A Kamanduk és az öcsi gyerekek

Mire fotós kollégámmal megérkezünk a Balaton-felvidéki pici faluba, Öcsre, elered a hó. A Kamanduk Egyesület négy tagja és az öcsi gyerekek azonban fittyet hánynak a hidegre, rendületlenül várnak ránk a játszótéren. A srácok szemlátomást fel vannak dobva. Régóta nem találkoztak már fiatal pártfogóikkal, akik havonta egyszer ellátogatnak hozzájuk Budapestről.

– Hat évvel ezelőtt ezen a játszótéren találkoztunk először az öcsi gyerekekkel – kezd bele a történetükbe Gulyás Magda. – Annak idején „Bábleves gyermekprogramok” keretében szórakoztattuk a Művészetek Völgye csellengő srácait. Először furcsa volt nekik a szín-, hang- és játékkavalkád, amelyet köréjük varázsoltunk, de végül alig akartak elengedni bennünket. A kerítés mellől néztek vissza ránk, és potyogtak a könnyeik. Akkor kezdtünk gondolkodni azon, hogyan tudnánk továbbra is kapcsolatban maradni velük. Eleinte csak időnként jöttünk. Játszottunk, kézműves foglalkozást tartottunk, kirándultunk velük. Aztán egy környezetvédő alapítványtól megtudtuk, hogy ezen a környéken kiveszőfélben vannak a gyümölcsfák, és beindítottuk a „gyümölcsfa-programot”. A gyerekek segítségével huszonhat, e tájon honos gyümölcsfát ültettünk. Minden facsemetének egy gyermek lett a gondozója.

Amire szükség lenne: – Nagy katonai sátor, a táborozáshoz – Plédek – Hálózsákok – Bogrács – Facsemeték – Focilabdák – Biciklik, 10-14 éves gyerekeknek

– Mi ástuk ki a gödröket nekik, és azóta is hetente öntözzük őket. Az enyém már tíz centivel nagyobb, mint én! – szól bele a beszélgetésbe egy ragyogó barna szemű srác, Ricsi, azzal már szalad is, büszkén vezet minket a pogácsaalmafájához.

Csabának körtefája van, az se sokkal kisebb, és az idén már termés is volt rajta. Manó nem is tudja, az övé milyen, de szép fa, az bizonyos. Értékek ezek a fák, hiszen az ő kezük nyomán nőnek. És jelképesek is, a Kamanduk tagjaival kötött barátságot jelképezik. Képzeljem el, a fabálra még a polgármester úr is eljött, ő nyitotta meg a mulatságot!

– Most, mit terveznek? – kérdezem Kovács Mátét, az egyesület egyetlen férfi tagját.

– Nemcsak tervezzük, két nyáron már meg is szerveztük a Kamanduk nomád tábort. Ezek a srácok szinte soha nem jártak a falu határán túl. Szegény a község, a szülőknek se megy jól. Szerettük volna, ha az általunk toborzott pesti gyerekek mellett ők is velünk tarthatnának. Kirándulás, éjszakai őrség, kincskeresés, tábortűz – melyik gyerek ne élvezné ezt? Az ő részüket jövőre szeretnénk a pályázati pénzből fizetni. Hogy mind a tizenöten eljöhessenek!

Ha szeretnél nekik segíteni, szavazzatok rájuk itt!