nlc.hu
Aktuális
A hetedik napon…

A hetedik napon…

Emlékeztek? A rettegett beszoktatás hatodik napján kisírt szemmel, zaklatottan kaptam vissza az én kicsi madárkámat a bölcsõdei gondozó nénitõl. Szinte fuldokoltam a lelkiismeret-furdalástól. A bölcsi-eposz folytatása következik.




Pedig Lolának az első pillanattól könnyen ment a hancúrozás a bölcsis pajtikkal. Aki azt mondja, hogy hároméves koruk előtt a gyerekek legfeljebb egymás mellett játszanak, nem egymással, az vagy rosszul tudja, vagy fölöslegesen általánosít. Nem állítom, hogy másfél éves kislányom komplikált csoportterápiákat bonyolítana le a többiekkel a bölcsőde beszoktatás alatt álló legújabb lakójaként, de határozottan aktív résztvevője a közösségi tevékenykedésnek. Ez alól legfeljebb az az időszak kivétel, amikor a krampusztársaság nagyobbik (és kicsit idősebbik) része a teraszon száguldozik föl-alá a különböző színű és formájú műanyag traktorokon, bicikliken, kisautókon, motorokon. Olyankor az én Lolám a szelídebb lánykákkal és fiúcskákkal hintázik, babakocsit tologat, vagy a játéktűzhelyen főzőcskézik. „Rosszabb” esetben Panni néni ölében Csíp-csíp csókázik. Egyébként együtt játszik a többiekkel, építkeznek, rajzolnak, kockákat hoznak-visznek, vagy egyszerűen csak nyargalásznak körbe-körbe. Másodszorra már a Tücsökzene lényegét is megértette, és békén hagyta Szilvi néni xilofonütőjét. Egyszóval Lola közösségi alkalmazkodóképességével semmi baj nincs.

Az evés is jól megy neki. Kicsit válogatós, de ez sajnos, otthon is így van. Amit szeret, abból azonban vég nélkül képes lakmározni. Noha egyelőre még a „levest is kézzel” módszerben hisz, Panni néni szerint már érdeklődve figyeli, ahogy a többiek kanalaznak, úgyhogy néhány héten belül menni fog az is, mint a karikacsapás. De amíg játszani és enni akárhol, akármikor és akárkivel képes, addig aludni csak és kizárólag a mama (na jó, esetleg a papa) jelenlétében hajlandó. Az alvás, kérem szépen, bizalmi kérdés. Az nem úgy van, hogy az embert másfél évesen csak úgy lerakják valahol, aztán ott marad. Ja, hogy közben hét másik kisember is aludni szeretne? Hát, az minket nem érdekel. Ha nincs ott a mama, akkor én üvöltök! Lola tehát üvöltött. Én magam pedig szenvedtem a bűntudattól, amelyen a gondozónők és a mamabarátnők nyugtató szavai csak kis mértékben enyhítettek.

A hetedik napon aztán, okulva a hatodikon történtekből, alaposan fölkészültünk. Panni néniék tanácsait megfogadva bevittük magunkkal Lola alvósjátékait, a plüssoroszlánt és a mosolygó virágot, meg az otthoni pöttyös hálózsákot. Ha nem megy, nem erőltetjük címszóval, adunk még egy esélyt ennek az ottalvásnak. A gondozó néniknek részletesen elmagyaráztam a Lola-altatás minden apró mozzanatát:
1. csiklandozások közepette leveszem róla a zoknit és a nadrágot;
2. miközben tisztába teszem, megbeszéljük, hogy Lolababa mennyire nagyon-nagyon álmos;
3. apró pici puszik közepette magamhoz ölelem, és a kiságyához viszem, közben a fülébe suttogom, hogy megyünk aludni;
4. beteszem a hálózsákjába, és miközben fölhúzom a cipzárt, megmutatom neki, hogy jobbra ott van a plüssoroszlán, balra pedig a mosolygó virág – ők is nagyon álmosak;
5. jóéjszakát puszit (puszikat) kap;
6. megsimogatom a homlokát, és megmondom neki, hogy meddig aludjon (délután egy két és fél, este pedig egy tizenkét órával későbbi időpontot jelölök meg, mintegy támpontként);
7. szerelmet vallok neki (általában kétszer).

Na már most a gondozó néniktől természetesen senki sem várhatja el, hogy a nyolc-tíz gyereket nyolc-tízféleképpen fektessék le. Abban azonban megegyeztünk, hogy az elején a fölsorolt hét pontból annyit betartanak, amennyit csak tudnak. Ahhoz pedig, hogy Lola maximálisan otthon érezhesse magát, bevihettük neki a fönt említett pöttyös-plüss-mosolygós triumvirátust.
A trükk bevált. Lola nézett jobbra, nézett balra, fölemelte a hálózsákba cipzárazott lábait, majd elégedetten nyugtázta, hogy nagy baj nem lehet. Ha az oroszlán és a virág is túlélik, és még a pihe-puha pöttyös is itt van, ő sem sérül maradandóan attól, ha elalszik a bölcsiben. A hetedik napon aludt másfél órát, és mosolygósan ébredt. A nyolcadikon két órát aludt, és miután kinyitotta a szemét, énekelgetett. A kilencediken pedig lelökte maga mellől az oroszlánt, és letrükközött az ágya mellett lévő polcról egy kopasz játékbabát, azzal aludt. Azt hiszem, Lolababánk végérvényesen bölcsis lett.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top