Szögezzük le: az anyák a legjobb múzsák.
Aki vitatkozna ezzel a megállapítással, az gondolja csak el, hány vízfestékkép, zsírkréta-alkotás, gyurmabögre, agyagváza, rajz, vers (versike) és egyéb alkotás ihletője az anyák iránt érzett szeretet. Nézzük például ezt:
Mama, én nagyon szeretlek,
Legszivesebben folyton ölelnélek,
Szeretném, ha tudnád azt,
Te vagy az, ki mindig megvígasztalsz,
Te vagy a legjobb mama a világon,
Legszivesebben vennék neked egy házat egy virágon.
De ezentul bizony úgy lessz,
Hogy te csak egyet intesz,
És én máris csinálom,
Amit te kérsz e világon.
Boldog Anyáknapját MAMA!
Az érzelmeiben biztos, helyesírásban bizonytalankodó és cseppnyi bűntudattal is viaskodó szerző biztos lehetett benne, hogy édesanyja a világlíra gyöngyszemei elé helyezi a Boldog Anyáknapját MAMA című tízsorost, mint ahogy minden hasonló versnek ott is a helye.
Színház az egész család
A gyerekek kreativitása lenyűgöző tud lenni, de többnyire nem véletlen. Tornay Judit négygyermekes soproni anya, aki munkaidejében az egyetem dékáni hivatalában dolgozik, de van ideje egy magzatvédő alapítványt is működtetni, ezenkívül több könyv és dráma szerzője. Az Európa Kiadó gondozásában megjelent Halálunk óráján című kötete nagy sikert aratott. Meséljen hát ő a saját gyerekei neki készített ajándékairól!
Az én gyerekeim okosak, szépek, kreatívak és nagyon jó a humoruk. Mindezen tulajdonságok nem nyilvánulnak meg a hét minden napján egy külső szemlélő azt gondolhatná, hogy lusták, szemtelenek, nemtörődömök és veszekedősek , de ünnepnapokon, különösen az én ünnepeimen előbújnak belőlük mindazok az értékek, amelyeket még a bölcsőjük (kiságyuk) mellett beléjük álmodtam. Ezt bizonyítandó, íme néhány emlék róluk. Nagy előszeretettel játszottak régen színházasdit, ahol a rendező legnagyobb már a pelenkában vezetői hajlamokat és képességeket eláruló Kristóf fiam volt, Boldizsár a főhős, Ádám pedig a hangos ellenzék. Legkisebb és egy szem leánykánknak rendszerint az unalmas női szerepek jutottak, kevés szöveggel és sok ráaggatott jelmezzel. Ilyen előadás volt a Csillagok háborújának egy vérfagyasztó része, ahol a pokróccal letakart Ádám, mint főgonosz kínozta az előtte görcsben fetrengő Boldizsár-Luke-ot, (a kínzás abban állt, hogy koszos zoknikat ejtegetett rá, amelyek a filmbeli kék erővonalakat akarták jelezni), miközben Kristóf a fényhatás kedvéért a lámpát kapcsolgatta.
Egyszer Kristóftól csillárra akasztható díszt kaptam, erről számtalan rózsaszín cetli lógott le, és hirdette jó tulajdonságaimat: okos, kedves, bátor, jószívű stb. sosem kaptam még ilyen dicséretdömpinget. Volt külön televízióm papírdobozból (Ádám), engem magasztaló saját szerzeményű vers és gitáros ének (Boldizsár), és térben kiemelkedő rajzolt-festett figurás betlehemem (Ádám-Fanni). Amikor már krimiket írtam, a gyerekek egy nap azzal ébresztettek, hogy gyilkosság történt, és bevezettek a helyszínre. Mint megtudtam, én vagyok Mrs. Poirot, az apjuk Hastings kapitány, egy kastélyban vendégeskedünk, ahol lépten-nyomon hullákba botlunk. Az ablakunk alatt volt az árulkodó létra (máig rejtély, hogy bírták csendben lecipelni), mindenféle véres kendő, hamis vallomások. Az egyik bűnjelet, egy gyógyszeres dobozt Piros kapszulák felirattal most is őrzöm. Máskor házimanóknak öltöztek, és összetett kézzel hajlongva egész nap várták és teljesítették a parancsaimat kár, hogy ezt nem csinálják máig, legalább hetente egy-két órára. A sok szép és kedves, vagy kedves és ügyetlenke, de nagyon aranyos papír-gyurma, fa, textil ajándék, amelyeket tőlük kaptam, több papírdobozt megtölt a kamrában. Néha arra gondolok, tele kellene raknom velük egy szobát, és ha nagyon felidegesítenek (meglehetősen gyakran), akkor oda bemenni, lehiggadni. De mivel összesen két szobánk van hatunknak, ezt aligha fogom tudni megvalósítani. Addig is marad a számolás és persze az ünnepek
További anyanapi ajándéktörténetek a május 2-án megjelenő Nők Lapjában!