Vetkõzz az irodában?

Kata májusban jelentkezett egy marketingasszisztensi pozícióra. A felvételi beszélgetésre – mivel aznap esett és hűvös volt – fekete nadrágban, fekete topban és málnaszínű kardigánban ment el. Hogy a szél ne fújja szét a haját, összefogta egy copfba. Kata mindenben megfelelt, el is nyerte az állást. Az elmúlt három hónapban jól teljesített, lassan lejár a próbaideje. Igen ám, de az utóbbi két-három hétben Kata úgy érezte, valami nincs rendben. A főnöke már nem olyan szívélyes vele, mint korábban volt. A kolléganők is három lépés távolságot tartanak tőle. Vajon mi lehet a baj?

Nos, csak annyi, hogy időközben kitört a kánikula, és Kata ennek megfelelően kezdett öltözni. Pontosabban vetkőzni. Mivel elég nagy arzenálja van spagettipántos topokból, mindennap másikat vehet fel a farmer miniszoknyájához. És ezzel mindennap megszegi a cégnél uralkodó előírásokat, ráadásul úgy, hogy nem is tudja. Nézzük, mit kellene tennie – nehogy már emiatt elveszítse az állását!

Különböző szabályok érvényesek

Munkahelye és pozíciója válogatja, hogy adott cégen belül milyen öltözködési szabályok az elfogadottak, és ezek mennyire rugalmasak. Ezekről mindenképpen érdemes tudakozódnunk, ha munkába állásunk első napján ezt nem közlik velünk, vagy körülnézve nem látszik egyértelműnek.

Leginkább a multinacionális vállalatokra jellemző, hogy írásban rögzítik az úgynevezett dress code-ot (öltözködési kódot), de egyre inkább terjed ez a szokás a hazai kisebb vállalatok körében is, mert sajnos elég sokan nem tudják eltalálni önállóan az odaillő ruházatot.
Van olyan közösség, ahol erre nincs kimondottan szükség, hiszen például egy ügyvéd, orvos, bróker már a tanulóévei alatt megtapasztalja, megtanulja, hogy mit mikor, mivel illik felvenni. Ellentétben például egy üzletkötővel vagy asszisztenssel, akinek ezt munka közben kell elsajátítania a környezete igényeinek megfelelően.

Az elmúlt 10-15 évben nagyon sokat változtak az elvárások az öltözködésben.

Három nagy csoportot különböztethetünk meg az üzleti öltözködés világában: 
– a tradicionális üzleti megjelenést (business professional), 
– a hétköznapi üzleti megjelenést (business casual) és 
– a hétköznapi megjelenést (casual).

A három közül most a hétköznapi üzleti megjelenéssel foglalkozunk bővebben, hiszen a tradicionális öltözködést mindenki megismerheti az etikett- és protokollszabályokat leíró könyvekből. Ezeken akkor sem változtathatunk, ha 40 fokos perzselő napsütés van. A hétköznapi megjelenés pedig többnyire mindenkinek a magánügye, akkor érdemes erre odafigyelnünk, ha a céggel utazunk el néhány napra kikapcsolódni. Abban az esetben, ha tréningre utazunk, akkor mindig a másik két csoport valamelyike lép életbe a szituációból adódóan.

Bármelyik öltözködési típusról is van szó, azt leszögezhetjük, hogy a legnehezebb a dolgunk ilyenkor nyáron, az elviselhető 25 fokot meghaladó forróságban. Legszívesebben nem viselnénk magunkon egy apró ruhadarabnál többet, de természetesen különbséget kell tennünk munkahelyi és hétköznapi viselet között: meg kell tanulnunk csinosan, egyszerűen – ugyanakkor a körülményekhez képest praktikusan – felöltözni, hogy frissen, üdén jelenhessünk meg a tárgyalópartnerünk, főnökünk, munkatársunk előtt.

A következőkben néhány praktikus tanácsot kínálunk azoknak, akiknél a business casual megjelenés az elvárás. Érdemes ezeket az apróságokat betartani, hogy még véletlenül se kerüljön senki kellemetlen helyzetbe nyáron az öltözéke, megjelenése miatt.

Mit viseljünk?

• Ruha, kosztüm: minőségi anyagokból készült, ami azt jelenti, hogy formatartó, szellős, nem könnyen gyűrődik. Nagyszerű nyári kiskosztümök kaphatók manapság, könnyű, légáteresztő anyagokból, mind nadrágos, mind szoknyás összeállításban.

• Szoknya: minimum térdig érő, de inkább kétujjnyival a térd alatt végződjön.

• Blúz: könnyű anyagból készült, világos színű, nem átlátszó és nem ujjatlan (takarja a vállat).


• Nadrág: napjainkban már lehet munkahelyre hordanunk finom lenvászonból készült nadrágot (és szoknyát, blézert, esetleg blúzt is, de figyeljünk oda, mert nagyon gyűrődnek, főleg, ha még némi nedvesség is éri őket).

• Harisnya: van, ahol kánikulában elhagyhatjuk, ám ha mégsem, akkor mindenképpen a cipőnknek és öltözékünknek megfelelő színű harisnyát válasszuk. Nem tanácsoljuk senkinek a nyitott orrú szandált, kivéve, ha a cégnél engedélyezik. Ez esetben természetesen viselhetjük, de nagyon figyeljünk oda, nehogy varrott orrú harisnyát vegyünk alá!

Lényeg: Ne próbáljunk meg az utolsó divatnak megfelelően öltözködni, a kicsit konzervatív stílust sokkal jobban kedvelik a főnökök!

Mit ne viseljünk?

– Átlátszó, áttetsző ruhadarabokat.
– Olyat, aminek nem megfelelő a mérete, túl szűk vagy túl bő.
– Forrónadrágot, miniszoknyát, földig érő szoknyát, de rövidnadrágot sem.
– Halásznadrágot, ujjatlan vagy a hasat nem takaró pólót, trikót.
– A flipflop és egyéb papucsok, szandálok, tornacipők nem a munkahelyre valók, a most divatos telitalpú szandi sem jó választás.
– Túl sok ékszert (maximum hármat, az órát is beleértve), és olyanokat sem, amelyek bármilyen zajt csapnak (csilingelő fülbevaló).
– Olyan felsőket, amelyekből kilátszik a fehérnemű, melltartópánt.
– A csillogó, rikító színű, fényes anyagból szabott, strasszos, lurexes darabok sem feltétlenül a professzionalitást tükrözik.
– A mélyen dekoltált ruhadarab még kánikula esetén sem megengedett.
– A farmer legyen a kedvenc szabadidős darabunk a feliratos pólóinkkal együtt.

Jó tanács: Kánikulában nemcsak az öltözködésünkre, hanem a sminkünkre és a hajunkra is jobban oda kell figyelnünk az izzadás és a magas páratartalom miatt. Elég, ha ilyenkor csak vízálló szemspirált használunk némi szájfénnyel, a hajunkat pedig esztétikusan összefogjuk vagy elcsatoljuk (a zuhanyzós, sebtében feltűzött frizura ilyen időben sem indokolt).