 |
Aztán az ember komoly nő lesz, és azt hiszi, kinőtte már a romantikát.
Egészen addig, míg egy szokásosnak látszó munkamegbeszélésen a főszerkesztő azzal a kérdéssel nem fordul hozzá: akarsz-e Velencébe utazni, és Dolhai Attilával gondolázni a szép alkonyati napsütésben, miközben ő csak neked énekel? Mondják, van-e nő, aki erre nemmel felel? Ha van is, hát nem én.
Engem egy kis romantikával mindig le lehet venni a lábamról. Hát téged?
kérdeztem az operett- és musicalműfaj koronázatlan ifjú királyától az alkonyodó Velencében, egy kis pizzéria teraszán. A férfiak szívesen tagadják, hogy ők is vágynak rá. De a te pályádon ez feltétel, nem?
Bennem is élnek romantikus érzelmek, persze, mint mindenkiben. Bár a nők kicsit többet szeretnének ebből tőlünk, férfiaktól.
Bizonyos pillanatokban mindenképpen. Igazából azt szeretnénk, ha a férfiak valahogyan képesek lennének kifejezni az érzelmeiket. Régebbi kultúrákban egy éjszakai szerenáddal, cigánnyal elhúzatott nótával mintha ez jobban működött volna. Veled előfordult már, hogy egy lánynak énekeltél?
Igen, de az nem az én érzelmeimről szólt. Csak azért énekeltem egy szerenádon, hogy segítsek valakinek.
Nocsak. Kinek?
Az unokatestvérem megkérte egy lány kezét, és ő állt a lakótelepen az ablak alatt, én meg a háttérből énekeltem. Van ennek már tíz éve. Azóta is együtt vannak, úgyhogy jól énekelhettem. Akkoriban tanítóképző főiskolás koromban az éneklés még nem volt számomra ennyire egyértelmű. Mármint az, hogy hivatásszerűen űzzem. Mert az kezdettől nyilvánvaló volt, hogy imádok énekelni. Élvezem, hogy átadhatom másoknak is ezt a gyönyörűséget. Az éneklés: oda-vissza hömpölygő energia. Neked énekelek, és mivel neked ez tetszik, ettől én még jobban szárnyra kapok. De azért mindez számomra szakma, és nem az élet. A valós helyzeteket még sosem váltottam ki énekléssel.
 |
Úgy érted, hogy még sosem udvaroltál dalra fakadva? A feleségedet például nem a hangoddal hódítottad meg?
Nem. Nagyon jó, hogy még azelőtt találkoztunk, hogy én erre a pályára keveredtem volna. Mert így tudjuk, ki, miért szereti a másikat, és nem keverednek össze a dolgok. Persze neki is imponál, hogy jól énekelek, hiszen sokáig ő is zenével foglalkozott. Büszke rám, de kicsit kívül marad ezen az életemen. Őt elsősorban az érdekli, hogy apa és férj legyek otthon.
A civil élettársnak mindig kicsit furcsa lehet a színpadon nagy átéléssel előadott szerelmes jelenetet nézni, bármilyen intelligensen viszonyul is a párja szakmájához. Azért is, hogy miként vegyen benne részt, és azért is, hogy hol a határ a szerep és a valóság között.
 |
| A Rómeó és Júliában |
Visszakérdezhetnék: te hogyan viselkednél, ha azt kellene nézned, hogy akit szeretsz, az a színpadon másoknak vall szerelmet? Furcsa helyzet, valóban. Amikor a feleségem a Rómeó és Júliában látott, nagyon őszintén mondta: apa, szuper voltál! Másnap pedig azt: nem baj, ha nem nézem meg többször? Nyilván megérinti, hogy a színpadon teljesen más arcomat látja, ugyanakkor nagyon kulturáltan és okosan bánik a munkámmal. Szándékosan nem akar benne jobban részt venni. A sikerekben sem. De én igyekszem jobban bevonni őt, mert ha teljesen kihagyom, akkor esetleg joggal lesz féltékeny az otthonunkon kívüli életemre. Muszáj, hogy valahogyan érezze: mindez érte is van. Nagyon szerencsés helyzet volt, hogy éppen akkor született az első kislányunk, amikor a sikerek kezdtek jönni, így a legnagyobb öröm számomra akkoriban mégis elsősorban Luca érkezése volt. Én csak mostanában érzem, hogy tényleg eljutottam valahová. Az idevezető sok-sok lépcsőfok szinte föl sem tűnt.
Rockbandában kezdted a zenei pályafutásodat. Hogyan lett ebből operett?
A választ (és még sok mindent Attiláról) a Nők Lapja október 24-én megjelenő, 43-as számában találod!
Hallgass sok-sok dalt Dolhai Attila előadásában itt!
