A cowboy

De hát kik is ők?

A történet sokkal korábban kezdődik. Az 1700-as évek végére az Egyesült Államok nyugati részét a spanyolok uralták. Szarvasmarhát tenyésztettek, telepeket hoztak létre. Mindehhez tehetséges lovasokra volt szükség, olyanokra, akik nemcsak jól lovagolnak, de értenek a marhákhoz, és meg is tudják védeni magukat, ha kell. A lovas férfiak között szép számmal voltak spanyol nemesek, akik lovaglótudásuk mellett mesterien bántak a lasszóval. Ők tanították munkásaikat ezekre a tudományokra, őket nevezték vaqueroknak.
Ez a terület azonban 1848-ban az Egyesült Államok fennhatósága alá került, majd a polgárháború után egyre több angolszász lovas jelent meg. Ők ugyancsak jól ülték meg a lovat, és a marhák körüli munkákban is méltó társai a vaqueroknak, de őket már cowboyoknak nevezték az angolszászok.
A „tehenész fiú” egyetlen dologban biztosan különbözött kontinensbeli társától: Európához képest itt sokkal hatalmasabb csordákat kellett terelnie.

Sok jó képességű férfi vándorolt délre az északi államokból, hogy cowboynak álljon, de azért a texasiakat – ami az igazi cowboyságot illeti – senki nem főzhette le. „Ők a legjobb lovasok – jegyezte meg egy kortárs – edzettek, és erre a foglalkozásra születtek”. Valóban Texas a bölcsője a „cowboyságnak”, bár kezdetben magának a cowboy szónak meglehetősen rossz csengése volt: általában a lecsúszott rétegekkel kötötték össze. A polgárháború zűrzavara után azonban már nem számított megbélyegezettnek az, aki nem a saját állományát őrizte, hanem fizetségért vállalt marhapásztorkodást. Az igazi cowboyok szinte a nyeregbe születtek, már gyerekkorukban megtanultak lovagolni, ügyesen bántak a pisztollyal, karabéllyal, pányvával, lasszóval.

Egy északi mondás szerint ”cowboy az az ember, akinek lova, coltja és kalapja van”. A kalap szürke vagy barna ún. Stetson kalap volt, fehér kalapot csak városi ember hordott. Mégsem a kalap, hanem a nyereg volt a cowboyok legfontosabb tulajdona. A legnagyobb műgonddal választották ki, és a legnagyobb becsben tartották. Nyereg nélkül a cowboy nem kapott munkát. A nyugati nyereg mexikói eredetű, amit a vidék követelményei szerint alakítottak ki. 13-14 kg-ot nyomott és legjellegzetesebb része a nyeregkápagomb vagy szarv volt, amely magasan kiemelkedett az elülső részből. Ebbe jól bele lehetett kapaszkodni a nagy vágták során.
A cowboy otthoni tárgyai között szép számmal voltak találhatók különféle horgok és gyűrűk, amelyekre a nyeregtáskát, a kötelet és a lasszót erősítették. Ezeken kívül feltétlen szükségük volt egy jó puskára, mondjuk egy Winchester típusúra, és a nyereg hátsó részéhez erősíthető plédre is.

A fejlődés vasút formájában érkezett a vadnyugatra. Ahogy nyúlt a sínek hossza, úgy egyre kevesebb cowboyra lett szükség.
A marhákat már nem hajtották a nagy vásárokba, hanem vasúton szállították. Sok cowboynak más munka után kellett néznie. Egyesek régi tudományukat a szórakoztatóiparra hangszerelték, így történt, hogy 1872-ben Wyoming államban megrendezték az első rodeóversenyt. 1910-ig egyre több helyen elterjedt a Függetlenség Napjának (július 4-ének) megünneplése rodeóval és más vadnyugati show-val.

Tudtad… 
•  hogy az 1870-es évekre a cowboyokról szóló romantikus ponyvaregények több ezer embert vonzottak a Missisippitől keletre fekvő területekről Nyugatra?
A hivatásosak „zöldfülűeknek” gúnyolták őket.

•  hogy a cowboyok ritkán lovagoltak saját lovukon, ugyanis nem volt nekik? Munkaadójuk biztosított nekik hátaslovat egy-egy szezonra.

•  hogy a vadnyugat leghíresebb fegyvere – a Colt – feltalálója, Samuel Colt nevét viseli?

A hatlövetű ismétlő revolvert 1835-ben szabadalmaztatta. Nemcsak a híres vadnyugati gengszterek, de Theodore Roosevelt elnök is tartott magánál coltot.

Mintha Texasban lenne. Készítsen egy texasi borsos sültet a Texasi csípős négyborsos Uncle Ben’s mártással, és érezze otthonában Texas ízeit. A piros-, fehér-, zöld-, és feketeborsból és póréhagymából készült speciális mártás vadító ízélményt varázsol hétköznapjaiba.    Kíváncsi más világokra is? Akkor nézzen vissza hozzánk újra és újra, hiszen az Uncle Ben’s pár hónapon keresztül testközelbe hozza a világ legérdekesebb tájait és ízeit.