Nóra rögtön igent mondott az interjúkérésre. És bár a Nők Lapja Cafe-hoz méltón kávézni invitáltam, a hideg miatt teázás lett belőle. Nem bántuk meg, órákig trécseltünk mindenféle nőies s férfias témáról a bögrénk felett.
| • Nórit ma 11 órától kérdezheted a Sztárfórumon! » |
 |
– Téged mindenki szeretettel emleget. Mintha mindenki ismerne.
– Kilencéves korom óta vagyok képernyőn, a Kölyökidőben szerepeltem először egy rövid kis történetben de egyedül csak 17 évesen vezettem műsort. A mai húsz-harminc évesekkel úgy nőttem fel együtt, hogy ők a tévéből ismertek meg engem. Nem én döntöttem a tévézés mellett, így hozta az élet, bár ezt sose bántam.
– Szoktál találkozni a gyerekkori színésztársakkal?
– Igen, gyakran összejövünk, bár én egy időre kiestem ebből, amikor a gyerekeim nagyon kicsik voltak. Nagyon-nagyon jó csapat volt, szerettem azt az időszakot.
– Nagyon fiatalon lettél anyuka, ami ma elég ritka.
– Szerelmes voltam, és természetes volt, hogy jöjjenek a gyerekek. Ma sem csinálnám másképp. Egyáltalán nem estem kétségbe, amikor állapotos lettem – erre vágytam már tizenéves koromtól. Egyszercsak hirtelen minden adott lett. Olyan férfival találkoztam, akibe szerelmes lettem, és ő pedig már nagyon szeretett volna babát. Úgy gondoltam, bárhogy is alakul az élet, sose fogom megbánni ezt a döntésemet.
| • Névjegy: Név: Szekeres Nóra Született: 1980. szeptember 2. Férje: Szatmári Péter operatőr Gyermekei: Noa (7), Milán (5) Főbb műsorai: Kölyökidő, Nekem nyolc, Észbontó, Sztárok a jégen, Favorit |
Három évig egyáltalán nem dolgoztam, de legalább jó volt ez az idő arra, hogy egy kicsit átgondoljam, mihez szeretnék kezdeni, egyáltalán szeretnék-e újra tévézni. A lányom, Noa most elsős az általános iskolában, a kisfiam, Milu (Milán), ő most töltötte be az ötöt. Szőkék, kékszeműek, első ránézésre nem éppen rám hasonlítanak.
– Azt gondolni rólad, hogy te a mindennapokban is pörgős vagy. Hogy telik egy napod?
– Egyik hét pörgősen,a másik nyugodtabban. Pár hete ismét átalakult sokminden, hiszen más időpontba került a Favorit, így újraszerveztem az életünket, aminek nagyon örülnek a gyerekek, hiszen a fektetésre már biztos otthon vagyok még akkor is, ha dolgozom. Reggel elindítom őket, iskolába, óvodába, utána bent vagyok estig a Tv2-ben, mert a műsor sok kis részből áll össze. Napi anyagok is bekerülnek ezért, van olyan, hogy délben rohan a stáb forgatni, ezt persze még meg kell vágni, össze kell rakni, igyekszünk a legnaprakészebbek lenni. Azon a héten is forgatok, amikor nem vagyok adásban, de ez sokkal kevesebb időt vesz el, ilyenkor próbálom utolérni magam az otthoni teendőkkel, ami hol sikerül, hol nem. A gyerekeim imádják az Apukájukat, szeretnek vele lenni, tehát ugyanolyan jó, ha ő mondja a mesét, mint ha én tenném.
– A férjed, amolyan tabu téma.
– Nem tabu, csak nem szeret szerepelni. Ahogy ő mondja, nem véletlenül van a kamera másik oldalán…( Ő filmes, operatőr. ) Ez az ő döntése, ahogy az enyém az, hogy én vállalom, hogy közszereplő legyek.
– És ma?
– A rózsaszín felhő már persze már elszállt, de nagyon szeretjük egymást. Boldog vagyunk. Persze, hogy kimaradtak a csajos bulik az életemből, de ezt nem bánom. Van időm és lehetőségem pótolni őket.
– Mesélj a gyerekekről!
