Karma – sors vagy szabad akarat?

A legtöbben az ok és az okozat törvényeként ismerik a karmát. Leegyszerűsítve azt jelenti, hogy bármit teszünk, az a későbbiekben – az adott tettől függően pozitívan vagy negatívan – visszahat ránk. Azt már kevesebben tudják, hogy nemcsak cselekedeteink, hanem beszédünk és gondolataink révén is karmát idézünk elő, sőt, legnagyobb hatásuk ez utóbbiaknak van, mivel tetteinket és beszédünket a gondolataink határozzák meg.

Mindebből az következik, hogy jelenlegi élethelyzetünk is régebbi – előző vagy jelen életbeli – tettek, szavak, gondolatok következménye. Akár jólétben, akár egyik napról a másikra élünk; akár szerető család vesz minket körül, akár üres lakásba megyünk haza; akár sikeresek vagyunk a hivatásunkban, akár örömtelenül, pusztán a létfenntartás érdekében tesszük a dolgunkat – a körülményeket magunk teremtettük.

Mivel a szenvedésből szinte mindannyiunknak „kijut” kisebb-nagyobb mértékben, valószínűnek látszik, hogy a jó karma mellett rosszat is felhalmoztunk. Ennek hatása jelentkezik most, illetve várhatóan a jövőben is, hiszen az úgynevezett negatív karmikus csírák bármikor felszínre kerülhetnek, ha a karma beteljesülésének feltételei létrejönnek. Szerencsére ez nem törvényszerű, mivel lehetőségünk van „felülírni”, azaz megtisztítani a karmánkat.

Ami történt, megtörtént – ezen már nem tudunk változtatni. A karma megtisztításának első lépése az, hogy belátjuk: valamikor szándékosan vagy tudatlanságból helytelenül viselkedtünk. Ismerjük el, hogy ez csakis és kizárólag a mi felelősségünk, de ne essünk át a ló túloldalára. Már csak azért se, mert egy-egy nehéz helyzet nemcsak valaminek az okozata, hanem egyben lecke is, amiből tanulhatunk. Ne azonosuljunk egykori hibáinkkal, hiszen azok nem részük a személyiségünknek. Tekintsük „átmeneti üzemzavarnak”, majd engedjük el őket. A továbbiakban pedig igyekezzünk kerülni a helytelen megnyilvánulásokat.

 
A rossz karma „felülírása”
 
A negatív tetteket, szavakat, gondolatokat pozitívaknak kell felváltaniuk. Hogy mi a pozitív és a negatív, mindannyian tudjuk, elég, ha a szívünkre hallgatunk – még ha a belső hang néha mást mond is, mint az intellektus. A rossz karma „ledolgozásának” egyik hatékony módja a nagylelkűség gyakorlása, aminek semmi köze a pénzügyi helyzetünkhöz. Időt, figyelmet éppúgy ajándékozhatunk, mint anyagi javakat. A lényeg, hogy ne várjunk érte hálát vagy viszonzást. Ugyanilyen fontos, hogy mi is képesek legyünk méltányolni a felénk irányuló jó szándékot, hiszen ezzel a másik ember számára is lehetővé tesszük a nagylelkűség gyakorlását.







Munkánk során számos kisebb és nagyobb horderejű cselekedetet hajtunk végre, amivel pozitívan vagy negatívan egyaránt befolyásolhatjuk a karmánkat. Ezeket a cselekedeteinket alapvetően a munkaadó elvárásai határozzák meg. Ezért – amennyire a nyilvánvaló korlátok lehetővé teszik – igyekezzünk megválogatni, hogy kivel és mit dolgozunk. Ha a munkáltató cég legális, emberre és környezetre ártalmatlan tevékenységet folytat, már jó úton járunk.

