Falusi Mariannból és Lang Gyögyiből látszólag akadálymentesen dől a vidámság, szünet nélkül a nagyszájú életigenlés, permanensen a csakazértis szabadság. Vagy ez csak a látszat? Vagy, ez látszat, de nem csak? Falusi Mariann újabb látványos címkével toldhatja meg a miről ismerhetjük listáját, hiszen ő az RTL Klub Csillag születik televíziós tehetségkutató versenyének egyik zsűritagja. És mi még?
Mi az értelme egy olyan versenynek, amelyben bűvészek, táncosok, parodisták és énekesek vetélkednek egymás ellen?
Ha valamit csinálunk, akkor legyen benne valami új, friss. Ez mindenképp vérfrissítés, és nem feltétlenül szakmai. Nem valószínű, hogy akik nálunk szerepelnek, életük végéig show-sztárok lesznek, bár kívánom nekik, hogy minél többüknek sikerüljön. Nagyon sok ember van, aki nagyon jól énekel, nehéz őket ismertté tenni. Ha már megpróbáljuk, csináljuk profi körülmények között.
De miért kell verseny?
Mert az emberek szeretnek drukkolni, szeretnek érzelmileg belefolyni dolgokba, és ebbe lehet. Odajön egy rakás tehetséges ember, kiteszik a szívüket-lelküket, odapakolják az életüket, és hiába csodálatos a körítés, a látvány, a ruhák, a show, igazából egy dologra figyelsz: a gyerek szemére. Ha azt meglátod, úgy elkezdesz szavazni, mint a szél. És ezt én imádom!
Az ilyen műsorokban a jövőjüket kockáztatják a versenyzők.
Minden erről szól. Ha valaki van olyan bátor, és nyilvánosan kiteszi magát annak, hogy megítéljék, hogy győzzön vagy veszítsen, az nagyon jó. Zsűritagnak is jó lenni, mert mi is próbatétel előtt állunk. Mire ez az interjú megjelenik, már túl leszünk az első adáson, ahol a végén nekem is énekelnem kell. Tudod mekkora para ez? Pontosan tudom, hogy ezek a gyerekek milyen jól énekelnek, én pontozom őket, aztán a végén én is dalra fakadok, miközben úgy érzem, hogy néző az én véremre szomjazik, alig várja, hogy elmondhassa: Maradj már, kiscsillag, miről beszélsz!
Voltál már te is a másik oldalon.
Dzsessz kategóriában nyertem Ki mit tud?-ot 83-ban. Ott bizony megmondták kőkeményen mindenkinek, ami járt neki, és jól tették. Nagyon fontos, hogy az ember tudja, hol tart. Nem attól lesz jó egy verseny, hogy csak nagyon jók indulnak. Remélem, lesznek rosszak is.
Zsűriztél korábban is?
Igen, nyolcvanötben. Bizony elég kíméletlenül megmondtam, ha valakit reménytelennek láttam. Mert disznóság áltatni azt, aki a jövőjét alakítja. De a legjobban azokat szeretem, akinek azt mondom, hogy nem jó, nem tetszik, amit csinál, ők meg folytatják. Az ilyen fejeket nagyon csípem. Annak idején eljött hozzám egy srác, hogy segítsek neki felkészülni a Színművészetire, ahol énekelni is kell a felvételin. Meghallgattam, és közöltem vele, hogy ezzel a hanggal fix, hogy kirúgják. Ma az ország egyik legjelentősebb fiatal színésze. Van, amikor a tehetség felülír mindent. Tök mindegy, hogyan énekel, ha zseniális.
Mi vár egy fiatal művészre, aki ma kezdi a pályát?
Fogalmam sincs. Halál boldog vagyok, hogy akkor voltam fiatal, kezdő amikor. Egészen más volt az értékrend, egész más kilátásai voltak a következetes munkának, tehetségnek. Soha az életben nem kellett senkit megvennem, megvesztegetnem, ahhoz, hogy előrejussak. Ebben szerencsére nagyon egymásra találtunk a Györgyivel. Elviselhetetlen, nagypofájú csajok voltunk, sose volt menedzserünk, mentünk a saját utunkon. Akkor erre még volt lehetőség. Most már elég nehéz.
A Padödö előtt mit csináltál?
Például dzsesszt énekeltem. Korábban pedig operistának tanultam. A Ki mit tud? után vendéglátóztam két évig. A színház miatt jöttem vissza. Azóta megy párhuzamosan a Padödö, a színház, musicalek, operák, minden. De nagyon jó volt a vendéglátó is. Charlie, Szulák és a nagy generáció második hulláma ott nyomult Európában. Charlie-val épp most csináltam interjút, egy hatalmas koncerttel készül a hatvanadik születésnapjára. Te milyen jegyben születtél?
Oroszlán, miért?
Csak kérdeztem.
Miért?
Tájékozódás. Én Bika vagyok, tudom, hogy gondolkodnak a Bikák. Húzzuk magunk után a múltat, családépítő, összetartó erővel. Az aszcendensem viszont Vízöntő. Az egy kis batyuval a hátán fütyül mindenre, és boldogan lelép, ahogy teheti. Ez a kettősség bennem is megvan. Nincsenek például bútoraim. Minden állandó dologtól tartózkodom. Ahogy valami kezdene jól összejönni, valami tartóssá válna, azonnal kilépek belőle. Az egész életem erről szól.
Ehhez képest húsz éve nyomjátok Lang Gyöngyivel a Padödö-t.
Ez a kettősség. De érdekes. Van egy nagy családunk, a táncosok, zenészek, akikkel dolgozunk, van idő megismerni egymást, és hosszú távon mindig beigazolódik ez a csillagjegy dolog.
