Egy kis fanyalgás
Tradicionális francia egytálétel a ratatouille niçoise, ami leginkább a mi lecsónkra hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a paprikán és a paradicsomon kívül cukkinit és padlizsánt is tesznek bele.
Utálom az apró, szőrös rágcsálókat, de Remyt már a moziplakátokon megkedveltem, ezért türelmetlenül vártam a Lecsó című új animációs filmet. Már nagyon ki voltam éhezve egy jó mesemozira, és az sem volt rossz ajánlólevél, hogy ugyanaz a Brad Bird jegyzi a filmet, aki pár évvel korábban A hihetetlen családért már átvehette a legjobb animációs filmnek járó Oscar-díjat.
Tipp: még több kép a filmből. Nézd meg a képgalériánkat! » |
A nagy várakozás ellenére a film végén kissé csalódott voltam: jobbra, viccesebbre és kedvesebbre számítottam. Igaz, egy pillanatig sem unatkoztam, mégis hiányérzetem maradt a végére. Ha mindenképpen konyhai hasonlatot szeretnék használni, akkor a leheletnyi gyömbért hiányoltam, amelytől lélekmarcangolóbb lesz a konfliktus és boldogabb a happy end. Mindenből volt egy kicsi a filmben, de semmi sem volt elég karakteres ahhoz, hogy mély nyomot hagyjon bennem. Azt azért mindenképpen tudni kell, hogy nem arról van szó, hogy rossz mozi lenne, sőt, a Lecsó nagyon jó film, csak én reméltem még jobbat.
A patkánylét két alappillére a menekülés és a szemét átkutatása. Remy viszont álmodozó. Illatok és ízek bűvöletében él, titokban szakácsműsorokat néz, és példaképe a híres mesterszakács, Auguste Gusteau, aki azt hirdeti, hogy főzni mindenki tud. Az apró lény nagyot álmodik, nem eszi meg a szemetet, inkább finom falatokra vágyik.
Minden, ami egy jó meséhez kell
A Lecsóban megvan minden, ami a jó meséhez kell. Adott egy hős Remy , akit társai nem értenek meg, aki többre vágyik, mint amennyit a szülei és családja jósol neki. Van szerelem és sötét alakok, gonosz és pénzéhes séf, komor és savanyú ételkritikus és rengeteg történet, akár egy tanmesében, ahol a jó győz és a gonosz elbukik. Közben nevetni is van okunk, mert egy patkány és egy embergyerek összecsiszolódása nem megy zavartalanul, Remy pedig amúgy is egy zűrös rágcsáló.
Látvány: mindent visz
A filmben a kettősség újra és újra megjelenik. Más a világ emberszemmel és más patkányszemmel. Az étterem, a vidéki ház vagy éppen Párizs is megmutatja mindkét arcát. A csillogót és lélegzetelállítót, ugyanakkor a piszkos és sötét csatornavilágot. Bármit is látunk, tökéletes látvány tárul elénk, és minden egyes pillanatát elhisszük. Mintha mindez megtörténhetne, sőt, talán valamikor már meg is történt. A képkockák még a képzeletnél is színesebbek. Remy majd meghal, hogy séf legyen, mi meg izzadó tenyérrel szorítunk neki, akárcsak a vörös hajú mosogatófiúnak, hogy megtalálja a szerelmet, sőt, még a kőszívű étteremkritikusnak is, mert neki ugyanúgy jár a boldogság.
Érdemes pontosan érkezni a moziba, mert a film előtt vetítik a Lifted című animációs rövidfilmet. Pár perc csupán, viszont alaposan megmozgatja a nevetőizmokat. Egy siheder földönkívüli éppen vizsgázik, és úgy látszik, az univerzum minden szegletében tinédzsernek lenni a legnehezebb. Semmi sem megy úgy, ahogyan kellene |
Rendezte: Brad Bird
Magyar hangok:
Hevér Gábor
Fekete Zoltán
Markovics Tamás
F. Nagy Erika
Háda János
Szokolai Ottó
A film hivatalos honlapja »
Tipp: Képgaléria »