is, mert a mell túltelítődése miatt viszonylag gyakori fejésre van szükség, hogy a mellgyulladást megelőzzük. Ilyenkor sosem szabad a mell kiürítésére törekedni (hiszen akkor továbbra is sok tej termelődne), csupán annyit fejjünk le, hogy a feszülés kínzó érzése csökkenjen. Ha nem feszül, nem kell fejni, a tej lassanként magától is eltűnik a mellekből. Az utolsó szoptatástól vagy fejéstől számítva ehhez átlagosan negyven nap szükséges. Segíti a tej apadását a borsmenta- és a zsályatea fogyasztása, valamint az, ha szobahőmérsékletű vizes borogatást teszünk a mellre. A gyógyszeres apasztás nem korszerű és nem is veszélytelen megoldás a szer kellemetlen mellékhatásai miatt. Igaz, idő- és munkaigényesebb a természetes megoldás, ám az anya egészsége szempontjából egyértelműen kedvezőbb. A baba szempontjait is végig kell gondolni, számára sem előnyös, ha egyik pillanatról a másikra egészen más táplálékra állítják át. A legnehezebb napok elmúltával gondoskodjunk arról, hogy testi közelségben, dédelgetésben ezután se szenvedjen hiányt. Több szakember véleményét is érdemes meghallgatni, hogy az adott helyzetben valóban az azonnali elválasztás jelenti-e az egyetlen megoldást.
Elválasztódás
Jobb híján így nevezzük azt a folyamatot, amikor a kisgyerek magától, fokozatosan mond le a szopásról, mégpedig akkor, amikor már nincs szüksége rá. Szükségleten ebben az esetben főként érzelmi igényeket értünk, bár az anyatej előnyei még akkor sem elhanyagolhatóak, ha már csak egyszer-kétszer szopik a kicsi. Immunanyag- és zsírtartalma nő, és továbbra is elsőrangú táplálékot jelent. Mióta igény szerint szoptatnak az anyák, egyre természetesebbé válik, hogy ez a szempont a későbbiekben is érvényesüljön, vagyis egyéves kor után se avatkozzunk bele feleslegesen a dolgok természetes menetébe. Lássuk, hogyan is zajlik ez a gyakorlatban! Hat hónapos kortól kezdve szopás UTÁN megkínáljuk a babát egy kis gyümölcs-, zöldségpürével vagy anyatejes gabonakásával. Ha ízlik neki, legközelebb egy picivel többet adunk neki, de valójában még csak kóstolgatásról van szó. Ha a baba nem kéri, idegenkedik az evéstől, akkor ne erőltessük, várjunk az újabb próbálkozásig néhány napot vagy egy hetet. Nem szokatlan, hogy az igény szerint szoptatott csecsemők csak nyolc-kilenc hónapos koruk felé fogadnak el az anyatejen kívül bármi mást. A baba egyre többet és egyre szívesebben eszik, így azt fogjuk tapasztalni, hogy a következő szoptatás mind későbbre tolódik, mert később éhezik meg, majd egészen el is marad. Némelyik csecsemő igen hamar rákap az evésre, ízlik neki minden, lelkesen fal. Közben fedezi fel a világot, egyre kevésbé ér rá szopizni. Minden zaj, esemény eltereli a figyelmét. Előfordulhat, hogy még az első szülinapja előtt azon kapjuk magunkat, már csak éjszaka szoptatunk, akkor viszont óránként.
Az anyának mindig rendelkezésre kell állnia?
Az évekig tartó szoptatásnak számtalan felejthetetlen és csodálatos pillanata van, de ha egészen őszinték akarunk lenni, azt is el kell ismerni, hogy nehéz időszakok is akadnak. Az állandó rendelkezésre állás, a napi többszöri, intenzív érintés miatt nem is egy anya úgy érzi, elég volt, jó volna, ha újra kicsit nyugalmasabb mederben zajlana az élete. A gyakori éjszakai szoptatás ugyancsak a rettentően fárasztó dolgok közé tartozik. Az elválasztódás lényegéhez azonban az is hozzátartozik, hogy néha az anya is nemet mondhat, ő is lassan és önkéntelenül lazít a szoros köteléken. Fontos lépés például, ha az anya már nem kezdeményezi a szoptatást. Egy idő után lemondhatunk a saját vagy a család kényelmét szolgáló, a nyűgös kisgyerek megnyugtatására, elaltatására szolgáló szopikról. Ez persze nem könnyű lépés, de ezeket a szoptatásokat helyettesíthetjük más figyelemelterelő, szórakoztató vagy éppen álomba ringató tevékenységekkel. Kétéves kor körül már akár néhány egyszerű szabályt is felállíthatunk, ha körülményeink úgy kívánják: csak otthon szopizunk, csak nappal, majd csak akkor, ha végeztünk a teregetéssel, főzéssel és így tovább. Ezek a mindennapos alkudozások, egyeztetések nagyon fontos dolgokra tanítják meg a gyereket, mégpedig arra, hogy vágyai nem teljesülhetnek azonnal, sőt, néha le is kell mondania róluk. Ha szeretetünkről továbbra is biztosítjuk a magunk eszközeivel, ez nem is fog neki nehézséget okozni.
Túlzott kötődés
Igaz ugyan, hogy a kívülállók ettől tartanak leginkább, ha évekig szopik a kisgyerek, ám ez a legkevésbé valós félelem egészséges anya-gyerek kapcsolatban. A kötődés jó és természetes dolog, nem kell tartani tőle! Természetesen előfordulhat, hogy a szoptatás eszközzé válik. A legszomorúbb az, amikor a szülők elválnak, s az anya a szoptatásra hivatkozva akadályozza az apát a kapcsolattartásban. Előfordulhat az is, hogy a rossz párkapcsolat ellensúlyozására kapaszkodik az anya erőnek erejével a kisgyerekbe és a szoptatásba. Ezek valójában olyan esetek, amikor az anyának kellene alaposan végiggondolnia saját szerepét, és feltennie a kérdést: valóban a gyerekem érdekét szolgálja, ami most történik, vagy csupán az én kényelmemet? Ugyanakkor semmi rendkívüli és kóros nincs abban, ha az anyának nehezére esik az elválasztódás folyamatát elfogadni, mert annyira szeret szoptatni. Ugyanez a kisgyerekről is elmondható. Ám ahogy a tapasztalatok mutatják: végül mindketten megbirkóznak a feladattal, és elengedik egymást.
Ha beteg a kisgyerek
A gyógyulást előnyösen befolyásolja, ha anyatejet kap a kicsi (ez még hasmenés, hányás esetén is így van), ezért betegség esetén halasszuk el az elválasztás soron következő lépését. A magukat fokozatosan elválasztó babáknál gyakori, hogy betegségek idején visszatérnek a kizárólagos szopáshoz. Ilyenkor a tej mennyisége is rövid idő alatt nőni fog.
Nem verseny!
A JÓ ANYA kitüntetés (ha egyáltalán létezik ilyesmi) nem annak jár, aki a legtovább szoptat! Az anya-gyerek kapcsolat sokkal összetettebb annál, hogy csak a szoptatásról szóljon.
