 |
Kedves Olvasóm !
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért, mi jogon osztogatok jótanácsokat.
Nos, ez a “szerep” nem 2004 januárjában kezdődött (azóta írok a NLCaféra), hanem még a gimiben. Koraérett lány voltam, sok mindent megtapasztaltam már addig is, és valahogy mindig buzgott bennem a másokon való segíteni akarás. A mintát otthonról hoztam – anyám, amióta az eszemet tudom, “önkéntes szociális munkás”, nálunk mindig lakott valaki (öreg, hajléktalan vagy árva) – így zsigerivé vált bennem a mások sorsa iránti empátia. Mint öt gyermek közül a legidősebb, eleve meg kellett tanulnom másra is figyelni.
Ezt a NLCafés munkát valójában nem akartam, csak úgy jött, a sors mintegy bekopogott vele az ajtómon. Amikor a NLC akkori munkatársa (egykori kollegám és örök barátom), Való Gábor megkeresett, hogy szeretné, ha írnék a site-ra, nemet mondtam, mert tele voltam megbízásokkal. De hála az ő éberségének, újra megkeresett. “Rámeditáltam” arra, hogy mit tegyek, és a belső hang azt mondta, vegyem az erőt és a bátorságot, hogy kívülről meglássam és megláttassam mások sorsát, problémáit. (Nyilvánvaló, hogy csak kívülről láthatunk rá pontosan a saját dolgainkra.)
Természetesen én nem akarom megmondani, hogy ki mit tegyen (Isten ments, így sosem válhat valakiből felelősséget vállaló felnőtt; épp eleget mondták meg eddig is, mit hogyan kell tenni és gondolni), csupán kívülről megláttatni magát a helyzetet ,amiben az illető épp van, és utakat mutatni, amelyek közül aztán mindenki maga választ.
Köszönöm mindazok bizalmát, akik megtiszteltek levelükkel. Tudom, hogy nagy felelősség van rajtam, törekszem éberen és felelősséggel a levélírók segítségére lenni. Tudom, hogy egymás sorsából, történéseiből mindannyian sokat tanulhatunk. Ráadásul akarva-akaratlanul hatunk is egymásra. Ezért lett könyvvé szerkesztve ennek a sok levélnek egy része, hogy tanítsuk, segítsük egymást, hogy az egyéni tapasztalatokból mások is gazdagodjanak. Adjuk át egymásnak azt, amitől a másik is fejlődhet. (Hiszen láthatatlan szálakon valamennyien össze vagyunk kötve.)
Így e könyv létrejöttét elsősorban a levélíróknak köszönhetem, és köszönöm ismét.
 |
Spitzer Gyöngyi – Soma Mamagésa
Egy kis ízelítő:
„Kedves Soma!
Rendszeres olvasója vagyok írásaidnak, és nagyon fontosnak tartom
azt a munkát, szerepet, amit felvállaltál, bár lehet, hogy nem is ezek a
legmegfelelőbb szavak arra, amit csinálsz. (Munka, szerep, hivatás?)
Szeretnék tőled tanácsot kapni – sok barátom van ugyan, de te biztos az igaz véleményeddel fogsz megtisztelni.”
„Szia Soma!
Ezúton köszönöm, hogy vagy – úgy, ahogy vagy! Leírod, elmondod és
folyamatosan bombázod a köztudatot a lényeddel, a gondolataiddal, az
“életeddel”, hogy lássák: így is lehet! Nagyon tetszenek a válaszaid, mert kiváló érzéked van a pszichológiához.”
„Bizonyos aspektusból két fajta, vagy inkább három fajta ember létezik. Az egyik az alvó, a másik a fölébredt, a harmadik pedig a kettő között levő: az ébredező.” Soma
A Nők Lapja Cafe weboldalán Soma válaszol a tanácskérő levelekre. A rajongók kinyomtatták, lefűzték, elmentették a válaszokat, hogy ha idejük engedi, elmélázzanak egy-egy levél felett. Így született az ötlet; összegyűjtöttük a legfontosabbakat, hogy könyvként olvashassa mindenki kedvére.
Ára: 2500 Ft
Terjedelem: 290 oldal