– Ó, az könnyű! Állandó változásban vannak. Néha azt hiszem, hogy rám hasonlítanak, aztán pár hónap múlva már egyáltalán nem. Egy biztos, mindkettő nagyon érzékeny, nagyon tud szeretni, és nagyon kíváncsi. Épp ma este írtuk össze az angyalkáknak a kívánságainkat és Noa egyik kérése az volt, hogy küldjenek magukról egy fényképet, Milu rögtön mondta, hogy ez legyen közös kívánság, mert ez neki is nagyon tetszik. A lányom egyébként a vagányabb, bátrabb, de társaságban inkább Milu az, aki könnyen feloldódik. Imádnak otthon lenni, pedig én többet mennék velük. Ma már tudom, hogy mennyire fontos, hogy következetes legyek velük szemben, mert voltak időszakok, amikor a fejemre nőttek és tényleg úgy ugráltattak, ahogy akartak. Csodálatos kis emberek és remélem képesek lesznek azok maradni.
– Médiaszereplők lesznek ők is?
– Nem hinném, de az igaz, hogy sok tévés gyereke marad a médiában, tehát nem kizárt. De ugyanakkor sok ügyvédnek jogász lesz a fia, sok orvosnak a gyereke megy az orvosira, és így tovább, régebben is apáról fiúra szállt a bolt, a tanya, a mesterség. Különben logikus is, mert így tud segíteni a szülő. Ha űrhajós lenne a gyerek, nem tudnék tanácsot adni neki. A lányom különben vizuális típus, mint az apukája. Téma is otthon, hogy engedjük-e a gyerekeket képernyőre. Ha jön egy felkérés megkérdezem van e kedvük hozzá. Volt olyan, hogy meghiúsult egy-két fotózás, vagy utólag nagyon sokba került nekem, mert előálltak ők is egy kéréssel… Tehát ők döntenek ebben, én nem eröltetem és nem is tiltom.
– Olvastam arról, hogy Noa és Milu mellé szívesen vállalnál egy harmadik kistestvért is. Ezzel most még vársz?
– Igen, jó pár évig. A gyerekek azok, akik ezt nagyon szeretnék, talán azért mert hihetelenül jó testvérek és még szívesen bevennének valakit a csapatba. Én azonban most úgy érzem nincs itt az ideje. 19 évesen ezen nem gondolkodtam el, nem féltem, hogy bármit is kihagyok ezzel, de most nem szívesen esnék ki újabb három évre. Szeretnék tanulni, fejlődni, sokat! Tudom, hogy a televíziós szakma nem nyugdíjas állás. Az ember csak addig lehet képernyőn, amíg eladható az arca. A szüleim szerették volna, hogy orvos, jogász vagy közgazdász legyek, mert úgy tűnt elég könnyen megy a tanulás, azzal sosem volt probléma. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolán kezdtem érettségi után.
– Nem lettél könyvelő.
– Nem, inkább szerelmes lettem, megszülettek a gyerekek. A főiskolán halasztottam, végül a szakot abbahagytam. Úgy éreztem, hogy a gyerekeknél nincs fontosabb a világon, minden percet velük akartam tölteni. Aztán hiányozni kezdett a tanulás, ezért kerestem egy olyan lehetőséget, amely összeegyeztethetőnek tűnt tyúkanyó szerepemmel. Elvégeztem az olasz szakot a BDF-en.
– A tévézés mellett maradsz végleg?
– Szeretek tévézni, mindig is szerettem. Szerencsésnek érzem magam, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Nem tudom mit hoz a jövő, de az biztos, hogy már most rengeteget köszönhetek a tévézésnek. Jelenleg egyértelműnek tűnik, hogy ezt csináljam, lehet, hogy később más lesz ennyire egyértelmű. Manapság sokan mást csinálnak, mint öt vagy tíz éve.
Nekem így hozta az élet, kicsi koromtól ebben éltem és még hat hónapos terhesen is műsort vezettem. Aztán jött három év szünet, nem forgattam, és tévét is alig láttam, a gyerekek töltötték ki minden időmet.. Aztán megkerestek a Tv2-től, jött a Játékidő, amit főleg nagymamák is kismamák néztek, mert délben futott, mikor az emberek többsége épp dolgozik, a babák pedig alszanak. Az időbeosztás viszont számomra kedvező volt, pont a kicsik miatt. A Sztárok a jégen két estét vett el, mert eleinte heti kétszer ment. A Favoritban heti váltásban dolgozunk Váczi Gergővel, és ráadásul most már este hatkor jelentkezik a műsor, tehát a gyerekeknek megint kedvező. Ahogy nőttek a kicsik, azzal párhuzamosan lettem foglalkoztatottabb, ami megint csak óriási szerencse, hiszen így ők is fokozatosan szoknak hozzá, hogy nem vagyok minden percben velük. Vannak álmaim, de azoknak a megvalósításához még rengeteg tapasztalatot, ismeretet kell gyűjtenem… addigra egyetemre mennek.