Mindenkit megkérdezel, hogy milyen jegyben született, jól megjegyzed, és onnantól kezdve bármit csinál, rávágod, hogy ez mondjuk tipikus Ikrek.
Normális vagy? Én mindent elfelejtek, de azonnal. Iszonyatos memóriaproblémáim vannak. Te hányas vagy?
 |
Hatvankettes.
Generációs gond lehet, hogy mindent elfelejtünk.
Talán ebben hasonlítanak az Oroszlánok és a Bikák.
Ebben. Pláne, mióta ott az internet. Mióta bármikor, bármit meg lehet nézni, nem jegyzek meg semmit.
Lehet, hogy az agy védekezik és automatikus törli, amit kevésbé fontosnak talál. Vagy nem is törli, csak eldugja valahová, ahonnan nehéz előszedni. Vagy elég évente egyszer. Idén is lesz szilveszteri koncert?
Persze. Annak idején a Blaha Lujza téren kezdtük, három év után áttelepültünk a Nyugati elé, ott volt tizenegynéhány szilveszterünk, aztán pár éve visszatértünk az eredeti helyszínre. Jövőre húszévesek leszünk, amiről dupla lemezzel emlékezünk meg. Az egyik felén felidézzük a múltat, a másikon pedig új számok lesznek.
Játszol a dr. Bubó című, rajzfilmből készült musicalban is, és színházban
Ott a Dívák produkció, ahol többen összeállunk, híres nők egy-egy koncert erejéig, és a bevételt egy beteg gyerek gyógykezelésére adjuk. Jó dolog. Műsort vezetek, rádiózom, ilyesmik.
Rengeteg dolgod van. Folyton rivaldafényben állsz. Számomra néha úgy tűnik, mintha szándékosan a fény mögé bújnál. Nagyon meghallgatnék egy olyan koncertet, ami csak rólad szól.
Volt ilyesmi. Tavaly az A38-as hajón kifejezetten dzsesszt énekeltem, a Zeneakadémián volt egy operakoncertem. Mindig van valami, de én azt szeretem, ha olyan akciósan zajlanak a dolgok. Megőrülnék, ha havonta háromszor ugyanazon a helyen kéne játszanom.
Már csak egy olyan Falusi Mariann-koncert hiányzik, amely nem opera, nem dzsessz, nem musical, nem pop, hanem minden, amit fontosnak tartasz megmutatni magadból.
Ki kíváncsi rá?
Szerintem az emberek jelentős részének fogalma sincs arról, hogy milyen kivételes énekes vagy.
Nem baj. Mindegy. Mindig van arra mód, hogy valahogy kiderüljön, mindig csinálok valamit. Persze lusta disznó vagyok.
Évtizedek óta muzsikálsz, mégis sikerült megoldanod, hogy még ma is elcsodálkozzanak az emberek, ha feltűnsz egy-egy produkcióban: Jé, a Falusi ilyen fantasztikusan énekel?
Utálok kérkedni, kitalálni dolgokat, csak, hogy megmutassam magam. Annál nincs rosszabb, mint amikor valakinek saját magát kell árulnia. Így legalább mindig elő tudok venni valami meglepőt, ha szükség van rá. Vagy jön a lehetőség, vagy nem. Ha jön, tudok vele élni.
 |
Ha most indulnál a Csillag születik versenyen .
Az rémes lenne, mert, ha véletlenül megnyerném, hazafutnék és magamra zárnám az ajtót. Biztos nem tudnám kihasználni. Annak idején szó sem volt ilyen lehetőségekről. Akik ma befutnak, ismertté, népszerűvé válnak, használják őket és ők is használják az ismertségüket. Az más kérdés, hogy ki, mit kezd vele. Aki a következő héten befut az első vetkőzős magazinhoz, hogy ott is címlapra kerüljön, az talán hamarabb elhasználódik. De nincs recept. Van, akinek ez is bejön, de a többségnek a munka marad. Rengeteg munka. Ez egy tehetségkutató verseny. Nem ingyenélőket szabadítunk a világra. Olyan embereket keresünk, akik az ismertségen túl is birtokolnak valamiféle képességet.
Akár győznek, akár nem, megismerik őket, bekerülnek abba világba, ahol te már több évtizede ficánkolsz. Milyen az a világ?
Nem tudom. Tényleg nem, mert, ahogy mondtam, mi egész másképp indultunk. Az biztos, hogy az marad meg, aki tud dolgozni, bírja a strapát, lendületes, hajlandó képezni magát, aki nem húz magára egy hatalmas arcot.
És fel tud állni, ha kell. Aki nem zuhan össze attól, hogy miután a gálaműsoron egy egész sportcsarnok előtt énekelt, fél évvel később talán ötven néző elé kell ugyanolyan színvonalon kiállnia.
Pontosan. Ott voltam Bryan Adams első budapesti koncertjén. Elszúrtak valamit a szervezéssel, ez a világsztár a Népstadion közepén játszott, és az egész hatalmas térben lézengett vagy háromezer ember. Körben teljesen üres lelátók, ijesztő volt. Őket meg ez egyáltalán nem érdekelte, tökéletes bulit csináltak. Mondhatjuk persze, hogy kevés a pénz, az embereket nem érdekli a színvonal, de ezzel nem szabad foglalkozni. Mindig meg lehet csinálni valamit, ami a szívügyed. Persze, hogy minden nehéz. A kezdet is. Csak akkor még nem tudod, hogy folytatni mennyivel nehezebb. Vagy befejezni. Azt még én sem tudom, hogy kell, de biztos az a legnehezebb.
