 |
Hallottam, hogy jobb lesz, mert már tudom, mit akarok, mert nem függök senkitől, könnyebben élem meg a problémákat, a szakítást jobban tudom
kezelni, mert a rutin meg az évek, ugye. Tulajdonképpen nem volt olyan közhely, amit ne mondtak volna el életem fordulópontjáról. Idősebb barátnőim
 |
kedvesen nem titkolták el előlem, hogy mivel jár majd, ha elfújom azt a harminc gyertyát – előreláthatólag másnap már nem kel fel a nap, de ha felkel, abban sem lesz köszönet, mert ráncokat látok majd, kilókat, és akkor még nem
beszéltek az ősz haj okozta gondokról. És hogy a problémákat nagyobbnak látom majd, és a szakítást már nem veszem olyan könnyen, mint azelőtt.
Aztán betöltöttem, elfújtam, és lám, nem történt semmi. Nem állítom, hogy azóta sem De pozitív a mérleg. Ha össze kellene foglalni, mi lesz velünk harminc felett, azt mondanám: jobban látjuk az összefüggéseket. Nem állítom,
hogy sokkal okosabbak lettünk, de azt legalább eddigre megtanultuk, hogy minek mi a következménye. Hogy mi lesz, ha nem törődünk a testünkkel (hosszas edzéskihagyás nem ajánlott), ha nem törődünk a párunkkal (szomorú
a bőröndbe pakolást végignézni), vagy ha nem törődnek velünk (mi pakolunk).
A munkában is magabiztosabbak lettünk, hiszen az a tíz év tapasztalat sokat számít. Ebben a lapszámunkban olyan nőket mutatunk be, akik elmúltak harmincévesek, néhányan a negyvenet is betöltötték, a szakmájukban remekelnek, csinosak és cseppet sem egyedülállóak. Gyereket nevelnek, állatot
mentenek, embereket gyógyítanak. Persze, vannak rossz napjaik. De nem a koruk miatt.
