Klubot alapítottak a szentgáli „Vidám Kölykök”

Hát, kívülről nem valami vidám látvány. Ütött-kopott vakolat, elhanyagolt udvar – a szentgáli iskola régi, kiürített épülete. Sebaj, egyelőre ez is megfelel, gondolta Kamondi Zsuzsanna védőnő és két családgondozó társa, Horváth Katalin és Sikos Rita a nyáron. Azzal bevették magukat a legnagyobb terembe, összegyűjtötték az otthon fellehető textildarabokat, festékeket, színes ceruzákat, majd beinvitálták a falu csellengő gyerekeit az utcáról.
– Öröm volt látni az önfeledt arcokat – emlékszik vissza a védőnő –, azt a lelkesedést, izgalmat, kitartást, amellyel alkottak minden kezükbe akadó anyagból. Attól kezdve vége volt a kallódó, unatkozó gyerekhadnak. Minden héten kétszer egész délután játszottunk, festettünk, zenéltünk, de olyan is volt, hogy az egészséges életmódról, táplálkozásról, szépítkezésről beszélgettünk.
Odaérkezésünkkor a teremben legalább huszonöt diák játszik, lányok, fiúk vegyesen. Néhányan csocsóznak, mások hóembert készítenek kinőtt kesztyűk ujjából, megint mások gipszdíszeket festenek a karácsonyfára. Ajándék ez a nap, egy kis extra kézműves foglalkozás a mi kedvünkért. A gyerekek hálásak a figyelemért.

– Már készen vagyok a hóemberemmel, tessék nézni, milyen szép lett! – mutatja egy szép arcú kislány, Reni, az alkotását. – Most ezt a bohócfejet fogom kifesteni. Na, Remo, add ide a csillogó festéket! – azzal már kapja is ki a festéket a mellettem ülő kisfiú kezéből. Remo odaadja, aztán bejelenti, hogy fut egy kört a suli körül, mert mozoghatnékja van. Menjen csak, mondják neki a nevelők, és elmosolyodnak.
– Itt mindent szabad – fűzik hozzá. – Nem iskola, hanem alkotókör szeretnénk lenni. Olyan gyermekbirodalom, amelyben a gyerekek megtapasztalhatják, milyen igazi gyereknek lenni. Hiszünk abban, hogy mindegyikükben ott rejlenek azok az értékek, amelyeket odafordulással, türelemmel felszínre lehet hozni. Rengeteg programot tervezünk: önismereti játékokat, filmvetítést, színjátszást, kirándulást, csuhébaba-készítést… De a kívánságfalra ők is felírhatják, mit szeretnének. Egyelőre szűkösek az anyagi forrásaink, csupán arra a kis támogatásra számíthatunk, amelyet az önkormányzat ítél meg nekünk havonta.
Odamegyek a kívánságfalhoz. A következők állnak rajta: „Másszunk hegyet!”, „Nézzünk filmeket!”, „Fessünk üveget!”, „Kiránduljunk a Balatonhoz!” és a végén: „Szeretnék elmenni az állatkertbe!” Egyik sem teljesíthetetlen.

Ha szeretnél nekik segíteni, szavazzatok rájuk itt!