• Kérdezzük meg magunktól: Ugyanolyan fontos nekem a másik boldogsága, mint az enyém? Képes vagyok partnerem külseje (anyagi helyzete, társadalmi rangja stb.) mögé látni, és magát az embert szeretni? Elegendő szabadságot adok neki ahhoz, hogy önmaga lehessen? S ami talán a legnehezebb: ha a kapcsolat nem a mi elhatározásunkból ér véget, legyünk képesek a másikat békében és szeretetben útjára engedni.

Környezetünkhöz való viszonyunk révén ugyancsak jelentős mértékben tisztíthatjuk a karmánkat. Először is saját magunkat kell elfogadnunk és megszeretnünk, hiszen csak ekkor érezzük magunkat érdemesnek a boldogságra.

Tisztelettel, előítéletektől mentesen forduljunk azok felé is, akikkel szemben ösztönösen vagy valamilyen konkrét oknál fogva fenntartással viseltetünk. Kapcsolatainkban legyen bátorságunk megnyílni – még ha fennáll is a kockázata annak, hogy megsebződünk –, hiszen csak így alakulhat ki feltétel nélküli, kölcsönös szeretet köztünk és partnerünk között.

Vágy és sóvárgás

Valamennyien a boldogságra vágyunk, és minden lehetséges módon igyekszünk elkerülni a szenvedést. Időnk és energiánk jelentős részét olyan tárgyak megszerzésére és olyan élmények megélésére fordítjuk, melyeket a boldogsággal azonosítunk. Ez önmagában még rendben is van, hiszen célok, ambíciók nélkül tartalmatlan és értelmetlen lenne az életünk. A csapda a sóvárgásban rejlik: ha valamely vágyunkat kielégítettük – például egy új autó vagy egy magasabb pozíció megszerzésével –, hamarosan szebbre, nagyobbra, többre vágyunk. Így ördögi körbe kerülünk, hiszen a folyamatos epekedés nemhogy nem vezet boldogsághoz, hanem újabb és újabb szenvedést szül.

• Ha azon kapjuk magunkat, hogy sóvárgunk valami után, tegyük fel magunknak a kérdést: feltétlenül szükségem van erre a tárgyra, pozícióra, élményre stb. a boldogsághoz? A válasz valószínűleg meglepően gyakran lesz „nem” S ahogy mind többször sikerül a sóvárgást elengedéssé alakítanunk, úgy leszünk egyre boldogabbak és elégedettebbek – és teremtünk jó karmát.

Aki sóvárog, az boldogtalan.

A boldogtalanság pedig szinte törvényszerűen vezet olyan gondolatokhoz, szavakhoz, tettekhez, melyek negatív karmát hoznak létre.
Az, hogy a vágyakozás átcsap-e sóvárgásba, kizárólag rajtunk múlik, mivel érzéseinket nem a körülmények, hanem gondolataink idézik elő. Minden, ami velünk történik, saját nézeteink, érzéseink kivetülése a külvilágra. Ugyanez fordítva is igaz: a már kialakult helyzetet sokféleképpen értékelhetjük, például a munkahelyünk elvesztését sorscsapásként és továbblépési lehetőségként egyaránt megélhetjük.

A karma megtisztítása meditációban Meditációban még hatékonyabbá tehetjük a tisztítást. • Gyújtsunk meg egy füstölőt – az illata már önmagában segíti az elmélyülést –, fogjuk a kezünkbe, majd tartsuk először a fejünk fölé, aztán a torkunk, majd a szívünk elé. Ez a mozdulatsor a tisztítást szimbolizálja. Üljünk le, ügyelve arra, hogy gerincünket egyenesen tartsuk. Lélegezzünk mélyen be és ki. Képzeljünk magunk elé egy isteni tüzet, melybe belevetjük a sorsunkban rejlő negatív karmikus csírákat. Lássuk, amint azok a tűzben felolvadnak, és univerzális szeretetté és bölcsességgé kristályosodnak ki. Ha lehetőségünk van rá, valódi tüzet is gyújthatunk, és a negatív karmikus csírákat jelképező apró fadarabokat dobhatunk bele.